<< Augusztus >>
28293031123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Következő előadások:
Hangoló-sorozat
A csengő
A telefon
 
Társulat
Művészek

Bartók Béla | zeneszerző |  

(1881-1945) 

Zeneszerző, népzenekutató, zongoraművész és tanár. Abszolút hallása már kisgyermekkorában megnyilvánult, amikor édesanyja tanította zongorázni. Hét évesen kezdett zongoradarabokat írni. Később a nagyváradi gimnáziumban folytatta zongora-tanulmányait. Zongoristaként és zeneszerzőként a gimnáziumi ünnepségeken többször fellépett, a gimnáziumi kápolnában orgonált az érettségiig. 1899-ben a budapesti Zeneakadémiára iratkozott be zongora- és zeneszerzés-szakra. Első sikeres budapesti fellépése 1901-ben volt, s akkor Dohnányi egyetlen méltó utódaként emlegették. Ekkoriban a zeneszerzésben elakadt ugyan, de zenetörténeti tanulmányai mellet megismerkedett a polgári szalonok zenei életével. 1902. nyarán újra komponálni kezdett, s a következő év tavaszán, nyarán írt nagyszabású művekben már megtette az első lépéseket életműve ez időtől központi céljának megvalósításához: a legmodernebb európai technikából és autochton magyar hagyományból olyan magas rendű műzenét ötvözni, amely egyszerre tartalmazza a zenei kultúrakritika elemét és a kritikán túlmutató humánus és nemzeti programot. Tanulmányai befejezése után külföldön hangversenyezett, de az elismerő kritikák ellenére sem sikerült betörnie az európai koncertéletbe. 1907-től a Zeneakadémia tanára lett. Kodály Zoltánnal nagyszabású népzenekutatásba kezdett. Székelyföldi körútján bukkant nyomára az ősi magyar pentaton dallamstílusnak. Más népek zenéjét is gyűjtötte azzal a céllal, hogy elhatárolja, mi az, ami a népzenénkben sajátosan magyar. 1908-tól megjelentek zenéjében a nem magyar népzenék hatásának nyomai, részben ezek segítségével emelkedett túl kezdeti szűkebb célkitűzésein. A parasztzene mind intenzívebb feldolgozásával alakította ki érett zenei stílusát, operáiban és színpadi műveiben is uralkodó legfontosabb költői témáját, a férfi és a nő konfliktusát. 1908-tól zenéje az európai új művészet legjelentősebb és legegyénibb teljesítményei közé tartozott. Zenéjének individualista, disszonáns, modern válsághangja és parasztzenei színezete ugyanakkor együttesen váltották ki a nagyközönség és a szakkritika nagy részének heves elutasítását Budapesten és külföldön is. 1911-ben létrehozta az Új Magyar Zeneegyesületet néhány magyar zeneszerzővel és előadóművésszel. A magyar zenei élet megreformálását tervezték, de a közönség érdektelensége és a hivatalos támogatás elmaradása miatt ez a kezdeményezés kudarcba fulladt. Operáját visszautasították, elkeseredésében visszavonult a koncertezéstől. 1921-től helyzete megváltozott, Budapesten sűrűn szerepelt koncerteken és tekintélyét fokozta a hirtelen megnövekedett nemzetközi elismerés. Tíz év alatt két világrész 17 országában, 271 fellépése volt. A csodálatos mandarin című pantomimjét itthon elutasították, így a bemutató Kölnben volt. 1931-től, mint zeneszerző kizárólag megrendelésre dolgozott. 1934-ben abbahagyta a tanítást, a Magyar Tudományos Akadémia munkatársa lett, ekkor jegyezte le és rendezte népzenei gyűjtését. 1937-1938-ban a Magyar Rádióban elindított nagyszabású etnográfiai felvételsorozat zenei részének irányításában működött közre. 1940-ben a fasiszta rendszer miatt az USA-ba emigrált, ahol folytatta népzenei kutatómunkáját. A Columbia Egyetem díszdoktorává fogadta. New Yorkban halt meg. A magyar zenetörténet legnagyobb alakja volt, az egyetemes magyar kultúrának is az egyik legnagyobbja, benne testesül meg a magyar kultúra egyik jelentős hozzájárulása a világműveltséghez. Hatása már életében, de még inkább halála után felmérhetetlen volt a magyar művészetekre és tágabb értelemben a kulturális közéletre. Valószínűleg művészete kiteljesedéséhez hozzájárult a század magyar társadalmának ellentmondásokból fakadó és ellentmondásokban megnyilvánuló roppant energiája. Valamennyi tényező egyetemes összefoglalásában az ellentmondásoknak a művészi anyagban történő kiérlelésében az ő egyedülálló következetessége kellet ahhoz, hogy egyéni és társadalmi konfliktusokból a régió határain messze túlmutató művészetet formálhasson. Ebben állt jelentősége a világ zenei gondolkodásában is, művészetének távolba nyúló gyökerein az európai zenébe beáramló, új, nemcsak hangvételben, hanem sokkal tágabban: egy lehetséges alternatív esztétika nagyszerű bizonyítékaként gazdagította maradandóan Európa zenetörténetét.