Rosztyiszlav Zaharov / Borisz Vlagyimirovics Aszafjev

A bahcsiszeráji szökőkút


Táncköltemény három felvonásban
Girej tatár kán a Könnyek kútja előtt búslakodik. Bánata soha el nem apad, ahogy a márvány szökőkút is kifogyhatatlanul buzog… A bánatát felidéző románc indítja el A bahcsiszeráji szökőkút történetét. A mű az orosz balett-történet egyik alappillére. Bemutatása óta töretlen sikerrel képviseli a balettdráma műfaját, melyben a klasszikus táncnyelv, a karaktertáncok használata szorosan összefonódik a színészi játékkal. A mű koreográfusa, Rosztyiszlav Zaharov erősen vonzódott az orosz irodalmi anyagokhoz, így nem meglepő, hogy Borisz Aszafjev zenéjére alkotott művének alapja egy Puskin költemény, s tárgya igazi drámai anyag: egy szerelmi féltékenység-történet. Girej, tatár kán vad szerelemre lobban az épp esküvőjére készülő Maria iránt, akit elrabol és háremébe hurcol. Zaréma, a kán első felesége ezt nem nézi jó szemmel. Elkerülhetetlen a tragédia...
A mű 1952-ös operaházi bemutatója óta fontos darabja a balettrepertoárnak. Most újra visszatér a régi kedvenc.
Előjáték
A Könnyek kútjánál Girej kán emlékezik.

I. felvonás
Potocki, lengyel főúr kastélyának parkja. Máriának, Potocki lányának a születésnapját ünneplik.

"És álom volt a lány, igézet,
epedő kék szem, szende lélek
csupa szép s élénk mozdulat.
"

A lány gyönyörű, nem csoda, hogy komoly udvarlója van, egy nemes ifjú, Waclaw. Kezdődik a kerti ünnep, a vendégek táncra perdülnek, fiatalok tőrrel vetélkednek, táncol Mária és Waclaw is. Senki nem tudja, hogy a közelben tatárok ólálkodnak. A vendégek bevonulnak a kastélyba, Mária és Waclaw a kertben marad, és a bontakozó szerelem édes perceit élik át kettesben. A vendégek visszatérnek, és a hangulat tetőfokán egy súlyosan sebesült, haldokló vitéz jelenti: a kastélyt tatárok vették körül.

"A tatárság
Lengyelországra tört vadúl:
emésztő láng se száll, ha gyúl
a gabona, oly szörnyű gyorsan
."

A tatárok a védekező férfiakat leöldösik, az asszonyokat elhurcolják. Waclaw hősiesen menti Máriát, meg akarja ölni a berobbanó Girejt, de a harcban edzett kán villámgyors mozdulattal tőrt döf az ifjú szívébe. Csak ezután veszi szemügyre a félelemtől megdermedt Máriát. Miután lerántja a lány arcát takaró fehér leplet, első pillantásra elbűvöli a különleges szépség, és a vad tatár lélekben addig még soha nem tapasztalt szenvedély lobban lángra...

II. felvonás
Girej kán bahcsiszeráji palotájának háreme.

"A fiatal nők, meg akarva
csalni szívüket egy kicsit,
csevegve, játszadozva tarka
cicomáik cserélgetik,
vagy hol a sok fénylő szökőkút
sugara fölszáll és lezúg,
ott imbolyg fák közül előbújt
és tovatűnő csapatuk
."

Zaréma, az első feleség gondosan szépítkezve várja a távol levő nagyurat. A tatár sereg megérkezik, Zaréma vágytól átfűtött kedves hízelkedéssel fogadja urát. A kán rideg, visszautasító. Nem úgy a fogoly Máriával: hódolva felajánlja neki palotáját. Mária tiszta és ártatlan. Elutasítja a kánt, és elvonul. Girej magában tépelődik, Zaréma porig sújtva, döbbenten áll. Az eunuchok megpróbálják feloldani a hangulatot - táncoltatják a lányokat -, de hiába. Zaréma nem adja fel. Neki az életet jelenti a kán szerelme. Minden erejét, szenvedélyét mozgósítja, hogy visszanyerje Girej figyelmét, de a szeretett férfi szívében már nem jut számára hely. Megaláztatását növeli, hogy irigyei, a többi háremhölgy kárörvendőn kineveti.

III. felvonás
1. kép
Mária szobája.

"Maga a kán is fél zavarni
foglya nyugalmát, akinek
a pompázatos hárem egy
távoli részét adta lakni:
az a szoba most szinte egy
földöntúli lényt rejteget
."

Mária magányában az elveszett szabadságról, boldogságról álmodozik. Girej felkeresi, forró vallomást tesz, a szerelmét kéri, majd ostromolja, de a lány nem enged. És a hatalmas kán meghátrál: meghajol a lány előtt, és magára hagyja.

"Mind alszanak a nők. Csak egy nem:
alig lélegzik, felkel, és
indul, ki. Hogy remeg a kéz!
A zár enged, s ő visszaretten
a nagy éjtől. Nem. Megy. Ijedten
les a sarokba: a herélt
csak meg ne törje szenderét...
Oh, az a szív kérlelhetetlen,
s alva is lát a vén zsivány!...
S elsuhan előtte az árny
."

Zaréma kijátssza az őröket, és belopakszik Mária szobájába. Könyörög neki, hogy adja vissza szerelmesét. Mária nyugtatja, de Zaréma megtalálja Girej ottmaradt sapkáját. Azt hiszi, becsapják, féltékenységében tőrt ragad, és leszúrja a lengyel lányt. A későn érkező kán éktelen haragra gerjed, a tőrét emeli Zarémára, de nem öli meg.

2. kép
A kán palotájának tetőterasza. Girej vigasztalhatatlan. Zarémát őrei elvezetik, és Nurali, az alvezér intésére a terasz mellvédjéről a mélybe taszítják.

"Az egykori
grúz lányt, ki oly szép volt, remek-szép,
a hárem néma őrei
a rohanó vízbe vetették
."

Nurali a tatár harcosokkal vad táncot járva igyekszik felrázni a magába roskadt kánt.

Utójáték
A Könnyek kútjánál Girej kán emlékezik. Képzelete felidézi Mária és Zaréma alakját. Girej számára Máriával meghalt a szerelem, örökre eltűnt a remény...
...és a szökőkút

"Feliratát pár röpke század
máig sem emésztette el,
és az idegenszerű fej
szeme mögül keskeny patakban
könny csurog megállíthatatlan
a hideg márványon alá…
"

(A versidézetek Puskin A bahcsiszeráji szökőkút című elbeszélő költeményéből valók, Szabó Lőrinc fordításában)

Részletek

Helyszín
Erkel Színház
Dátum
2018. március 18.
Kezdés ideje
11:00
Befejezés ideje
13:45

Szereposztás

Karmester
N.N.
Mária
N.N.
Waclaw
N.N.
Girej kán
N.N.
Zaréma
N.N.
Nurali
N.N.
Potoczki
N.N.

Alkotók

Koreográfus
Rosztyiszlav Zaharov
Zeneszerző
Borisz Vlagyimirovics Aszafjev
Puskin azonos című költeménye alapján a szövegkönyvet írta
Nyikolaj Volkov
Díszlettervező
Fülöp Zoltán
Jelmeztervező
Márk Tivadar
Színpadra állító balettmester
Daria Pavlenko
Próbavezető balettmester
Dózsa Imre / Kövessy Angéla / Pongor Ildikó / Sebestyén Csaba

Bemutató
1996. április 20.

Előadások

2018. március 16., pén, 19:00
2018. március 18., vas, 11:00
2018. március 18., vas, 19:00
2018. március 22., csüt, 19:00
2018. március 23., pén, 19:00