Wolfgang Amadeus Mozart

Così fan tutte


Vígopera két felvonásban, olasz nyelven, magyar és angol felirattal
Così fan tutte. „Ilyenek mind a nők.” Mármint, hogy ingatagok – mondja Don Alfonso Mozart és Da Ponte harmadik közös operájában. A magukat albánoknak tettető vőlegények, a közjegyzőnek beöltözött szobalány és a sok komikus helyzet mind fergeteges vígjátékot tárnak elénk, ám néha torkunkra fagy a nevetés...
Az olykor szinte cinikus darab végül a szerelem mellett áll ki, de egyszerre mutatja meg annak gyönyörűségét és reménytelenségét is.
Szinetár Miklós legendás rendezése, amely 1979-től 33 évadon át, 204 alkalommal volt műsoron hatalmas sikerrel, most újra látható az Erkel színpadán.

I. felvonás 
„A nők hűsége olyan, akár az arábiai főnix. Mindenki mondja, hogy létezik, de senki se látta.” - állítja Don Alfonso egy nápolyi kávézóban. Ferrando és Guglielmo, a két szerelmes tiszt felháborodik, mondván, hogy az ő kedveseik, Fiordiligi és Dorabella a hűség mintaképei. Követelik, hogy az úr bizonyítsa állítását. „Őrültség megkísérteni az ördögöt, mert nyomorultak leszünk, ha rátalálunk.” - figyelmezteti az ifjakat Don Alfonso, de végül próbát ajánl: 100 aranyban fogad, hogy be tudja bizonyítani, hogy az ő kedveseik szíve is meginoghat. A fiatalemberek nyugodt szívvel mennek bele a fogadásba.

Fiordiligi és Dorabella, a két nővér kedveseik képmásában gyönyörködnek. „Boldog vagyok! Ha szívem képes lenne másra vágyni, a Szerelem ítéljen engem szenvedésre, míg csak élek!”  
Kezdetét veszi a színjáték. Don Alfonso érkezik bejelenteni a „rossz hírt”: a két tisztnek váratlanul csatába kell mennie. Ferrando és Guglielmo jön búcsút venni; a két nővér legszívesebben meghalna bánatában. Kint felcsendül a csatába hívó katonai zene - a tiszteknek indulni kell. A vigasztalhatatlan lányok az ablakból figyelik a távolodó hajót, melyen - úgy hiszik - kedvesük is rajta van.  
Despina, a szolgálólány értetlenkedve nézi két úrnőjét, amint azok átadják magukat a szenvedésnek. Elpanaszolják neki, hogy kedveseik elhajóztak Nápolyból. Despina a maga módján vigasztalja őket: nem kár azokért, jön majd helyettük más. Férfiembertől (kivált, ha katona) hűséget kár remélni - vallja a szobalány. „Ó, nők, fizessünk hát hasonlóképp e hitvány, érzéketlen fajzatoknak. Szeressünk kedvünkre!”  
Don Alfonso nekilát „csapdát” állítani a lányoknak. A tisztek albán nemeseknek öltözve fognak visszatérni, s egymás jegyesének fognak udvarolni: Guiglielmo Dorabellának, Ferrando pedig Fiordiliginek. Először Despinával tesznek próbát, vajon ő felismeri-e az elmaszkírozott tiszteket: a szobalány csak két idegent lát maga előtt, furcsa maskarában. Don Alfonso a lány segítségét kéri, hogy a két fiatalembert a szomorú hölgyek elé vezesse, ő maga pedig elbújik.  
Fiordiligi és Dorabella dühösen ki akarja utasítani az idegeneket a házból, de Don Alfonso megakadályozza őket ebben: úgy tesz, mintha régi barátaira ismerne a „betolakodókban”, és biztosítja a hölgyeket, hogy nincs mitől tartaniuk. A két férfi elmondja: jövetelük oka a szerelem. A hölgyek megdöbbennek. Fiordiligi ellentmondást nem tűrően utasítja el az udvarlást: oly erős a hitük s a szerelmük, akár a szikla! Don Alfonso arra kéri a lányokat, enyhüljenek meg, különben a két ifjú ott helyben megöli magát szerelmi bánatában. Guglielmo kérleli Dorabellát: egy kis kedvességért cserébe boldoggá tudnák tenni a hölgyeket. A nővérek otthagyják őket, s ezután Ferrandóból és Guglielmóból kitör a boldog nevetés: bizonyítottnak vélik kedvesük hűségét. Don Alfonso azonban figyelmezteti őket: még nincs vége a próbának... Újra Despina segítségét kéri, hogy a két hölgy megenyhüljön az „idegenek” irányába.  
Fiordiligi és Dorabella saját szomorú sorsán kesereg, míg kintről az „albán udvarlók” sóhaja hallatszik be: Don Alfonso igyekszik őket visszatartani az öngyilkosságtól. Kezükben egy-egy hamis méregfiolával imádottjaik elé járulnak, felhajtják a „gyilkos” italt és földre rogynak. Az ijedt hölgyek Despináért kiáltanak, aki a nővérek gondjaira bízza a „haldoklókat, míg ő és Don Alfonso doktorért szalad. A lányok szíve végtére is kezd megesni a két szenvedő férfin. Don Alfonso tér vissza az orvossal: azaz az álruhás Despinával. Mesmer mágneses kövével megsimítja a haldoklókat, és azok életre kelnek: hálásan csókolják a nővérek kezét. „Csak a méreg utóhatása; ártalmatlan.” - magyarázza a „doktor. Az ifjak újrakezdik: „Adj egy csókot, kincsem, csak egyet, vagy menten meghalok.” A nővéreknek ez már sok, ismét elutasítják az udvarlókat. 

II. felvonás 
A testvérek nem tudják, mitévők legyenek. „Hús-vér nők maguk, vagy mi?” - kérdezi Despina. Előadja, hogy egy nőnek mi mindent kell tudnia: kis kacajjal, kis könnyel hogyan bolondítson magába bárkit, hogyan hazudjon pirulás nélkül, s hogy érje el, amit csak akar. A két testvér tanakodik. „Egy kis szórakozás, meg hogy nem halunk bele a bánatba, az még nem hűtlenség.” Fiordiligi ingadozik, Dorabella viszont már döntött: „Enyém a kis barna.” Megosztoznak a két udvarlón: tudtuk nélkül azt választják, aki valójában a másik jegyese. Don Alfonso hívja össze a fiatalokat. Ferrando és Guglielmo nem bír megszólalni, így Don Alfonso viszi helyettük a szót; a zavartan nevető lányok helyett pedig Despina válaszol. A két „bajkeverő” igyekszik a párokat összeboronálni, majd magukra hagyják őket. Guglielmo egy kis szívet ad ajándékba Dorabellának, aki elfogadja azt. Mikor a férfi ki akarja cserélni Dorabella medallionjában Ferrando képét e szívre, a lány előbb ellenkezik, majd belenyugszik. Karöltve távoznak.  
Ferrando azonban nem jár ilyen „sikerrel”: Fiordiligi továbbra is elhárítja a közeledését. A lány egyedül marad kétségeivel, bűntudatával. 
Győzelem! - újságolja Ferrando boldogan barátjának, hogy Fiordiligi hűségén nem lehet kifogni. Guglielmo azonban nem tud ilyen jó hírekkel szolgálni: megmutatja barátjának a Dorabella medáljából kivett képmást... Ferrando feldúltan távozna, de Guglielmo visszatartja: nem érdemes olyan nőért keseregni, aki egy nap alatt elfelejti szerelmét. Don Alfonso nyugtázza a helyzet állását. Guglielmo végtelenül elégedetten követeli tőle a neki járó 50 aranyat, hisz Fiordiligije hű maradt hozzá. Don Alfonso azonban a megállapodás értelmében másnap reggelig próbálkozhat, hogy bebizonyítsa: Guglielmónak sem szabad annyira elbíznia magát. 
Fiordiligi kétégbeesve fakad ki nővérének és Despinának: szörnyű kínok gyötrik, mivel már nem csupán Guglielmo iránt ver a szíve. Eltökéli azonban, hogy kitart kedvese mellett. Eszébe ötlik a „megoldás”: nővére és ő kedveseik tartalék tiszti ruháit magukra öltve elszökhetnek a csatatérre, hogy vőlegényeik oldalán harcoljanak, s ha kell meghaljanak. Guglielmo büszkén hallgatja az ajtó mögül menyasszonyát, ám Ferrando „színre lép. Nem telik bele sok idő, és Fiordiligi feladja a viaskodást: „Győztél, te kegyetlen! Tégy velem, ami tetszik.” Don Alfonso alig tudja visszatartani az őrjöngő Guglielmót. Mindkét felszarvazott ifjú azt kéri az öregtől, segítsen megbosszulni a nőkön a sérelmüket. „Vegyétek el őket.” - hangzik a gyors válasz. „A Természet nem tudott kivétellel szolgálni. (...) A nők mind ilyenek.” Despina hozza az „örömhírt”, miszerint asszonyai készek feleségül menni az új udvarlókhoz.  
Baráti sereg gyűlik össze a két nővér esküvőjére. A két pár bevonul, tósztot mondanak: „Ne maradjon nyoma szívünkben a múltnak!” Megjelenik a közjegyző, aki nem más, mint az álruhás Despina. A házasság megköttetik, aláírják a papírokat. Ebben a pillanatban hangzik fel a katonai mars hangja: visszatértek a katonák a csatából! Kitör a pánik: Despina és a vőlegények elbújnak, majd utóbbiak észrevétlenül kiosonnak a házból. A nővérek ereiben megfagy a vér. A „királyi visszahívóparancs” értelmében megérkezik Ferrando és Guglielmo. „Hű” kedveseik csak némán állnak. A szobából előkerül a közjegyzőruhás Despina, aki - mint mondja - egy bálból tért vissza, s épp ruhát akart cserélni... A nővérek elhűlve néznek a szobalányra, nem értik a helyzetet. Don Alfonso „véletlenül” leejti a földre a házassági szerződést, amit az ifjak megtalálnak: döbbenten olvassák az írást, és vérszomjasan indulnak a csábítók felkutatására. A szobából visszajőve leleplezik magukat: „A képmást a szívért cserébe most, hölgyem, visszaadom.” - mondja Guglielmo Dorabellának. A három nő nem jut levegőhöz. A szerelmesek békét kötnek. Kérdés, ki kivel alkot párt? 


Részletek

Helyszín
Erkel Színház
Dátum
2018. február 23.
Kezdés ideje
19:00
Befejezés ideje
22:05

Szereposztás

Karmester
Halász Péter
Fiordiligi
Kolonits Klára
Dorabella
Mester Viktória
Ferrando
Megyesi Zoltán
Guglielmo
Nagy Zoltán
Despina
Sáfár Orsolya
Don Alfonso
Palerdi András

Alkotók

Szövegíró
Lorenzo Da Ponte
Rendező
Szinetár Miklós
Díszlettervező
Forray Gábor
Jelmeztervező
Schäffer Judit
Koreográfus
Sebestyén Csaba
Karigazgató
Strausz Kálmán

Bemutató
1979. április 21.

Előadások

2018. február 17., szo, 19:00
2018. február 18., vas, 19:00
2018. február 22., csüt, 19:00
2018. február 23., pén, 19:00
2018. február 25., vas, 11:00