Rameau az operatörténet legnagyobb géniuszai közé tartozik, művészetétől egyenes út vezet Gluck, Mozart és Debussy világába. Rameau útja a budapesti Operaház színpadára viszont már korántsem nevezhető ilyen egyenesnek, ki tudja hány kanyart kellett megtenni ahhoz, hogy csak most, a 21. század elején érkezzen meg. „Stílusosan azzal az operával mutatkozik most be a hazai közönségnek, mellyel annak idején - ugyancsak nagy késéssel, hisz a premier évében, 1733-ban Rameau ötven éves volt - a párizsi közönséget is elvarázsolta. 

A Hyppolyte et Aricie (Hippolütosz és Aricia) Phaedra történetéből indul ki. Az Euripidész és a nagy francia tragédiaszerző, Racine feldolgozásában is ismert drámából Simon-Joseph Pellegrin készítette el a librettót. A korabeli publikumot meglepte, hogy a Rameau-opera szereplői a klasszikus tragédiához képest mennyi személyes-emberi árnyalattal lettek gazdagabbak, s hogy a figurák közötti hierarchikus viszonyok mennyivel képlékenyebbek lettek. Rameau számára minden hős egyformán fontos. A műismertetők kivétel nélkül rámutatnak a klasszikus racine-i minta és az opera különbségeire.  

Operaházi bemutató az Orfeo Kamarazenekar és Purcell Kórus vendégszereplésével valósul meg. Karmesterük az a Vashegyi György lesz, aki előadóként Magyarországon a legnagyobb elánnal, meggyőződéssel és szakértelemmel tevékenyen igyekszik Rameau zsenialitása mellett hitet tenni. A premier alapját a mű 1757-es, prológus nélküli, átdogozott verziója adja - ez az utolsó változat, amely az operából Rameau életében színpadra került.