Erkel Ferenc

Dózsa György


Műismertetés filmbejátszásokkal
Az 1867-ben a Nemzeti Színházban bemutatott Dózsa György szövegkönyvét Szigligeti Ede írta Jókai Mór hasonló című „verses történelmi szomorújátéka” nyomán. Erkel már a második előadáson módosított jeleneteken, majd fiaival további változtatásokat eszközölt. Az 1514-ben játszódó operát máig nem sikerült visszaemelni az operarepertoárba, utoljára 2014-ben az Erkel Színházban volt hallható a mű koncertszerű előadása. Az opera érdekessége, hogy nem a mitikus népvezér Dózsa, hanem egy szerelmi konfliktus áll a középpontjában, így a parasztfelkelés kirobbantását is inkább személyes okok indokolják...

Előadó: Mona Dániel
Vendég: Tóth János, rendező
Történik: Magyarországon 1514-ben Budán, a Rákos mezején, Dózsa börtönében

I. felvonás
1514-ben Budán, a koronázó templom előtti téren II. Ulászló király nemessé üti a jobbágysorból származó kitűnő hadvezért, Dózsa Györgyöt, és megteszi őt keresztes hada fővezérévé. Ezt ellenzik a Zápolya által befolyásolt főurak, de az új vezér megkapja hatalma jeleit, és a végzetében nagy szerepet játszó Csáky Lóra kitűzi rá a kereszt jelét. Lórába saknem valamennyi főúr szerelmes, Dózsát sem hagyja szépsége érintetlenül. Zápolya meghívja Dózsát hadnagynak a saját seregébe. Az új fővezér figyelmezteti csúfolóit, hogy eljön az idő, amikor majd ő ítél.

II. felvonás
Dőzsölnek és Dózsát becsmérlik az urak a palotában. Megjelenik a félszeg király egy Költő-Énekmondóval (akit mellesleg Lóra bérelt fel, hogy beolvasson a gőgös főnemeseknek). A dalnok Tinódi dalaira emlékeztető hangon olvassa rájuk, hogy a haza ellenségeit nem külföldön, hanem itt, köztük kell keresni. Botrány.

III. felvonás
Dózsa táborában nagy a nyüzsgés, mozgás, éppen az elszállásolásnál tartanak és csak a "nagybotú" Lőrinc pap tud közöttük rendet teremteni. A főurak csak lebzselnek, Zápolya letépi Dózsáról a vezéri keresztet, erre Dózsa ököllel vág a főúr arcába. Ez a zenedráma fordulópontja: az eddig civakodó, helyét kereső nép egy emberként áll ki Dózsa mellett és a keresztes hadból pusztító paraszti tömeg lesz, ami nem kíméli a nemesi portákat, öl, gyilkol, pusztít.

IV. felvonás
Dózsa meglátogat egy Jósnőt, aki koronát és trónt ígér a vezérnek, ha vigyáz arra, aki "a bort nem issza" (utalás arra a Bornemisszára, aki majd Dózsa vesztét okozza). Sok főúrral együtt Lóra is fogságba esett. Dózsa könnyelmű: becsületszóra, hogy többet nem emelnek fegyvert rá, Lóra kivételével elengedi foglyait, még Bornemisszát is. Dózsa serege, Rózsa, Dózsa menyasszonya és Barna, gyerekkori barátja mélységesen elítélik Lóra és a vezér furcsa kapcsolatát. Ennek a nőnek el kell pusztulnia, döntenek és Barna vállalja, hogy megöli a nőt. Ezt meghallotta Rózsa és mivel már nem látja értelmét életének, feláldozza magát. Lórával sátrat és ruhát cserél. Így, az éj leple alatt Barna a neki is oly drága Rózsát öli meg tévedésből. Felfedezik a halottat, de nincs idő a gyászra, a főurak esküt szegve, túlerővel támadnak, és Bornemissza elfogja Dózsát.

V. felvonás
Dózsa börtönében vizionál, látomások gyötrik, Lóra ki akarja szabadítani, de ő nem szökik gyáván, szembeáll sorsával. A zene eddig ismeretlen magaslatokban szárnyal, tetőpontján megszólal Egressy Béni Szózatának négy üteme a hazafiság motívumaként, majd a hóhérlegények iszonyú éneke és kopácsolásuk zaja hallatszik be a börtön-odúba. Dózsát izzó trónra ültetik, tüzes koronát tesznek fejére és holttestéből katonáinak kell enniük.


Előadások

2017. május 25., csüt, 16:00