Ion Marin érdekes karmester-személyiség saját nemzedékén belül. Osztrák állampolgárként jelenleg Svájcban él, miután 1986-ban elhagyta szülőhazáját, Romániát. 

Zeneszerzői, karmesteri és zongoraművészi képesítését a bukaresti George Enescu Akadémián, a salzburgi Mozarteumban, és a sienai Accademia Chigiana intézményében szerezte.
1987 és 1991 között a bécsi Staatsoper állandó karmestereként Mozarttól Bergig igen széles repertoárt dirigált. A szimfonikus zene - azon belül is elsősorban a késő romantika és a XX. századi zene - kiváló tolmácsolója címet elsősorban annak köszönheti, hogy , rengeteget dolgozott olyan neves zenekarok élén, mint a London Philharmonic Orchestra, Leipziger Gewandhaus Orchester, Israel Philharmonic Orchestra, Philadelphia Orchestra, Montreal Symphony, Orchestre National de France, Staatskapelle Dresden, Accademia di Santa Cecilia , Bayerische Rundfunk. 2006/07-ben a moszkvai Orosz Nemzeti Filharmonikus Zenekar első vendégkarmestere, majd a berlini és müncheni Filharmonikusokat dirigálja, dolgozik az oslói Filharmonikusokkal, a bécsi Szimfonikusokkal, a Budapesti Fesztivál Zenekarral és az Orchestre National de France zenekarral 

Ion Marin az operaszínpadokon is otthonosan mozog. Vezényelt új darabot a New York-i Metropolitan Opera, a San Francisco-i Opera, az Opéra Bastille előadásain, vendégszerepelt a hamburgi Staatsoperben, a velencei Teatro La Fenice-ben és a dresdai Semperoperben.  

A milánói Scalában Manont, a San Francisco-i Operában Puccinitől A fecske c. operát dirigálta.  

Távol-Keleten is nagy sikerrel debütált a tokiói NHK Symphony Orchestra,a koreiai KBS Symphony Orchestra, valamint a Japan Philharmonic Orchestra élén. 

2005-ben a Berlini Filharmonikusok tagjaiból alapított egy kamarazenekart Philharmonic Sinfonietta Berlin néven, amely évente több alkalommal turnézik szerte a világban.  

Számos lemezét terjesztették fel Grammy-díjra, Aranypálma-díjra, 2004-ben a kortárs zene kiemelkedő szolgálatáért Alfred Schnittke-díjjal tüntették ki.