Dohnányi Ernő

A tenor


Vígopera két részben, három felvonásban, magyar nyelven, magyar felirattal

Mi történik, ha a klasszikus polgári értékrend szerint működő dalkör kénytelen befogadni egy tehetséges, ám züllött és nincstelen zenészt? Az őserejű, igazi érzelmek szétfeszítik a hazug konvenciók rácsait. Vagy mégsem? Ezt a témát járja körbe a ’30-as évek legünnepeltebb magyar vígoperája, A tenor.

Dohnányi Ernő és Góth Ernő fergeteges komédiája több mint 70 év után – megidézve az operett, a bollywoodi filmek színes világát, az előadást álomszerű forgataggá változtatva – új köntösben került a nézők elé. Almási-Tóth András vezetésével fiatal művészeink lubickolnak a jobbnál jobb karakterszerepekben.

I. felvonás 
A hírneves városi dalkör nagy bajban van, váratlanul meghalt az éneknégyes prímtenorja, a többszörös díjnyertes kvartett így nem tud részt venni a nyolc nap múlva esedékes hercegi énekversenyen. Egyetlen - a gazdag polgári tagság számára visszás - megoldás kínálkozik: a nyomorgó, korhely városi fuvolást, Schippelt kell az elhunyt helyére emelniük. Schippel meg is jelenik a dalkör vezetőjének, Hicketiernek házában, és próbaéneklésével mindenkit lenyűgöz; ám nyegle viselkedése nincs ínyére az uraknak, hamar összekapnak; a fiatalember dühösen távozik. Ekkor váratlanul megjelenik a herceg, aki lovasbalesetet szenvedett a ház előtt, ezért némi ápolásra szorul, ezt a házigazda lányától, Theklától meg is kapja. A hercegi fenség távozásakor a dalversenyen való újabb győzelemre biztatja az elfogódott polgárokat, Theklának pedig titkon találkát ígér aznap estére.   
A tercetté zsugorodott kvartett tagjai kénytelen-kelletlen belátják, hogy a versenyen való részvétel érdekében, ki kell engesztelniük Schippelt. Míg Hicketier és Wolke a szomszéd kocsmába megy visszacsalni az új tagot, addig Wolke tanácsára Krey hátramarad, hogy szerelmet valljon Theklának. A lány nem akarja érteni, miről hebeg a mulya udvarló. A kellemetlen helyzetnek Schippel és a küldöttség érkezése vet véget. A fuvolista máris nyeregben érzi magát; azonnal udvarolni kezd a Hicketier-lánynak, és még egy vacsorameghívást is kiprovokál.

II. felvonás
Beesteledett. A ház kertjében lopva megjelenik a herceg, és az ablakhoz hívja Theklát. Udvarlását minduntalan megzavarják a kvartett emelkedett hangulatú énekpróbájának hangjai, ezért inkább lecsalogatja a lányt az erkélyről, és távozik vele. A próba végeztével a kvartett tagjai búcsút vesznek egymástól, Hicketier visszatér a házba; Wolke és Krey még a kertben maradnak, hogy megbeszéljék, milyen eredménnyel zárult Krey szerelmi vallomástétele. Meglepve veszik észre a fák között bóklászó Schippelt; félrehúzódnak, hogy kilessék szándékát. A fiatalember álmatlanul bolyong, felzaklatták a nap váratlan eseményei. Megcsillan előtte a társadalmi előbbre lépés lehetősége, és úgy érzi szerelem gerjed benne Thekla iránt. Fel is akar mászni a lány szobájába, de Krey és Wolke megakadályozzák ebben. Csetepaté tör ki, a nagy kiabálásba beszáll a házból kiszaladó Hicketier és felesége, Jenny is. A háziak felháborodását csak fokozza, hogy Schippel kijelenti: ha Hicketier nem adja hozzá a lányát feleségül, akkor nem vesz részt az énekversenyen. Az éktelen perpatvart a herceg és Thekla megjelenése szakítja meg. A fenséges úr hanyagul közli az elképedt társasággal, hogy csak háláját kívánta leróni a ház kisasszonyának a délutáni kedves ápolásért, majd jó éjszakát kívánva távozik. A megrökönyödött polgárok alássan köszönik a kegyet. Schippel viszont közli, hogy a 'herceg macáját' ő nem veszi el. Újabb civakodás kezdődik, melynek eredményeként Schippel párbajra hívja a Thekla jó hírét védelmébe vevő Kreyt. Végül megállapodnak abban, hogy a becsületbeli ügy fegyveres rendezését a dalverseny utánra halasztják, így a díjért való versengés útjából minden akadály elhárul.

III. felvonás
Hajnal az erdei tisztáson. A kvartett ismét elnyerte a díjat, jöhet a párbaj. A halálra vált Kreyt Hicketier és Wolke vonszolja a helyszínre; hasztalanul próbálják nyugalomra bírni a félelemtől félholt férfit. Hicketier felpaprikázódva az arcába vágja, hogy Schippelt az elmúlt események tükrében sokkal többre tartja nála, még vőnek is alkalmasabb lenne. Közben nem messze Thekla utolsó találkája zajlik a herceggel. A lány közli döntését a nagyúrral: nem kívánja folytatni a nyilvánosság előtt vállalhatatlan, titkos szerelmi viszonyt. Nehéz szívvel búcsúznak, kölcsönös, sírig tartó szerelmükről biztosítják egymást, az örökös szakítás tényét csókkal pecsételik meg. Schippel is közeledik a párbaj helyszínére, és neki sem akaródzik lelövetni magát. Addig-addig mérlegeli helyzetét, míg úgy dönt, jobb lesz megfutamodnia; de már késő, érkező segédei Krey elé állítják. A két tenorista pisztolyt emel egymásra, ám Krey félelmében még az első lövés eldördülte előtt ájultan rogy össze. Ez a legszerencsésebb megoldás; a lovagiasság szabályainak eleget tettek, sérülés nem történt! Baráti kézsszorítások mellett Schippelt a kvartett állandó tagjai közé emelik, s boldogan énekelnek tovább együtt. 

Csákovics Lajos 

Fotó: Rákossy Péter

Évad szereposztás

Karmester
Kocsár Balázs
A herceg
Geiger Lajos
Hicketier, gazdag polgár
Szvétek László
Jenny, a felesége
Farkasréti Mária
Thekla, a lánya
Miksch Adrienn
Krey, hercegi hivatalnok
Szerekován János
Wolke, nyomdász
Kiss András
Schippel, szegény városi muzsikus
Fekete Attila
Müller, polgár
Csiki Gábor
Schultze, polgár
Molnár Zsolt

Alkotók

Carl Sternheim Bürger Schippel című vígjátéka nyomán szövegét írta
Góth Ernő
Magyar szöveg
Csákovics Lajos
Rendező
Almási-Tóth András
Díszlettervező
Rózsa István
Jelmeztervező
Lisztopád Krisztina
Koreográfus
Kulcsár Noémi

Bemutató
2014. szeptember 14.

Előadások

2017. május 25., csüt, 19:00
2017. május 27., szo, 19:00

Operaház - A tenor