Magyarországon a balettművészet több mint kétszáz éves múlttal rendelkezik. Már a XVIII. században rendszeresen tartottak balettelőadásokat a főúri kastélyok színházaiban. A XIX. században társulatok alakultak, amelyek országszerte és külföldön is felléptek, majd nemsokára állandó otthonra találtak a Nemzeti Játékszín és a Pesti Magyar Színház színpadain.
Az igazi fordulat 1884-ben következett be. Ekkor nyílt meg a budapesti Operaház, amely a magyar balettművészet központja lett. Bár Magyarországon napjainkban már több kiváló balett együttes működik, a Magyar Királyi Operaház balettegyüttese, a Magyar Nemzeti Balett jelenleg is az ország első számú együttese, és - nem túlzás állítani - az európai balettművészet egyik fellegvára.
Az 1884-ben működő operaházi balettegyüttes nem sokban hasonlított a maihoz. A balettkar hatvan főből állt: harminc kartáncosnőből és harminc rendszeresen szereplő balettnövendékből. Élükön négy magyar és két olasz szólista állt. Az eddig felsoroltak kivétel nélkül nők - a megnyíló Operaháznak egyetlen egy, Milánóból szerződtetett férfitáncosa volt.
A budapesti balettművészet fejlődésének kezdeti évtizedeit három lényeges tényező határozta meg. A tánctechnikára és a képzésre az olasz iskola volt kiemelkedő hatással, a színpadi ízlés alakulásában a közeli Bécs volt a minta, és mindemellett - a kezdetektől fogva - erős igény jelentkezett a magyar nemzeti táncművészet kialakítására.
A magyar nemzeti balettművészet kialakulása hosszú időszak eredménye volt, és kellett hozzá a kiemelkedő tehetségű alkotóművész: Harangozó Gyula. Az Operaházban 1936-ban mutatták be a Csárdajelenetet, Harangozó első színpadi művét, amely mérföldkő a magyar balettművészet történetében. Munkásságával Harangozó Gyula lett a magyar nemzeti balettművészet megalapítója. Számtalan egyfelvonásos és egész estés balettet koreografált, amelyekben a magyar néptánc elemeit sikeresen ötvözte a klasszikus balettal, kiváló dramaturgiai érzékével élvezetes színházi produkciókat hozott létre, és bebizonyította, hogy a színpadi tánc eszköze alkalmas a különböző figurák, karakterek ábrázolására. Kiemelkedő műveit a Magyar Nemzeti Balett társulata ma is sikerrel játssza. A repertoár állandó darabja a Coppélia, a Furfangos diákok, a Seherezádé, a Térzene és a Bartók Béla zenéjére koreografált, A csodálatos mandarin című egyfelvonásos. Ez utóbbi mű Európa számos, jelentős balettszínpadán öregbítette a magyar balettművészet hírnevét.
J. Strauss-Harangozó: Térzene
Fotó: Mezey Béla
A magyar hagyományok mellett az 1950-es évektől erőteljesen jelentkezett az orosz iskola hatása. A nyilvánvalóan politikai okok miatt kialakuló közeledés a balettművészet szempontjából csak haszonnal járt. A balettegyüttes műsorán megjelentek az orosz klasszikus balettok, a képzési rendszert orosz minta alapján alakították ki, és ennek következményeként sokasodtak a színpadon a technikailag kiválóan képzett és elmélyült művészi alakításra képes balettművészek.
A Magyar Nemzeti Balett arculatát a mai napig négy jelentős tényező határozza meg: a Harangozó Gyula nevével fémjelezett nemzeti hagyományok, a klasszikus orosz iskola hatása, a Harangozó utáni magyar koreográfusok munkássága és a kortárs, modern európai és amerikai áramlatok megjelenése.
A Harangozó Gyula utáni magyar koreográfusok kiemelkedő alakja Seregi László. Seregi - jelképesen - 1968-ban vette át a stafétabotot Harangozótól. Ebben az évben mutatta be az Operaház - hatalmas sikerrel - Spartacus című balettjét. Seregi műveiben megfigyelhető a mai magyar balettművészet valamennyi jellemzője. Ő is merít a néptáncból, formanyelvének alapja a klasszikus balett, de hatnak rá a kortárs stílusok is, és jó ismerője a 20. századi orosz balettdrámáknak. Egyedivé a társművészetek iránti különleges fogékonysága emeli. Koreográfiáit a kiváló dramaturgia, a muzikalitás, a képzőművészeti ízlés, a stiláris sokszínűség, a teatralitás és a finom humor jellemzi. Szerte a világon, Chilétől Németországig, Ausztráliától Hongkongig, Kanadától Finnországig bemutatták és játsszák darabjait. Legjelentősebb művei: a Spartacus, a Sylvia, a Rómeó és Júlia, a Szentivánéji álom, A makrancos Kata és egy kitűnő egyfelvonásos, a Változatok egy gyermekdalra. A magyar és orosz hagyományok ápolása mellett az 1970-es években a Magyar Nemzeti Balett határozottan nyitott a modern amerikai és európai stílusok felé: a következő évtizedekben repertoárra kerültek Balanchine, Béjart, Ashton, van Manen, Ailey, Kylián és North kiemelkedő alkotásai.
1996-tól 2005 augusztusáig az együttest ifj. Harangozó Gyula igazgatta, aki - elődeihez hasonlóan - feladatának érezte az egyedülállóan sokszínű repertoár ápolását és továbbfejlesztését. Ennek érdekében olyan kiváló koreográfusokat hozott Budapestre, mint a francia Myriam Naisy, az olasz Renato Zanella, az amerikai-ír William Forsythe, a holland Hans van Manen és a cseh Jiři Kylian. A külföldiek mellett magyar koreográfusok is lehetőséget kaptak, gondoljunk csak Pártay Lilla legismertebb nagybalettjeire (Anna Karenina, Wolfgang AMADEUS Mozart), Keveházi Gábor nagy sikerű Zorbájára vagy Egerházi Attila egyfelvonásosaira.
Theodorakisz-Keveházi: Zorba
Csonka Roland és Cserta József Fotó: Mezey Béla
Az elmúlt években két egész estés neoklasszikus balett is hatalmas sikert aratott az Operában: bemutattuk John Cranko Anyeginjét és Sir Kenneth MacMillan Mayerlingjét. Ez utóbbit 1976-os premierje óta kizárólag a londoni Royal Ballet és a Svéd Királyi Balett adta elő - így joggal lehetünk büszkék arra, hogy a számos kiváló európai balett együttes közül, melyek a játszási jogokra pályáztak, egyedül a Magyar Nemzeti Balett szerezte meg eddig a kitüntető engedélyt.
Mindezek mellett az együttes olyan igazi klasszikus nagybaletteket is műsoron tart, mint A diótörő, a Giselle, a Don Quijote, A hattyúk tava, a Csipkerózsika.
2004-ben a budapesti Erkel Ferenc színházban zajlott le ifj. Harangozó Gyula balett-musicaljének, a Hófehérke és a hét törpének a világpremierje. A darab kiváló koreográfiája, megkapó és fülbemászó zenéje valamint a gazdag, látványos, korszerű technikájú díszlet egész családokat vonz: a nagymamától az unokáig mindenki élvezi.
2005. augusztus 1-jétől a Magyar Nemzeti Balett igazgatója minden korok legkimagaslóbb magyar balettművészeinek egyike: Keveházi Gábor Kossuth-díjas Kiváló Művész, számos nemzetközi díj nyertese, a Pécsi Balett korábbi igazgatója.
Az új balettigazgató társulatvezetői koncepcióját a fiatalítás, a klasszikus repertoár megőrzése, a nemzeti balettrepertoár ápolása és a kortárs tendenciák iránti nyitottság jellemzi. A gyönyörű romantikus és klasszikus balettelőadások, mint például a Giselle és A hattyúk tava itthonról és külföldről is vonzzák a balettszerető közönséget. Különleges „balettcsemege” a Vajnonen-féle Diótörő, amely 2005. december 13-án ünnepelte 750. előadását. Ez a mesebalett ebben a verzióban igazi kuriózum Európában.
Töretlen népszerűséggel és vastapsos sikerrel játssza az együttes - Keveházi Gábor igazgatása alatt is - a magyar nemzeti repertoár arculatát 1968 óta meghatározó Seregi László darabjait, a Spartacustól a Rómeó és Júliáig, a Szentivánéji álomtól A makrancos Katáig.
Prokofjev-Seregi: Rómeó és Júlia Aleszja Popova és Bajári Levente
Fotó: Mezey Béla
Másik jelentős operaházi koreográfusunk: Pártay Lilla legsikeresebb darabja, az Anna Karenina című modern balett, amelyet szintén minden alkalommal telt házak előtt játszik az együttes. Akárcsak a legújabb Pártay-művet, a az Elfújta a szél című balettdrámát, amelyet a világhírű amerikai regény ihletett. Ezt az egészestés színpadi művet 2007 tavaszára készíthette el a koreográfusnő, számos remek karakterszerepet kínálva a társulat tagjainak.
Másik jelentős operaházi koreográfusunk: Pártay Lilla legsikeresebb darabja, az Anna Karenina című modern balett, amelyet szintén minden alkalommal telt házak előtt játszik az együttes. Akárcsak a legújabb Pártay-művet, a az Elfújta a szél című balettdrámát, amelyet a világhírű amerikai regény ihletett. Ezt az egészestés színpadi művet 2007 tavaszára készíthette el a koreográfusnő, számos remek karakterszerepet kínálva a társulat tagjainak. Az együttes arculatát meghatározó darabok technikai tisztaságát és az együttes tudásának csiszoltságát a kiváló magyar balettmesterek mellett a külföldi vendégbalettmesterek gyakori jelenléte is biztosítja. A kortárs tendenciák hatása és felerősödése a Magyar Nemzeti Balett társulatát sem hagyta érintetlenül. Mint említettük, például a Jiri Kylian- és a William Forsythe-koreográfiák bemutatása rendkívül termékenyen hatott a táncosok stílusérzékére és előadókészségére. Keveházi Gábor ezt a tendenciát oly módon folytatta, hogy a társulat belső koreográfusi kezdeményezéseit felkarolva, illetve más hazai koreográfusokat felkérve elősegítette a hazai kortárs technikák és a balett ötvözetének megjelenését az Operaház színpadán.
A Kortárs Csillagaink - Lépésről lépésre című est, amely egyúttal a bezárás előtt álló Erkel Színház utolsó premierjének számított, 8 fiatal koreográfusnak adott lehetőséget a bemutatkozásra illetve az alkotásra. Keveházi Gábor erről így nyilatkozott: „Napjainkban a Magyar Nemzeti Balett számos fiatal tagja már koreográfusként is működik. Tehetségüknek, alkotói ambícióiknak teret kell biztosítanom, és ezt nagy örömmel teszem. Bízom abban, hogy kortárs balettestünkkel a legújabb irányzatok felé nyitunk utat.” A balettigazgató az ismert koreográfusok meghívásának pedig a Szenvedély című balettesttel tett eleget. A 2008 tavaszán bemutatott, 3 egyéni stílusú produkció a társulat számára újabb kihívást jelentett. A táncosok remekül interpretálták a három eltérő látásmódú koreográfus: Fodor Antal, Bozsik Yvette és Markó Iván darabjait. A 2008/2009-es évad szinte összegzi Keveházi Gábor balettigazgatói koncepciójának mindkét vonását. A tradíció jegyében a Magyar Állami Operaház balettegyüttese 2008. november 15-én mutatja be az orosz klasszikus balettirodalom egyik legjellegzetesebb alkotását, Marius Petipa A Bajadér című balettjét. 
Minkus-Petipa-Muchamedov: A bajadér
Popova Aleszja, Arhangelski Vladimir
Fotó: Mezey Béla
2009 tavaszán pedig a modern balettjátszás egyik nemzetközi hírű alakja, George Balanchine előtt tisztelgett az együttes egy nagyszabású, látványos balettelőadással.
2009 őszén a modern balettjátszás egyik nemzetközi hírű alakja, a jelenleg Szentpétervárott működő Borisz Eifman darabjával, a Dosztojevszkij regény ihlette Karamazov testvérek című táncdrámával gazdagodik az együttes repertoárja. Borisz Eifman a 70-es években kezdett koreografálni, s képes volt arra, hogy nemzetközi karriert fusson be a moszkvai és szentpétervári együttesek mellett. Eifman számtalan témát feldolgozott karrierje során, mégis irodalmi ihletésű balettalkotásait értékelik a legtöbbre. Együttese, az Eifman Balett - amely modernitásával és kifejezőerejével forradalmasította a klasszikus táncművészet fogalmát Oroszországban – számtalan külföldi turnén vett részt, de a koreográfus műveit más színházak is játsszák.
Eifmant elsősorban nem a művek cselekménye, hanem inkább az irodalmi alkotásokban szereplő karakterek egymás közti konfliktusai érdeklik. Éppen ezért Dosztojevszkij műve remek kiindulópontul szolgál Eifman számára, hiszen az eltérő jellemvonású fivérek és az életükben előforduló nőalakok bemutatása számtalan táncosnak ad majd izgalmas feladatot és kitűnő lehetőséget. 2010 júniusában egy modern balettestet mutat be a Magyar Nemzeti Balett társulata, amelynek keretében – terveink szerint – három eltérő karakterű alkotó 1-1 művét láthatja majd a közönség.
Az amerikai Robert North A halál és a lányka című darabja már ismerős lehet a hazai nézőknek. A koreográfus könnyen befogadható művészi koncepciójához Schubert azonos című vonósnégyesének első két tétele szolgáltatja a zenei alapot. A jelenleg a bécsi Staatsoperben dolgozó Lukács András az elmúlt években számtalan alkalommal bizonyította koreográfusi tehetségét. Örvény című kompozíciójának kibővített változata magán viseli az eredeti mű minden erényét és harmóniáját.
Az est harmadik alkotója, az izraeli származású Ohad Naharin viszonylag későn kezdett el táncolni. Martha Graham-nél folytatta táncművészeti tanulmányait, majd neve sokáig összeforrt a Batsheva Dance Company-val. Bízunk benne, hogy kortárs estünk kedvező fogadtatásra talál majd a hazai és külföldi közönség körében egyaránt.
| 
teljes cikk