Ruggero Leoncavallo

Bajazzók


Opera egy felvonásban, olasz nyelven, magyar felirattal
  •  

Előadások



Szicíliai falu húsvét vasárnap. Turiddut, Lucia mama fiát halljuk, amint korábbi kedveséhez, Lolához énekel. Bár szerelme férjes asszony, érte akár a halált is vállalná, s nélküle még a mennyben sem lenne boldog...
Tér a falu küzepén. Látni Lucia mama fogadóját és a templomot.
Santuzza Turiddut keresi. Lucia azt mondja, fia Francofontéba ment borért, de Santuzza tudja, hogy látták őt előző éjjel a faluban. Lucia gyanút fog, amiárt a fiú még nem tért haza... Házába invitálja a lányt, hogy nyugodtan beszélhessenek, de Santuzza nem meri átlépni Lucia mama küszöbét: „Nem léphetek a maga házába. Kitaszított vagyok.”
Lola férje, Alfio, a fuvaros érkezik a térre vidáman a falu népének kíséretében. „Fuvarosnak szép az élet. Sokfele jár...” – mondják a népek. Alfio elégedett az életével: kedvét leli mesterségében és szép feleségében.
Alfio óbort kér Lucia mamától, de az asszony szabadkozik: elfogyott, már elküldte a fiát, hogy szerezzen még. „Turiddut? De hisz itt van még. Láttam reggel a házamnál.”– mondja Alfio. Lucia mama döbbenten néz rá, de Santuzza csendre inti.
A hívők a Regina Coelit éneklik. Alfio a templomba küldi az asszonyokat, ő maga pedig távozik. A falu népe a templomba tér – Santuzzát és Luciát kivéve.
Lucia mama nem érti, miért csitította őt Santuzza Alfio előtt. A lány emlékezteti az asszonyt Turiddu és Lola korábbi szerelmére, és bevallja neki, hogy Lola nem nyugodott bele, hogy Turiddu mással legyen: a két régi szerelmes ma is szerető, ő pedig szégyenben maradt... Kéri Luciát, hogy imádkozzon érte; ő maga pedig még egyszer, utoljára megpróbál Turiddu lelkére beszélni. Lucia mama gondterhelten tér a templomba.
Turiddu érkezik. Santuzza beszélni próbál vele, de a férfi egyre csak hárít. Santuzza nekiszegezi a kérdést: „Hol voltál?” „Hogyhogy hol? Francofontéban.” – válaszolja a férfi. Santuzza nem hisz neki: látta őt egy másik úton, s este maga Alfio látta őt a házuknál... „Így viszonzod a szerelmemet? A halálomat akarod?” – kérdezi Turiddu. „Szereted őt! Legyen átkozott!”- kiáltja elkeseredve Santuzza. Turiddu figyelmezteti a lányt, hogy ő nem lesz rabszolgája ennek a féltékenységi őrületnek. „Verj meg, bánts meg – szeretlek és megbocsátok. De túl nagy és erős az én kínom.” – mondja elkeseredetten Santuzza.
„Ezer gyönyörű angyal ül az égben, de oly fess, mint ő, csak egy van...” – hallatszik Lola éneke, ahogy közeledik. Összetalálkoznak. Lola kis gúnnyal kérdezi, miért nem bentről hallgatják azok ketten a misét. „Templomba lépni csak a bűntelennek szabad!” – mondja Santuzza. A két nő szóváltásba keveredik. Turiddu ott akarja hagyni Santuzzát, de végül Lola egyedül megy be a templomba. Santuzza békíteni próbálja a férfit, de az ellöki magától: „Menj, ne gyötörj engem.” Turiddu Lola után siet a templomba. Santuzzát elönti a fájdalom, dühében így kiált: „Legyen átkozott a húsvétod, te hazug!”
Alfio érkezik újra, és Santuzza mély bánatában elmond neki mindent: „Turiddu elvette a becsületemet, őt magát pedig a feleséged vette el tőlem.” Santuzza megesküszik a fuvarosnak, hogy a keserű igazságot mondta neki, s azonnal meg is bánja, amit tett: „Hitvány vagyok, hogy elmondtam.” „Ők a hitványak. Mielőtt lemegy a nap, megbosszulom!” – válaszolja Alfio.

Intermezzo

A misének vége: a hívek jönnek a templomból, férfiak és nők megbékélt szívvel igyekeznek hitvesükhöz. Turiddu megszólítja a távozó Lolát: csak nem akar így, egy szó nélkül elmenni? Lola próbálja menteni magát: haza kell mennie, még nem is találkozott az urával, mióta az visszajött. Turiddu győzködi az asszonyt: ne rohanjon, inkább igyanak együtt egy pohárral. A poharak megtelnek, Turiddu Lola felé emeli a sajátját: „A szerelemre!” „A jószerencséjére!” – válaszolja Lola. Vidáman iszogat a nép.
Alfio ér a térre. Turiddu azonnal meg is kínálja egy pohár borral. „Köszönöm, de nem. Méreggé válna bennem...” – utasítja vissza kihívóan a fuvaros. Turiddu földhöz csapja a poharat. Mindenki tudja, ez mit jelent... A nők ijedten elvezetik a térről Lolát. A két férfi összeölelkezik, és Turiddu a párbajra hívás jeleként megharapja a fuvaros fülét. „Alfio. Tudom, hogy vétkeztem ellened, és Isten nevére, én magam vágnám el a saját torkomat...”. Alfio elfogadja a párbajra hívást – a kertben fogja várni ellenfelét.
Turiddu búcsúzkodik Lucia mamától: az anyja áldását kéri, mint akkor, mikor katonának ment, s megígérteti vele, hogy ha nem térne vissza, anyjaként viseli Santuzza gondját. Lucia mama nem érti, mire céloz a fia. Turiddu a borra fogja furcsa beszédét... „Anyám, imádkozz értem!” – kéri az asszonyt, és elsiet. Lucia szörnyű balsejtelemmel kiabál utána. Santuzza jelenik meg, majd emberek lepik el a teret. A távolból moraj hallatszik. „Megölték Turiddut!”

Fotó: Csibi Szilvia

Évad szereposztás

Karmester
Marco Comin
Canio
Fekete Attila / Kamen Chanev
Nedda
Létay Kiss Gabriella / Váradi Zita
Tonio
Kelemen Zoltán / Alexandru Agache
Peppe
Balczó Péter / Szappanos Tibor
Silvio
Haja Zsolt / Nagy Zoltán

Alkotók

Szövegíró
Ruggero Leoncavallo
Rendező
Georges Delnon
Díszlettervező
Madeleine Schleich
Jelmeztervező
Prisca Baumann
Magyar nyelvű feliratok
Kenesey Judit
A gyermekkar vezetője
Hajzer Nikolett
Karigazgató
Strausz Kálmán

Előadások