Puccini > TOSCA
2010. május 6.
Opera három felvonásban, olasz nyelven
Szövegíró: Giuseppe Giacosa és Luigi Illica
Karmester: Medveczky Ádám
Rendező: Nagy Viktor
Díszlettervező: Vayer Tamás
Jelmeztervező: Vágó Nelly
A gyermekkar vezetője: Gupcsó Gyöngyvér
Karigazgató: Szabó Sipos Máté
Tosca: Lukács Gyöngyi
Cavaradossi: Massimiliano Pisapia
Scarpia: Lado Ataneli
Angelotti: Cserhalmi Ferenc
Sekrestyés: Kenesey Gábor
Spoletta: Haramza László
Sciarrone: Andrássy Frigyes
jegyrendelés - május 6.
2010. május 6.
Opera három felvonásban, olasz nyelven
Szövegíró: Giuseppe Giacosa és Luigi Illica
Karmester: Medveczky Ádám
Rendező: Nagy Viktor
Díszlettervező: Vayer Tamás
Jelmeztervező: Vágó Nelly
A gyermekkar vezetője: Gupcsó Gyöngyvér
Karigazgató: Szabó Sipos Máté
Tosca: Lukács Gyöngyi
Cavaradossi: Massimiliano Pisapia
Scarpia: Lado Ataneli
Angelotti: Cserhalmi Ferenc
Sekrestyés: Kenesey Gábor
Spoletta: Haramza László
Sciarrone: Andrássy Frigyes
jegyrendelés - május 6.
6 May 2010
Opera in 3 acts, sung in Italian
Libretto: Giuseppe Giacosa and Luigi Illica
Conductor: Ádám Medveczky
Director: Viktor Nagy
Set Designer: Tamás Vayer
Costume Designer: Nelly Vágó
Leader of Children’s Choir: Gyöngyvér Gupcsó
Choir Master: Máté Szabó Sipos
Tosca: Georgina Lukács
Cavaradossi: Massimiliano Pisapia
Scarpia: Lado Ataneli
Angelotti: Ferenc Cserhalmi
Un Sagrestano: Gábor Kenesey
Spoletta: László Haramza
Sciarrone: Frigyes Andrássy
tickets for 6 May
Cselekmény
I. felvonás
A római Sant'Andrea templomban. Angelotti, a politikai fogoly megszökött a hírhedt Angyalvár börtönéből, és a rendőrfőnök, Scarpia kopói elől a templomban keres menedéket. Nővére, Attavanti márkiné a további meneküléshez szükséges női ruhát, fátylat és legyezőt hagyott itt neki. Angelotti a kápolnába húzódik, mert megjelenik a sekrestyés, aki Cavaradossi festőt keresi. A jámbor sekrestyés megütközik azon, hogy a készülő Szent Magdolna-kép mennyire hasonlít arra az előkelő hölgyre, aki nap mint nap itt szokott imádkozni: Attavanti márkinéra. Cavaradossi a képet szemlélve, két arcképre gondol: a szőke, véletlenül modellé vált márkinéra és szerelme, Tosca barna fürtjeire, fekete szemére. A megbotránkozott sekrestyés keresztet vetve, ijedten távozik. Angelotti bújik elő rejtekhelyéről. Cavaradossi felajánlja a szökött fogolynak segítségét, ám beszélgetésüket megszakítja a szerelmét hívó Tosca hangja. Angelotti ismét visszatér a kápolnába. Tosca féltékenyen vonja kérdőre a festőt, miért nyitotta ki oly késve a templomajtót. Gyanúja erősödik, amikor a készülő szentképen Attavanti márkiné vonásait ismeri fel. Cavaradossinak sikerül megnyugtatnia, estére találkát beszélnek meg és megvallják egymásnak szerelmüket. Alig teszi ki lábát Tosca a templomból, ismét előjön Angelotti. Biztosabb helyre kell elrejtőznie. Cavaradossi élete árán is megmentené a volt konzult. Felajánlja villáját, melynek kertjében az öreg kút mélyén lévő barlangban biztos menedéket találhat a szökevény. Egyszerre csak ágyúdörgés hallatszik: az Angyalvárban felfedezték Angelotti szökését. A festő együtt siet el barátjával. Ministránsgyerekek és templomi karénekesek tódulnak be; ujjongó Te Deumra készülnek. Az a hír érkezett ugyanis, hogy Marengónál az osztrák-olasz sereg megverte Napóleont. Ennek örömére még ezen az estén fényes ünnepet tart a királyné a Farnese-palotában, ahol Tosca egy új kantáta szólóját énekli majd. Hirtelen Scarpia jelenik meg embereivel. A templom népe megrettenve húzódik félre. A jó nyomot szimatoló Scarpia kihallgatja a sekrestyést. Gyanús jelek kerülnek elő: Attavanti márkiné ott felejtett legyezője, a kápolna ajtaja tárva-nyitva, az elemózsiás kosár, melyet a sekrestyés Cavaradossinak hozott - aki azzal tette félre, hogy nem éhes -, üresen találják meg a kápolnában. Scarpia is felismeri a festményen Angelotti testvérét, Attavanti márkinét. Mindebből hamar és jól következtet a rendőrfőnök. Amikor megtudja, hogy a festő Cavaradossi, kettős bosszúvágy ébred szívében: eltiporni a másként gondolkodót, a volteriánust és megszerezni Cavaradossi kedvesét, a mindeddig hiába ostromolt Toscát. Váratlanul megjelenik Tosca. Cavaradossit keresi, hogy értesítse: esti találkozásuk a Farnese-palotabeli ünnepségek miatt módosul. A festő helyett azonban Scarpiát találja itt a primadonna. A rendőrfőnök gálánsan kezdi. Először Tosca vallásos érzelmeinek hízeleg: maga nyújtja az asszonynak a szenteltvizet, majd a legyező és a kép összefüggésében felébreszti Tosca féltékenységét. Tosca szinte eszét vesztve siet el, hogy "leleplezze" hűtlen lovagját. Scarpia emberei titkon követik. A rendőrfőnök meg éhes sólyomként várja kettős zsákmányát. A templomban felzúg a Te Deum, Scarpia gőgösen, győzelme tudatában veszi szájára a szent éneket.
II. felvonás
A Farnese-palota egyik termében Scarpia vérszomjas ragadozóként várja a fejleményeket. Éjszaka van, a rendőrfőnök ablakot nyit. Kintről, a palota másik szárnyából az ünnepi kantáta gavottra emlékeztető, kellemes hangjai szűrődnek be. Scarpiában újból felgyúl a vágy Tosca iránt, és felforr gyűlölete Angelotti, Cavaradossi ellen. Spoletta, Scarpia egyik rendőrkopója jelentkezik. Követték Toscát. Angelottit nem találták meg, de a festő gyanúsan viselkedett, ezért behozták, hátha kicsikarnak belőle valamit. Scarpia kezdetben társalgási hangvétellel faggatja Cavaradossit Angelotti tartózkodási helye felől, majd a festő konok tagadásán felbőszülve, kínvallatást rendel el. Ekkor érkezik meg Tosca. Egy pillanat alatt átlátja Scarpia ördögi tervét. Cavaradossit átvezetik a szomszéd szobába, a férfi keményen állja a vallatás gyötrelmeit. Az asszony egy ideig tartja magát, ám amikor Scarpia kinyittatja a vallatószoba ajtaját, Tosca - szerelmese jajkiáltásainak hallatán - nem bírja tovább: elárulja Angelotti rejtekhelyét. Az ájult Cavaradossit kihozzák, a festő Tosca karjaiban tér magához. Scarpia durván vetélytársa értésére adja, hogy Tosca vallott. Cavaradossi tehetetlenségében kétségbeesetten kiált rá Toscára. Scarpia egyik embere, Sciarrone ront be; a marengói csata sorsa megfordult: mégis Napoleon győzött. Cavaradossi diadalmasan üdvözli az új hírt, nyíltan elárulva Scarpia előtt politikai nézeteit. A rendőrfőnök rövid utasítással a vérpadra küldi. Éjjel három óra van, Cavaradossit a parancs szerint négy órakor végzik ki. Tosca, hogy szerelmét mentse, pénzt ajánl fel Scarpiának, akinek azonban az asszony kell. Tosca undorral taszítja el Scarpiát. Spoletta tér vissza az Angelotti-hajszából. Angelotti öngyilkos lett a kútban, Cavaradossi cellájában halálra készül. Scarpia kérdőn néz Toscára, a primadonna megtörten bólint. A rendőrfőnök közli Spolettával, hogy megváltoztatta tervét: Cavaradossi haljon meg golyó által, de csak színleg, úgy, mint Palmieri gróf... Ám Tosca nem elégszik meg ennyivel, szerelme és a maga részére útlevelet kér Scarpiától; azonnal, a legrövidebb úton kívánja elhagyni Rómát. Scarpia mosolyogva teljesíti a kérést, kiállítja az útleveleket. Ekkor Tosca tekintete a megterített vacsoraasztalon egy késre téved. Hirtelen elhatározással felkapja, és mielőtt Scarpia karjaiba zárná, a gazember szívébe döfi a kést. Scarpia, "akitől egész Róma rettegett", ott hal meg Tosca lábai előtt.
III. felvonás
Az Angyalvár egyik bástyáján, röviddel hajnal előtt. Még csillagos, csöndes éjszaka van, majd sorra megkondulnak a hajnali harangok, a távolból pásztorfiú énekét sodorja a szél. A börtönőr jön, közli Cavaradossival, hogy készüljön: egy óra múlva kivégzik. A festő tollat és papírt kér, hogy levélben búcsúzzon szerelmétől. Tosca érkezik sietve az útlevelekkel. Elmeséli szerelmének, miként ölte meg Scarpiát, s azt is, hogy Cavaradossit csak színleg végzik ki, ahogyan Tosca hiszi, vaktölténnyel. A festő mégsem képes felszabadultan örülni, talán rossz előérzete miatt, talán a rémes éjszaka emlékeinek nyomasztó súlya alatt. Megjelenik a kivégzőosztag, Cavaradossi a puskacsövek elé áll, a lövés eldördül. A festő holtan rogy össze. A hozzásiető Tosca őrjöngve fedezi fel: Scarpia ismét hazudott. Lentről kiabálás hallatszik: megtalálták a holt Scarpiát, Toscát keresik. Tosca azonban félrelöki a rátörő Spolettát, és sikoltva veti le magát a mélybe: "Ó, Scarpia, majd felelsz Isten előtt!"
dr. Till Géza
Synopsis
Act I
Angelotti, the former Consul of the Republic of Rome, has escaped from the state prison at the Castle St. Angelo and sought refuge in the church of St. Andrea della Valle, where his sister, the Countess Attavanti, has deposited the key to a hiding place. Angelotti conceals himself when the Sacristan arrives. The latter, outraged, finds that the painter Cavaradossi has given the altar painting on which he is working - a figure of Mary Magdalena - the features of a beautiful unknown woman who has often been observed at prayer in the church recently. While Cavaradossi admits that the stranger has, unknowingly, served as a model for him, his heart belongs only to his beloved, the singer Floria Tosca, who closely resembles her. When the verger leaves, Angelotti comes out from his hiding place, believing that he is now alone. He recognizes his friend Cavaradossi, who is prepared to assist him. So that no one shall find him with the fugitive, the painter locks the chapel door.
Then Tosca appears and the locked door arouses her jealousy but Cavaradossi pacifies her and they arrange to meet that evening. However, Tosca's jealousy is reawakened when she recognizes in Cavaradossi's picture the Countess Attavanti. Once more the painter succeeds in convincing her of his faithfulness. She has hardly left the church when a cannon is fired, showing that Angelotti's escape has been discovered. Speed is now essential and Cavaradossi decides to hide the fugitive in a well in the garden of his house. When the Sacristan enters the church with the news that the Italian and Austrian forces have defeated Napoleon, Cavaradossi has disappeared. Exulting over the victory, the Sacristan prepares the choirboys for the Te Deum.
The joyous confusion is brought to a sudden halt by the arrival of Scarpia, the much-feared Chief of police, who, with his henchmen, is in pursuit of Angelotti. A fan of the Countess Attavanti found in the chapel, shows him that he is on the right track. Scarpia also discovers Attavantis features in Cavaradossi's painting and when Tosca now returns to tell the painter that she has to sing at the victory celebration being staged by the Queen, Scarpia inflames her jealousy in order to discover what she knows and urges Spoletta and his men to follow her.
Act II
It is evening and Scarpia is awaiting the arrival of Tosca, while on the floor below the Queen's celebrations are beginning. Spoletta appears, but without the fugitive Angelotti. Instead he has arrested Cavaradossi, but Scarpia is unable to wring a confession from him. When Tosca enters the room the painter warns her not to betray anything. Scarpia orders that the painter be tortured in an adjoining room. Anguished by the cries of her lover, Tosca betrays Angelotti's hiding place. The torture ceases. But when Cavaradossi hears that Napoleon, and not the Italian and Austrian forces, has won the day he passionately avows his political ideals. Scarpia has him taken away and explains to Tosca, whom he holds back, that this confession has finally sealed Cavaradossi's fate. Tosca begs for her lover's life and, in the end, Scarpia promises that he will only pretend to have Cavaradossi shot if she gives herself to him. In utter despair, Tosca agrees. But as Scarpia writes out the pass that will give her and Cavaradossi their freedom she takes a knife from the table and kills him.
Act III
At dawn preparations are being made at the Castle St. Angelo for Cavaradossi's execution. The painter succeeds in obtaining pencil and paper from a guard in order to write Tosca a farewell note. Memories overwhelm him. Then Tosca herself appears before him and relates what has happened. She tells him that the execution will be a pretence. The execution squad appears. They fire and Cavaradossi falls dead. Tosca, in hopeless despair, realizes that Scarpia has tricked her and hurls herself from the battlements.
Géza Till
I. felvonás
A római Sant'Andrea templomban. Angelotti, a politikai fogoly megszökött a hírhedt Angyalvár börtönéből, és a rendőrfőnök, Scarpia kopói elől a templomban keres menedéket. Nővére, Attavanti márkiné a további meneküléshez szükséges női ruhát, fátylat és legyezőt hagyott itt neki. Angelotti a kápolnába húzódik, mert megjelenik a sekrestyés, aki Cavaradossi festőt keresi. A jámbor sekrestyés megütközik azon, hogy a készülő Szent Magdolna-kép mennyire hasonlít arra az előkelő hölgyre, aki nap mint nap itt szokott imádkozni: Attavanti márkinéra. Cavaradossi a képet szemlélve, két arcképre gondol: a szőke, véletlenül modellé vált márkinéra és szerelme, Tosca barna fürtjeire, fekete szemére. A megbotránkozott sekrestyés keresztet vetve, ijedten távozik. Angelotti bújik elő rejtekhelyéről. Cavaradossi felajánlja a szökött fogolynak segítségét, ám beszélgetésüket megszakítja a szerelmét hívó Tosca hangja. Angelotti ismét visszatér a kápolnába. Tosca féltékenyen vonja kérdőre a festőt, miért nyitotta ki oly késve a templomajtót. Gyanúja erősödik, amikor a készülő szentképen Attavanti márkiné vonásait ismeri fel. Cavaradossinak sikerül megnyugtatnia, estére találkát beszélnek meg és megvallják egymásnak szerelmüket. Alig teszi ki lábát Tosca a templomból, ismét előjön Angelotti. Biztosabb helyre kell elrejtőznie. Cavaradossi élete árán is megmentené a volt konzult. Felajánlja villáját, melynek kertjében az öreg kút mélyén lévő barlangban biztos menedéket találhat a szökevény. Egyszerre csak ágyúdörgés hallatszik: az Angyalvárban felfedezték Angelotti szökését. A festő együtt siet el barátjával. Ministránsgyerekek és templomi karénekesek tódulnak be; ujjongó Te Deumra készülnek. Az a hír érkezett ugyanis, hogy Marengónál az osztrák-olasz sereg megverte Napóleont. Ennek örömére még ezen az estén fényes ünnepet tart a királyné a Farnese-palotában, ahol Tosca egy új kantáta szólóját énekli majd. Hirtelen Scarpia jelenik meg embereivel. A templom népe megrettenve húzódik félre. A jó nyomot szimatoló Scarpia kihallgatja a sekrestyést. Gyanús jelek kerülnek elő: Attavanti márkiné ott felejtett legyezője, a kápolna ajtaja tárva-nyitva, az elemózsiás kosár, melyet a sekrestyés Cavaradossinak hozott - aki azzal tette félre, hogy nem éhes -, üresen találják meg a kápolnában. Scarpia is felismeri a festményen Angelotti testvérét, Attavanti márkinét. Mindebből hamar és jól következtet a rendőrfőnök. Amikor megtudja, hogy a festő Cavaradossi, kettős bosszúvágy ébred szívében: eltiporni a másként gondolkodót, a volteriánust és megszerezni Cavaradossi kedvesét, a mindeddig hiába ostromolt Toscát. Váratlanul megjelenik Tosca. Cavaradossit keresi, hogy értesítse: esti találkozásuk a Farnese-palotabeli ünnepségek miatt módosul. A festő helyett azonban Scarpiát találja itt a primadonna. A rendőrfőnök gálánsan kezdi. Először Tosca vallásos érzelmeinek hízeleg: maga nyújtja az asszonynak a szenteltvizet, majd a legyező és a kép összefüggésében felébreszti Tosca féltékenységét. Tosca szinte eszét vesztve siet el, hogy "leleplezze" hűtlen lovagját. Scarpia emberei titkon követik. A rendőrfőnök meg éhes sólyomként várja kettős zsákmányát. A templomban felzúg a Te Deum, Scarpia gőgösen, győzelme tudatában veszi szájára a szent éneket.
II. felvonás
A Farnese-palota egyik termében Scarpia vérszomjas ragadozóként várja a fejleményeket. Éjszaka van, a rendőrfőnök ablakot nyit. Kintről, a palota másik szárnyából az ünnepi kantáta gavottra emlékeztető, kellemes hangjai szűrődnek be. Scarpiában újból felgyúl a vágy Tosca iránt, és felforr gyűlölete Angelotti, Cavaradossi ellen. Spoletta, Scarpia egyik rendőrkopója jelentkezik. Követték Toscát. Angelottit nem találták meg, de a festő gyanúsan viselkedett, ezért behozták, hátha kicsikarnak belőle valamit. Scarpia kezdetben társalgási hangvétellel faggatja Cavaradossit Angelotti tartózkodási helye felől, majd a festő konok tagadásán felbőszülve, kínvallatást rendel el. Ekkor érkezik meg Tosca. Egy pillanat alatt átlátja Scarpia ördögi tervét. Cavaradossit átvezetik a szomszéd szobába, a férfi keményen állja a vallatás gyötrelmeit. Az asszony egy ideig tartja magát, ám amikor Scarpia kinyittatja a vallatószoba ajtaját, Tosca - szerelmese jajkiáltásainak hallatán - nem bírja tovább: elárulja Angelotti rejtekhelyét. Az ájult Cavaradossit kihozzák, a festő Tosca karjaiban tér magához. Scarpia durván vetélytársa értésére adja, hogy Tosca vallott. Cavaradossi tehetetlenségében kétségbeesetten kiált rá Toscára. Scarpia egyik embere, Sciarrone ront be; a marengói csata sorsa megfordult: mégis Napoleon győzött. Cavaradossi diadalmasan üdvözli az új hírt, nyíltan elárulva Scarpia előtt politikai nézeteit. A rendőrfőnök rövid utasítással a vérpadra küldi. Éjjel három óra van, Cavaradossit a parancs szerint négy órakor végzik ki. Tosca, hogy szerelmét mentse, pénzt ajánl fel Scarpiának, akinek azonban az asszony kell. Tosca undorral taszítja el Scarpiát. Spoletta tér vissza az Angelotti-hajszából. Angelotti öngyilkos lett a kútban, Cavaradossi cellájában halálra készül. Scarpia kérdőn néz Toscára, a primadonna megtörten bólint. A rendőrfőnök közli Spolettával, hogy megváltoztatta tervét: Cavaradossi haljon meg golyó által, de csak színleg, úgy, mint Palmieri gróf... Ám Tosca nem elégszik meg ennyivel, szerelme és a maga részére útlevelet kér Scarpiától; azonnal, a legrövidebb úton kívánja elhagyni Rómát. Scarpia mosolyogva teljesíti a kérést, kiállítja az útleveleket. Ekkor Tosca tekintete a megterített vacsoraasztalon egy késre téved. Hirtelen elhatározással felkapja, és mielőtt Scarpia karjaiba zárná, a gazember szívébe döfi a kést. Scarpia, "akitől egész Róma rettegett", ott hal meg Tosca lábai előtt.
III. felvonás
Az Angyalvár egyik bástyáján, röviddel hajnal előtt. Még csillagos, csöndes éjszaka van, majd sorra megkondulnak a hajnali harangok, a távolból pásztorfiú énekét sodorja a szél. A börtönőr jön, közli Cavaradossival, hogy készüljön: egy óra múlva kivégzik. A festő tollat és papírt kér, hogy levélben búcsúzzon szerelmétől. Tosca érkezik sietve az útlevelekkel. Elmeséli szerelmének, miként ölte meg Scarpiát, s azt is, hogy Cavaradossit csak színleg végzik ki, ahogyan Tosca hiszi, vaktölténnyel. A festő mégsem képes felszabadultan örülni, talán rossz előérzete miatt, talán a rémes éjszaka emlékeinek nyomasztó súlya alatt. Megjelenik a kivégzőosztag, Cavaradossi a puskacsövek elé áll, a lövés eldördül. A festő holtan rogy össze. A hozzásiető Tosca őrjöngve fedezi fel: Scarpia ismét hazudott. Lentről kiabálás hallatszik: megtalálták a holt Scarpiát, Toscát keresik. Tosca azonban félrelöki a rátörő Spolettát, és sikoltva veti le magát a mélybe: "Ó, Scarpia, majd felelsz Isten előtt!"
dr. Till Géza
Synopsis
Act I
Angelotti, the former Consul of the Republic of Rome, has escaped from the state prison at the Castle St. Angelo and sought refuge in the church of St. Andrea della Valle, where his sister, the Countess Attavanti, has deposited the key to a hiding place. Angelotti conceals himself when the Sacristan arrives. The latter, outraged, finds that the painter Cavaradossi has given the altar painting on which he is working - a figure of Mary Magdalena - the features of a beautiful unknown woman who has often been observed at prayer in the church recently. While Cavaradossi admits that the stranger has, unknowingly, served as a model for him, his heart belongs only to his beloved, the singer Floria Tosca, who closely resembles her. When the verger leaves, Angelotti comes out from his hiding place, believing that he is now alone. He recognizes his friend Cavaradossi, who is prepared to assist him. So that no one shall find him with the fugitive, the painter locks the chapel door.
Then Tosca appears and the locked door arouses her jealousy but Cavaradossi pacifies her and they arrange to meet that evening. However, Tosca's jealousy is reawakened when she recognizes in Cavaradossi's picture the Countess Attavanti. Once more the painter succeeds in convincing her of his faithfulness. She has hardly left the church when a cannon is fired, showing that Angelotti's escape has been discovered. Speed is now essential and Cavaradossi decides to hide the fugitive in a well in the garden of his house. When the Sacristan enters the church with the news that the Italian and Austrian forces have defeated Napoleon, Cavaradossi has disappeared. Exulting over the victory, the Sacristan prepares the choirboys for the Te Deum.
The joyous confusion is brought to a sudden halt by the arrival of Scarpia, the much-feared Chief of police, who, with his henchmen, is in pursuit of Angelotti. A fan of the Countess Attavanti found in the chapel, shows him that he is on the right track. Scarpia also discovers Attavantis features in Cavaradossi's painting and when Tosca now returns to tell the painter that she has to sing at the victory celebration being staged by the Queen, Scarpia inflames her jealousy in order to discover what she knows and urges Spoletta and his men to follow her.
Act II
It is evening and Scarpia is awaiting the arrival of Tosca, while on the floor below the Queen's celebrations are beginning. Spoletta appears, but without the fugitive Angelotti. Instead he has arrested Cavaradossi, but Scarpia is unable to wring a confession from him. When Tosca enters the room the painter warns her not to betray anything. Scarpia orders that the painter be tortured in an adjoining room. Anguished by the cries of her lover, Tosca betrays Angelotti's hiding place. The torture ceases. But when Cavaradossi hears that Napoleon, and not the Italian and Austrian forces, has won the day he passionately avows his political ideals. Scarpia has him taken away and explains to Tosca, whom he holds back, that this confession has finally sealed Cavaradossi's fate. Tosca begs for her lover's life and, in the end, Scarpia promises that he will only pretend to have Cavaradossi shot if she gives herself to him. In utter despair, Tosca agrees. But as Scarpia writes out the pass that will give her and Cavaradossi their freedom she takes a knife from the table and kills him.
Act III
At dawn preparations are being made at the Castle St. Angelo for Cavaradossi's execution. The painter succeeds in obtaining pencil and paper from a guard in order to write Tosca a farewell note. Memories overwhelm him. Then Tosca herself appears before him and relates what has happened. She tells him that the execution will be a pretence. The execution squad appears. They fire and Cavaradossi falls dead. Tosca, in hopeless despair, realizes that Scarpia has tricked her and hurls herself from the battlements.
Géza Till