G. Verdi > DON CARLOS
2010. május 11. és május 13.
Opera három részben, olasz nyelven
Szövegíró: F. Schiller nyomán Joseph Méry,
Camille du Locle és Angelo Zanardini
Karmester: Fischer Ádám
Rendező: Mikó András
Színpadra állította: Boschán Daisy
Díszlettervező: Forray Gábor
Jelmeztervező: Márk Tivadar
Karigazgató: Szabó Sipos Máté
II. Fülöp: Ferruccio Furlanetto
Erzsébet királyné: Norma Fantini
Don Carlos: Giuseppe Gipali
Posa márki: Kálmándi Mihály
Eboli hercegnő: Wiedemann Bernadett
Főinkvizítor: Szvétek László
Lerma gróf: Boncsér Gergely
Tebaldo: Simon Krisztina
Egy szerzetes: Cser Krisztián
Mennyei hang: Rácz Rita / Kertesi Ingrid
jegyrendelés - május 11.
jegyrendelés - május 13.
2010. május 11. és május 13.
Opera három részben, olasz nyelven
Szövegíró: F. Schiller nyomán Joseph Méry,
Camille du Locle és Angelo Zanardini
Karmester: Fischer Ádám
Rendező: Mikó András
Színpadra állította: Boschán Daisy
Díszlettervező: Forray Gábor
Jelmeztervező: Márk Tivadar
Karigazgató: Szabó Sipos Máté
II. Fülöp: Ferruccio Furlanetto
Erzsébet királyné: Norma Fantini
Don Carlos: Giuseppe Gipali
Posa márki: Kálmándi Mihály
Eboli hercegnő: Wiedemann Bernadett
Főinkvizítor: Szvétek László
Lerma gróf: Boncsér Gergely
Tebaldo: Simon Krisztina
Egy szerzetes: Cser Krisztián
Mennyei hang: Rácz Rita / Kertesi Ingrid
jegyrendelés - május 11.
jegyrendelés - május 13.
11 May and 13 May 2010
Opera in 3 parts, sung in Italian
Libretto: after F. Schiller Joseph Méry,
Camille du Locle, Angelo Zanardini
Conductor: Ádám Fischer
Director: András Mikó
Restaged by: Daisy Boschán
Set Designer: Gábor Forray
Costume Designer: Tivadar Márk
Choir Master: Máté Szabó Sipos
Filippo II.: Ferruccio Furlanetto
Elisabetta: Norma Fantini
Don Carlos: Giuseppe Gipali
Rodrigo: Michele Kálmándi
La principessa Eboli: Bernadett Wiedemann
Il Grande Inquisitore: László Szvétek
Il Conte di Lerma: Gergely Boncsér
Tebaldo: Krisztina Simon
Un frate: Krisztián Cser
Una voce dal Celo: Rita Rácz / Ingrid Kertesi
tickets for 11 May
tickets for 13 May
Cselekmény
I. felvonás
1. kép
V. Károly sírkápolnájában a San Juste kolostor udvarában. A sír fölött szerzetesek mondanak imát: egyikül Isten dicsőségét hirdeti minden földi hiúsággal, nagyravágyással és hatalomvággyal szemben. Alighogy elvonulnak megjelenik Don Carlos, II. Fülöp király fia, a trónörökös, aki valamikor Valois Erzsébet jegyese volt. A Fontainebleau-i parkban találtak egymásra, de szerelmükről le kellett mondaniuk azért, hogy a francia és spanyol király közti békekötést Fülöp király és Erzsébet házassága pecsételje meg. Carlos fájdalmasan emlékezik vissza a Fontainebleau-i szép napokra. Még hallja a szerzetes szavát, aki a földi vágyak hiábavalóságáról szól: a hangban nagyapja, a trónról lemondott V. Károly császár hangját véli felismerni. Merengéséből rég látott ifjúkori barátja, Posa márki érkezése riasztja fel. Posa Flandriából jön, ahol a nép az elnyomó spanyolhatalom és az inkvizíció kettős igája alatt nyög, s Carlosban látják megmentőjüket. A trónörökös megvallja barátjának, hogy még mindig szereti Erzsébetet. Posa erre a szerencsétlen szenvedélyre egy orvosságot lát: menjen Carlos Flandriába, és álljon a szabadságmozgalom élére. Beszélgetésüket a királyi pár érkezése szakítja félbe. Fülöp és Erzsébet imádkozni jöttek V. Károly sírjához. Távozásuk után Carlos és Posa sírig tartó barátságot fogadnak, és megesküsznek, hogy a szabadságot kivívják.
2. kép
Kert a kolostor mellett. Erzsébet udvarhölgyei itt sétálgatnak és egyikük, Eboli hercegnő mór románcot énekel. Erzsébet is közéjük vegyül. Ekkor megjelenik Posa, aki a királynőnek hozott levelet Franciaországból. Egy óvatlan pillanatban átadja Erzsébetnek Carlos levélkéjét is, amelyben a trónörökös négyszemközti beszélgetést kér mostohaanyjától. Az infáns kérését Posa is támogatja. Erzsébet elküldi udvarhölgyeit, hogy egyedül fogadhassa Carlost, aki arra kéri őt, támogassa a királynál tervét, hogy Flandriába mehessen. A meghitt együttlét megfosztja Carlost önuralmától, szerelmet vall mostohaanyjának. Erzsébeten azonban győz a kötelesség a szerelem fölött, elutasítja Carlost, aki kétségbeesetten elrohan. A király váratlan megjelenése kínos helyzetet eredményez: az udvari etikett szerint a királyné nem maradhat egyedül. Fülöp ezért száműzi a szolgálattevő udvarhölgyet, és ezzel vérig sérti a királynét. Erzsébet vígasztalja kiutasított védencét, majd az egész udvar elvonul, ám a király még visszatartja Posa márkit. Szemére veti, hogy elkerüli az udvart, és kilépett a katonai szolgálatból. Posa önérzetes válaszai felkeltik a király érdeklődését. A márki megragadja ezt az alkalmat, hogy befolyást gyakoroljon Fülöpre, és szabadságot szerezzen Flandria népének. Amikor Fülöp arra hivatkozik, hogy õ ugyanolyan békét hozott Flandriának, amilyen Spanyolországban is van,- Posa merészen a szemébe vágja: "Ez a béke a sírok békéje". A király bizalmasává fogadja Posát, s feltárja előtte legtitkosabb bánatát is: féltékeny fiára, úgy véli, felesége megcsalja vele. Felhatalmazza Posát, bármikor beléphet a királynéhoz, tudja meg a valóságot. Végül figyelmezteti a márkit, óvakodjék a mindenhol jelen lévő inkvizíciótól.
II. felvonás
1. kép
A királyné kertje Madridban. Egy szökőkút mellett Don Carlos Erzsébetet várja: a találkozóra hívó levelet azonban nem királyné, hanem Eboli hercegnő írta. (A szép udvarhölgy régóta szerelmes a trónörökösbe.) Amikor megérkezik, Carlos forró szavakkal fogadja. Eboli leveszi a fátylát, s az infáns megdöbbenve jön rá a tévedésére. Eboli sértett szerelmében bosszút esküszik mind Carlos, mindpedig a vetélytársa, Erzsébet ellen. A váratlanul megjelenő Posa le akarja szúrni a féltékeny és bosszúvágyó hercegnőt, Carlos azonban megakadályozza ezt. Posa tudja, hogy Eboli mindenre képes, ezért a flandriai mozgalmakra vonatkozó leveleket elkéri Carlostól; nála biztosabb helyen vannak.
2. kép
Az eretnekek ünnepélyes elégetése. A máglyára vonulók menetét flandriai küldöttség állítja meg: szabadságot, békét, nyugalmat kérnek. Fülöp az őrséget hívja és elutasítja a kérést. Ekkor Carlos, aki a flamand küldöttséget a király színe elé vezette, magának kéri Németalföld helytartóságát. A király ezzel a kéréssel is szembeszáll, nem adja ki a kezéből a hatalmat és különösen fiának nem, akiről feltételezi, hogy fellázad ellene. Carlos kardot ránt apjára. A felháborodott Fülöp felszólítására sem veszi el tőle senki a fegyvert, csak az örök barátnak hitt Posa. A megdöbbent infánst elvezetik, az autodafé folytatódik. Az eretneked a máglyára lépnek, s a hamvadó testük fölött mennyei hang hirdeti számukra az égi békét.
III. felvonás
1. kép
Fülöp álmatlanul bolyong termeiben, kétségbeesés gyötri: magányos, Erzsébet nem szereti, fél az árulástól is. Magához kérette a Főinkvizítort, tanácsra van szüksége. A világtalan agg főpap nem talál kivetnivalót abban, hogy Fülöp száműzze, vagy kivégzésre ítélje fiát; az állam érdeke mindennél előbbre való. Kijelenti azonban, hogy Carlos lázadása semmiség Posa befolyásával szemben, aki eretnek, szabadgondolkodó, s így a legveszélyesebb ellenfele államnak és egyháznak. Alighogy a Főinkvizítor távozott, Erzsébet lép be és elpanaszolja, hogy elraboltak tőle egy kis ládikót, melyben néhány értékes dolgát tartotta. A ládikó ott van a király asztalán, benne Carlos levelei és képmása. Forrpontig feszül a helyzet, Fülöp házasságtöréssel vádolja feleségét. Erzsébet elájul, a király segítségért kiált. A belépő Posa nyugalomra inti Fülöpöt, aki megbánva hevességét ugyancsak távozik. Eboli és a királyné ekkor egyedül marad. A hercegnő bevallja, hogy a ládikót õ lopta el, õ keverte gyanúba Erzsébetet a király előtt, s mindezt azért, mert vetélytársnak érezte őt a Carlos iránti szerelmében. Erzsébet már-már megbocsátana, ám amikor megtudja, hogy Eboli egyben Fülöp király szeretője is, kiutasítja őt az udvarból. A hercegnő kétségbeesve átkozza a bajt okozó szépségét; még egy napja van Madridban, ezalatt már csak egy célja van: Carlost kiszabadítani.
2. kép
Carlos börtönében Posa látogatja meg barátját, búcsúzni jött. Tisztában van azzal, hogy a király haragja ellene fordul, hiszen elterelve az infánsról a gyanút, magára vállalt mindent. Ekkor orgyilkos golyó végez a márkival. Posa utolsó szavaival is Flandria felszabadítására buzdít. Fülöp érkezik, de hiába akarja visszaadni Carlosnak a szabadságát és a kardját, a trónörökös gyűlölettel fordul el apjától. Eboli fellázította Madrid népét, a tömeg betör a börtönbe. A király életét csak a Főinkvizítor erőteljes közbelépése menti meg.
3. kép
A San Juste kolostor, itt találkozik utoljára Erzsébet és Carlos. A búcsúzókat a király és a Főinkvizítor lepi meg. Fülöp hiába utasítja az őrséget a trónörökös újbóli elfogására, váratlanul kinyílik a sírkápolna rácsos ajtaja, s az első kép szerzetese lép ki rajta: magával viszi Carlost a kolostorba. A király és kísérete megdöbbenve ismeri fel a szerzetesben V. Károlyt.
Várnai Péter
Synopsis
ACT I
Scene 1
Sepulchral chapel of Carlos V in the monastery of St. Just
Some monks are saying their prayers above the tomb. One of them sings the praise of God who is above mundane vanity, greed, and ambition. No sooner have they left than Don Carlos II, Infante of Spain – formerly betrothed to Elisabetta de Valois – enters. The two young people met in the wintry forest of Fontainebleau by chance. They have to abandon their love, because the condition of the peace treaty between France and Spain is that Elisabetta is to marry not Don Carlos but his father, Filippo. Carlos painfully remembers the Fontainebleau days. The monk’s words still echo in his ear – in his voice he recognises the voice of Carlos V, who relinquished his throne. When Don Carlos confesses to his friend Rodrigo, the Marquis of Posa, his love for his father’s wife, Rodrigo urges him to devote himself instead to the cause of Flemish independence from Spanish oppression. Their conversation is interrupted by the arrival of the royal couple and their retinue. The two men pledge friendship and devotion to liberty.
Scene 2
In the garden outside the convent, Princess Eboli entertains ladies of the court with a Moorish love song. When the queen arrives, Rodrigo slips her a note from Don Carlos. She agrees to see Don Carlos, who reiterates his love for her; when she reminds him that she is now in an impossible position, the distraught Infante rushes off. Filippo, finding Elisabetta unattended – which is against court etiquette – sends her lady in waiting into exile, which mortally offends the queen. Elisabetta comforts her exiled protégée. The court leaves, but the king tells Rodrigo, the Marquis of Posa to stay. He reprimands him for avoiding the court and leaving the army. When Rodrigo speaks frankly to the king about his hopes for Flanders, Filippo asks him to watch Don Carlos and the queen, whom he suspects. He also warns the Marquis to beware of the omnipresent Inquisition.
ACT II
Scene 1
Don Carlos goes to the queen's gardens in Madrid at midnight to see Elisabetta but instead is met by the masked Princess Eboli, who is in love with him. When he realizes who she is and shows his disappointment, Eboli threatens to bring about his downfall. To protect him, Rodrigo takes incriminating papers from the Infante. The Marquis of Posa appears suddenly, and tries to stab the jealous and vengeful princess, but Don Carlos prevents him. Rodrigo is aware that Eboli is capable of anything, so he persuades Don Carlos to give him the incriminating papers related to the Flanders movement, arguing they are in better hands with him.
Scene 2
In the square before the cathedral, a crowd gathers to witness an auto-da-fé. Don Carlos leads a delegation of Flemish deputies to plead for clemency for the heretics. When the king refuses, Don Carlos raises his sword against his father. To his astonishment, Rodrigo disarms him, and the Infante is led away. The auto-da-fé continues, and as the condemned are led to the stake, a voice from heaven announces the salvation of their souls.
ACT III
(Act III and IV are staged as one part in this performance of the Hungarian State Opera.)
Scene 1
Alone in his study, Filippo laments his solitude and his wife’s indifference. He then calls in the aged Grand Inquisitor, who urges the death penalty for both Don Carlos and Rodrigo, arguing that the interests of the state come first. He tells the King that Carlos’ rebellion is a mere trifle in comparison with Marquis of Posa’s influence. He describes Rodrigo as a heretic and freethinker, the most dangerous enemy of state and Church. After the implacable old priest has left, Elisabetta bursts in, crying that her jewel casket has been stolen. The king produces it, and when he forces it open, Don Carlos's portrait falls out. He accuses his wife of adultery. The queen faints and Filippo summons Eboli and Rodrigo for help. The Marquis of Posa pacifies the king, and the men withdraw. Princess Eboli confesses responsibility for Elisabetta’s betrayal – it was she who stole the jewel casket – and when she goes on to confess that she once was the king’s mistress, the queen banishes her to a convent. Desperately cursing her own fatal beauty, Princess Eboli vows to save Don Carlos. She has only a day left in Madrid.
Scene 2
In Don Carlos's prison cell, Rodrigo explains that he has allowed Don Carlos's incriminating papers to be found on his person and thus taken the blame for the Flemish insurrection. As he takes his leave, a soldier of the Inquisition shoots him to death. Filippo gives back the Infante his freedom and sword, but Don Carlos hatefully turns away from him. Princess Eboli has incited the people of Madrid to rebellion, and the mob storms into the cell to defy the monarch. Filippo is protected from the throng by the arrival of the Inquisitor.
ACT IV
Back in the monastery of St. Just, Elisabetta waits to bid a final farewell to Don Carlos. Filippo and the Inquisitor surprise the lovers, but the Infante is saved from them when Carlos V emerges from the sepulchral chapel and draws him into the monastery.
I. felvonás
1. kép
V. Károly sírkápolnájában a San Juste kolostor udvarában. A sír fölött szerzetesek mondanak imát: egyikül Isten dicsőségét hirdeti minden földi hiúsággal, nagyravágyással és hatalomvággyal szemben. Alighogy elvonulnak megjelenik Don Carlos, II. Fülöp király fia, a trónörökös, aki valamikor Valois Erzsébet jegyese volt. A Fontainebleau-i parkban találtak egymásra, de szerelmükről le kellett mondaniuk azért, hogy a francia és spanyol király közti békekötést Fülöp király és Erzsébet házassága pecsételje meg. Carlos fájdalmasan emlékezik vissza a Fontainebleau-i szép napokra. Még hallja a szerzetes szavát, aki a földi vágyak hiábavalóságáról szól: a hangban nagyapja, a trónról lemondott V. Károly császár hangját véli felismerni. Merengéséből rég látott ifjúkori barátja, Posa márki érkezése riasztja fel. Posa Flandriából jön, ahol a nép az elnyomó spanyolhatalom és az inkvizíció kettős igája alatt nyög, s Carlosban látják megmentőjüket. A trónörökös megvallja barátjának, hogy még mindig szereti Erzsébetet. Posa erre a szerencsétlen szenvedélyre egy orvosságot lát: menjen Carlos Flandriába, és álljon a szabadságmozgalom élére. Beszélgetésüket a királyi pár érkezése szakítja félbe. Fülöp és Erzsébet imádkozni jöttek V. Károly sírjához. Távozásuk után Carlos és Posa sírig tartó barátságot fogadnak, és megesküsznek, hogy a szabadságot kivívják.
2. kép
Kert a kolostor mellett. Erzsébet udvarhölgyei itt sétálgatnak és egyikük, Eboli hercegnő mór románcot énekel. Erzsébet is közéjük vegyül. Ekkor megjelenik Posa, aki a királynőnek hozott levelet Franciaországból. Egy óvatlan pillanatban átadja Erzsébetnek Carlos levélkéjét is, amelyben a trónörökös négyszemközti beszélgetést kér mostohaanyjától. Az infáns kérését Posa is támogatja. Erzsébet elküldi udvarhölgyeit, hogy egyedül fogadhassa Carlost, aki arra kéri őt, támogassa a királynál tervét, hogy Flandriába mehessen. A meghitt együttlét megfosztja Carlost önuralmától, szerelmet vall mostohaanyjának. Erzsébeten azonban győz a kötelesség a szerelem fölött, elutasítja Carlost, aki kétségbeesetten elrohan. A király váratlan megjelenése kínos helyzetet eredményez: az udvari etikett szerint a királyné nem maradhat egyedül. Fülöp ezért száműzi a szolgálattevő udvarhölgyet, és ezzel vérig sérti a királynét. Erzsébet vígasztalja kiutasított védencét, majd az egész udvar elvonul, ám a király még visszatartja Posa márkit. Szemére veti, hogy elkerüli az udvart, és kilépett a katonai szolgálatból. Posa önérzetes válaszai felkeltik a király érdeklődését. A márki megragadja ezt az alkalmat, hogy befolyást gyakoroljon Fülöpre, és szabadságot szerezzen Flandria népének. Amikor Fülöp arra hivatkozik, hogy õ ugyanolyan békét hozott Flandriának, amilyen Spanyolországban is van,- Posa merészen a szemébe vágja: "Ez a béke a sírok békéje". A király bizalmasává fogadja Posát, s feltárja előtte legtitkosabb bánatát is: féltékeny fiára, úgy véli, felesége megcsalja vele. Felhatalmazza Posát, bármikor beléphet a királynéhoz, tudja meg a valóságot. Végül figyelmezteti a márkit, óvakodjék a mindenhol jelen lévő inkvizíciótól.
II. felvonás
1. kép
A királyné kertje Madridban. Egy szökőkút mellett Don Carlos Erzsébetet várja: a találkozóra hívó levelet azonban nem királyné, hanem Eboli hercegnő írta. (A szép udvarhölgy régóta szerelmes a trónörökösbe.) Amikor megérkezik, Carlos forró szavakkal fogadja. Eboli leveszi a fátylát, s az infáns megdöbbenve jön rá a tévedésére. Eboli sértett szerelmében bosszút esküszik mind Carlos, mindpedig a vetélytársa, Erzsébet ellen. A váratlanul megjelenő Posa le akarja szúrni a féltékeny és bosszúvágyó hercegnőt, Carlos azonban megakadályozza ezt. Posa tudja, hogy Eboli mindenre képes, ezért a flandriai mozgalmakra vonatkozó leveleket elkéri Carlostól; nála biztosabb helyen vannak.
2. kép
Az eretnekek ünnepélyes elégetése. A máglyára vonulók menetét flandriai küldöttség állítja meg: szabadságot, békét, nyugalmat kérnek. Fülöp az őrséget hívja és elutasítja a kérést. Ekkor Carlos, aki a flamand küldöttséget a király színe elé vezette, magának kéri Németalföld helytartóságát. A király ezzel a kéréssel is szembeszáll, nem adja ki a kezéből a hatalmat és különösen fiának nem, akiről feltételezi, hogy fellázad ellene. Carlos kardot ránt apjára. A felháborodott Fülöp felszólítására sem veszi el tőle senki a fegyvert, csak az örök barátnak hitt Posa. A megdöbbent infánst elvezetik, az autodafé folytatódik. Az eretneked a máglyára lépnek, s a hamvadó testük fölött mennyei hang hirdeti számukra az égi békét.
III. felvonás
1. kép
Fülöp álmatlanul bolyong termeiben, kétségbeesés gyötri: magányos, Erzsébet nem szereti, fél az árulástól is. Magához kérette a Főinkvizítort, tanácsra van szüksége. A világtalan agg főpap nem talál kivetnivalót abban, hogy Fülöp száműzze, vagy kivégzésre ítélje fiát; az állam érdeke mindennél előbbre való. Kijelenti azonban, hogy Carlos lázadása semmiség Posa befolyásával szemben, aki eretnek, szabadgondolkodó, s így a legveszélyesebb ellenfele államnak és egyháznak. Alighogy a Főinkvizítor távozott, Erzsébet lép be és elpanaszolja, hogy elraboltak tőle egy kis ládikót, melyben néhány értékes dolgát tartotta. A ládikó ott van a király asztalán, benne Carlos levelei és képmása. Forrpontig feszül a helyzet, Fülöp házasságtöréssel vádolja feleségét. Erzsébet elájul, a király segítségért kiált. A belépő Posa nyugalomra inti Fülöpöt, aki megbánva hevességét ugyancsak távozik. Eboli és a királyné ekkor egyedül marad. A hercegnő bevallja, hogy a ládikót õ lopta el, õ keverte gyanúba Erzsébetet a király előtt, s mindezt azért, mert vetélytársnak érezte őt a Carlos iránti szerelmében. Erzsébet már-már megbocsátana, ám amikor megtudja, hogy Eboli egyben Fülöp király szeretője is, kiutasítja őt az udvarból. A hercegnő kétségbeesve átkozza a bajt okozó szépségét; még egy napja van Madridban, ezalatt már csak egy célja van: Carlost kiszabadítani.
2. kép
Carlos börtönében Posa látogatja meg barátját, búcsúzni jött. Tisztában van azzal, hogy a király haragja ellene fordul, hiszen elterelve az infánsról a gyanút, magára vállalt mindent. Ekkor orgyilkos golyó végez a márkival. Posa utolsó szavaival is Flandria felszabadítására buzdít. Fülöp érkezik, de hiába akarja visszaadni Carlosnak a szabadságát és a kardját, a trónörökös gyűlölettel fordul el apjától. Eboli fellázította Madrid népét, a tömeg betör a börtönbe. A király életét csak a Főinkvizítor erőteljes közbelépése menti meg.
3. kép
A San Juste kolostor, itt találkozik utoljára Erzsébet és Carlos. A búcsúzókat a király és a Főinkvizítor lepi meg. Fülöp hiába utasítja az őrséget a trónörökös újbóli elfogására, váratlanul kinyílik a sírkápolna rácsos ajtaja, s az első kép szerzetese lép ki rajta: magával viszi Carlost a kolostorba. A király és kísérete megdöbbenve ismeri fel a szerzetesben V. Károlyt.
Várnai Péter
Synopsis
ACT I
Scene 1
Sepulchral chapel of Carlos V in the monastery of St. Just
Some monks are saying their prayers above the tomb. One of them sings the praise of God who is above mundane vanity, greed, and ambition. No sooner have they left than Don Carlos II, Infante of Spain – formerly betrothed to Elisabetta de Valois – enters. The two young people met in the wintry forest of Fontainebleau by chance. They have to abandon their love, because the condition of the peace treaty between France and Spain is that Elisabetta is to marry not Don Carlos but his father, Filippo. Carlos painfully remembers the Fontainebleau days. The monk’s words still echo in his ear – in his voice he recognises the voice of Carlos V, who relinquished his throne. When Don Carlos confesses to his friend Rodrigo, the Marquis of Posa, his love for his father’s wife, Rodrigo urges him to devote himself instead to the cause of Flemish independence from Spanish oppression. Their conversation is interrupted by the arrival of the royal couple and their retinue. The two men pledge friendship and devotion to liberty.
Scene 2
In the garden outside the convent, Princess Eboli entertains ladies of the court with a Moorish love song. When the queen arrives, Rodrigo slips her a note from Don Carlos. She agrees to see Don Carlos, who reiterates his love for her; when she reminds him that she is now in an impossible position, the distraught Infante rushes off. Filippo, finding Elisabetta unattended – which is against court etiquette – sends her lady in waiting into exile, which mortally offends the queen. Elisabetta comforts her exiled protégée. The court leaves, but the king tells Rodrigo, the Marquis of Posa to stay. He reprimands him for avoiding the court and leaving the army. When Rodrigo speaks frankly to the king about his hopes for Flanders, Filippo asks him to watch Don Carlos and the queen, whom he suspects. He also warns the Marquis to beware of the omnipresent Inquisition.
ACT II
Scene 1
Don Carlos goes to the queen's gardens in Madrid at midnight to see Elisabetta but instead is met by the masked Princess Eboli, who is in love with him. When he realizes who she is and shows his disappointment, Eboli threatens to bring about his downfall. To protect him, Rodrigo takes incriminating papers from the Infante. The Marquis of Posa appears suddenly, and tries to stab the jealous and vengeful princess, but Don Carlos prevents him. Rodrigo is aware that Eboli is capable of anything, so he persuades Don Carlos to give him the incriminating papers related to the Flanders movement, arguing they are in better hands with him.
Scene 2
In the square before the cathedral, a crowd gathers to witness an auto-da-fé. Don Carlos leads a delegation of Flemish deputies to plead for clemency for the heretics. When the king refuses, Don Carlos raises his sword against his father. To his astonishment, Rodrigo disarms him, and the Infante is led away. The auto-da-fé continues, and as the condemned are led to the stake, a voice from heaven announces the salvation of their souls.
ACT III
(Act III and IV are staged as one part in this performance of the Hungarian State Opera.)
Scene 1
Alone in his study, Filippo laments his solitude and his wife’s indifference. He then calls in the aged Grand Inquisitor, who urges the death penalty for both Don Carlos and Rodrigo, arguing that the interests of the state come first. He tells the King that Carlos’ rebellion is a mere trifle in comparison with Marquis of Posa’s influence. He describes Rodrigo as a heretic and freethinker, the most dangerous enemy of state and Church. After the implacable old priest has left, Elisabetta bursts in, crying that her jewel casket has been stolen. The king produces it, and when he forces it open, Don Carlos's portrait falls out. He accuses his wife of adultery. The queen faints and Filippo summons Eboli and Rodrigo for help. The Marquis of Posa pacifies the king, and the men withdraw. Princess Eboli confesses responsibility for Elisabetta’s betrayal – it was she who stole the jewel casket – and when she goes on to confess that she once was the king’s mistress, the queen banishes her to a convent. Desperately cursing her own fatal beauty, Princess Eboli vows to save Don Carlos. She has only a day left in Madrid.
Scene 2
In Don Carlos's prison cell, Rodrigo explains that he has allowed Don Carlos's incriminating papers to be found on his person and thus taken the blame for the Flemish insurrection. As he takes his leave, a soldier of the Inquisition shoots him to death. Filippo gives back the Infante his freedom and sword, but Don Carlos hatefully turns away from him. Princess Eboli has incited the people of Madrid to rebellion, and the mob storms into the cell to defy the monarch. Filippo is protected from the throng by the arrival of the Inquisitor.
ACT IV
Back in the monastery of St. Just, Elisabetta waits to bid a final farewell to Don Carlos. Filippo and the Inquisitor surprise the lovers, but the Infante is saved from them when Carlos V emerges from the sepulchral chapel and draws him into the monastery.