Társulat
Művészek

Sir Kenneth MacMillan | |  

Skót származású brit táncos és koreográfus. 1945-től ösztöndíjasként tanult balettet a Sadler's Wells balettiskolájában, majd ugyanennek az együttesnek lett tagja. Itt készítette első koreográfiáját. 1952-től 1964-ig volt a "nagy" társulat, a Royal Ballet koreográfusa. 1966-1969. között a Berlini Német Opera balettigazgatója és koreográfusa volt. 1970-ben visszatért Londonba, ahol a Royal Ballet igazgatójának nevezték ki. 1977-ben lemondott, és az együttesnél mint főkoreográfus működött haláláig. 1984-1989. között a New York-i Amerikai Balett Színház művészeti társigazgatójaként dolgozott. MacMillan az Ashton utáni angol koreográfus-nemzedék legjobbja. Egyaránt alkotott nagy, három felvonásos és egyfelvonásos baletteket úgy a cselekményes, mint a szimfonikus balett műfajában. Balettjei a Royal Ballet állandó repertoárjának gerincét képezik. 

Fontosabb, egész estét betöltő művei: 

Rómeó és Júlia (1965. Prokofjev) 

Anasztázia (három-felvonásos változat 1971. Csajkovszkij Martinu) 

Manon (1974. Massenet, a Royal Ballet néhány évvel ezelőtti, budapesti vendégjátékán láthatta a magyar közönség) 

Mayerling (1978. Liszt, amely Rudolf trónörökös tragikus sorsának táncszínpadra írott története) 

Pagodák hercege (1989. Britten. Utolsó nagy balettje) 

Szimfonikus balettjei: 

Magányosan 

Concerto 

Dal a Földről (A Stuttgarti Balett számára alkototta. Ezt a balettet a Royal Ballet először nem akarta műsorra tűzni, mert Gustav Mahlert 1965-ben nem tartották elég színvonalas zeneszerzőnek a Királyi Operaház urai. Később természetesen a darab bekerült az együttes repertoárjába.) 

MacMillan műveit világszerte sok együttes tartja műsorán: a Párizsi Opera Balett, a Királyi Svéd Balett, a Milánói Scala balettje, a Bécsi Operaház balettegyüttese stb. A MacMillan-koreográfiákat szenzibilitás, muzikalitás, technikai igényesség és jól táncolhatóság jellemzi. A "sztori"-balettekben hősei többnyire pszichológiailag motivált, gyakran egzaltált típusok, őrültek, balsorsúak, elnyomottak. MacMillant, mint majdnem minden nagy koreográfust inspirálták az erős egyéniségű táncosok. Alkotó periódusa alatt több "múzsája" is "vezérelte". A hatvanas években a nagy angol drámai balerina Lynn Seymour, a hetvenes években a kiváló olasz balerina Alessandra Ferri és élete utolsó periódusában a Royal Ballet mai sztárja, Darcey Russell, akit MacMillan bízott meg az első komoly szóló-feladatokkal. 1993-ban tragikus körülmények között halt meg Londonban. A Királyi Operaházban a színfalak mögött kapott szívrohamot Mayerling c. balettjének előadása alatt.