Budapesten, majd Münchenben tanult, Benczúr Gyula keze alatt érett festőművésszé. Bár keresett alkotó volt a bajor fővárosban, báró Nopcsa Elek intendáns hívására mégis hazatért, hogy az állami színházak (az Operaház és a Nemzeti Színház) szcenikai felügyelője legyen – azaz a díszlet- és jelmezgyártó műhelyek vezetője, a színpadi látványvilág fő koordinátora. Három évtizedes operaházi működése alatt számos produkcióhoz készített díszlet- és jelmezterveket, megújítva a hazai színpadi látványvilágot. Felismerte és használta is kora műszaki vívmányait, már 1916-tól filmvetítést alkalmazott a Sába királynője homokviharához és a walkürök lovaglásához. Egyedülálló módon sikerült ötletes színpadgépekkel megoldania A Rajna kincse sellői és a Siegfried sárkánya mozgatását. A huszadik század színpada című tanulmánya úttörő jelentőségű. Néhány festménye a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében található.
