<< Augusztus >>
28293031123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Következő előadások:
A Szilfid
A víg özvegy
Coppélia
 
Sylvia
Delibes, L. / Seregi L.

Balettkomédia két felvonásban
Erkel Színház | 19:00-21:30
  • ZeneszerzőLéo Delibes
  • KoreográfusSeregi László
  • A zenét átdolgoztaPál Tamás
  • LibrettóSeregi László
  • DíszlettervezőForray Gábor
  • JelmeztervezőMárk Tivadar
  • A koreográfus asszisztenseKaszás Ildikó
  • KarmesterN.N.
  • Sylvia, Diána nimfája, a társulat fiatal balerinájaN.N.
  • Amyntas, pásztor, a társulat ifjú táncosaN.N.
  • Orion, a fekete vadász, igazgató- balettmesterN.N.
  • Diána, a vadászat istennője, prímabalerina, Orion feleségeN.N.
  • ÁmorN.N.
  • KentaurN.N.
  • ÖltöztetőnőN.N.
  • InasN.N.

I. felvonás Előjáték 

Amikor a függöny szétnyílik, üres balett-termet látunk, amelyet a múlt századvég jellegzetes ékítményei díszítenek. A reggeli derengésben a balettművészek munkaeszközei tűnnek szembe, minden készen van arra, hogy az élet itt a szokásos módon és a szokásos szereplőkkel elkezdődjék. S ekkor egy, a termet díszítő freskón pillantjuk meg a festett felhőre könyöklő Ámort, aki éledezve, örülve annak, hogy már megmozdulhat - leereszkedik a terembe, és vidám táncba kezd. Közben nyílik a terem ajtaja, és belép Sylvia, a szorgalmas igyekvő szólótáncosnő (Ámor elbújik), hogy mindenki mást megelőzve a munkához bemelegítsen. Nem a véletlen műve, hogy Orion, a társulat igazgató-balettmestere benyit a terembe: a táncosnő tetszik neki. Szakmai instrukcióiból, javításaiból is kiérezni, hogy ez a "segítség" több a szokásos munkatársi viszonynál. S amikor túl heves már Orion közeledése, Sylvia tiltakozik, is ellene és elhárítja azt. A rejtőzködő szemtanú, Ámor, épp jókor ugrik elő búvóhelyéről, s mint a társulat egyik tagja, frissen, közvetlenül köszönti őket. Most az ifjú szólótáncos, Amyntas lép a terembe, s elfogultan, érzelmeit nehezen leplezve köszönti Sylviát, akibe szerelmes. Orion persze mindent tud, és lát - egy pillanatra farkasszemet néz "vetélytársával". Rövid "előgyakorlat" végeztével mindenki távozik, egyedül a kissé bosszús Orion marad a teremben. 

 

1. kép 

A munka valójában csak most kezdődik. Mindenki bevonul, elfoglalja megszokott helyét a rúdnál, és kezdetét veszi a kötelező napi munka. A balettóra végén a táncosok fáradtan lepihennek. A színpadi kép szinte megmerevedik, és figyelmünk Amyntasra terelődik, aki gondolatban vallja be szerelmét Sylviának. Távoli kürtszó harsan, s ez jelzi a társulat elkényeztetett, nagytekintélyű sztárjának, az igazgató-feleség Diánának érkezését. A kép megelevenedik, s a pompás öltözetű "nagy díva" berobban. Orion - késése miatt is - fojtott dühhel figyeli: Diána táncra perdül, s a direktor karjában köt ki. Orion ellöki magától, mire Diána - már-már a sértődéstől tajtékozva - Amyntast rántja magához. Erre válaszképp Orion Sylviát viszi táncba. Ebből táncnégyes keletkezik, amibe - mintegy kommentálva az eseményeket - Ámor is bekapcsolódik. Miután a magánindulatok egy kicsit "kifutották magukat", végre elkezdődhet a balettelőadás próbája is. 

 

2. kép 

A tánckar az ismert Sylvia keringőt kezdi próbálni, de közben a szín megváltozik. A gyakorlóruhás balerinák helyébe jelmezes táncosnők kerülnek, a helyszín is átalakul - az "igazi Sylvia"- balett színhelyévé. A szent ligetben emelkedik Ámor szobra, amely körül - az éjszakai holdfényben - a nimfák táncolnak. A keringő után egy kentaur bukkan elő, aki szemet vet Sylviára és Diánára, incselkedni, majd táncolni kezd velük. A két nő közül a kentaur Diánát választja, magával viszi - Sylvia pedig megpillantja a leskelődő, betolakodó pásztorfiút - Amyntast. A fiút a nimfák elfogják, Sylvia lenyilazza, s Amyntas sebesülten rogy össze. A megelevenedő Ámor nyilával visszalő Sylviára, aki sebzetten szívéhez kap, s aggódó társnői kíséretében távozik a ligetből. A sebesült Amyntas a szobor tövében magára marad. A felbukkanó szatír, Orion megpillantja Sylviát, - akit lelkiismerete visszahoz a pásztorfiúhoz, - s hirtelen elbújik a bokorban. Sylvia Ámor nyilától szerelemre lobbant, és már segítene Amyntason, de Orion ekkor előugrik rejtekhelyéről, s a régen vágyott leányt elrabolja. A tehetetlen, sebesült Amyntas a szerelem istenéhez fohászkodik segítségért, amire a talapzatról lelépő Ámor sebét be is gyógyítja, majd együtt indulnak az elrabolt Sylvia megkeresésére. 

 

3. kép 

Ismét a baletteremben vagyunk, s Ámor unatkozva ül-dögél szobra talapzatán. Az érkező takarítószemélyzetnek mind-egyre útjában van, de a vidám fickó nem zavartatja magát: egy ottfelejtett balettcipőt húz hirtelenjében a lábára, és két zsémbelődő között önfeledt, pajkos táncba kezd. Eközben nyilával - véletlenül - megsebzi őket, mire azok is egymásba szeretnek, s most már Ámor is eltűnik a színről. Nyílik az ajtó. Orion lép be Sylviával, akit zsákmányként hozott "barlangjába", - a biztonság kedvéért még az ajtót is bezárja. Orion táncban ostromolja a tiltakozó Sylviát (a szín közben valóban barlanggá változik), s Orion már majdnem célhoz ér: a lányt karjában tartja, - amikor, nagy dörömbölés után, az ajtót betörik, s a belépő Amyntas, Ámor és Diána igen kompromittáló helyzetet találnak. Nyomukban a társulat tagjai is beözönlenek, és kissé zavartan, no meg egy kissé kajánul figyelik, amint Diána magyarázatot kér, a megcsalatott Amyntas pedig kétségbeesetten nézi Sylviát, - és Orion hiába is mentegetődzik. A meggyanúsított Sylvia szégyenkezve-könnyezve távozik, Ámor követi. A teljesen kétségbeesett Amyntas résztvevő kollégái karjaiba ájul. 

 

II. felvonás 1. kép 

A balett-teremben Amyntas egymaga gyakorol. Diána lép be, s megpróbálja a fiút megkörnyékezni. Amyntas eleinte elhárítja a közeledést, de ellenállása fokozatosan gyengül, s végül az elbódított Amyntas megcsókolja Diánát. Hűtlenségére mindjárt rá is döbben, és csókját megtagadja. Diána asszonyi megértéssel fogadja ezt a fordulatot, s eltávozik, - Amyntas pedig ismét csak kétségbeesetten gondol Sylviára. 

 

2. kép 

A színre óriási gálya érkezik, amelyen Ámor hozza Sylviát szerelmeséhez. 

 

3. kép 

A színhely ismét változik: Diána ligetében vagyunk, ahol épp nagy szertartás folyik. A látványos áldozati szertartást papnői kíséretében Diána vezeti. A jelenetet a dühös Orion elől menekülő szerelmesek zavarják meg - Sylviát Orion követeli magának. Diána ekkor nyilával halálra sebzi a szatírt, s így Amyntas és Sylvia végre akadálytalanul találnak egymásra. 

 

4. kép 

A balettegyüttes tagjai a feldíszített teremben rendezik meg közkedvelt kollégáik, Sylvia s Amyntas lakodalmát. Mindenki "polgári" ruhában van, a hangulat emelkedett, s az ifjú párt éltetik. A terembe lépő Orion gratulál a fiatal házasoknak, s a díszasztalnál ő is helyetfoglal. 

Amyntas ünnepi szólótánccal fejezi ki érzelmeit, s egyben tudását is csillogtatja, amit Sylvia magántánca követ. Az egybegyűltek kérésére a nagytekintélyű mester: Orion is táncol Az általános és fokozódó jókedv össztáncba vonja a lakodalom résztvevőit. S az emelkedett hangulat közepette - akárcsak a darab elején - ismét "berobban" a büszkeségében megsértett Diána. Forrongó indulataival alaposan megzavarja a mulatságot. Összevész Sylviával, Amyntast félrelöki, maga pedig zokogásba tör ki, és menni készül. A társulat tagjai marasztalják - már-már sikertelenül, - amikor Ámor ismét közbelép: nyilával célba veszi Diánát, - s az szerelmesen omlik Orion karjába. Most már mindenki boldog, - s Ámor is; mint aki dolgát jól végezte, visszatér a fellegekbe, ahonnan elégedetten tekint le a vidám forgatagra. 

 

Körtvélyes Géza 

Nincs találat.