Richard Wagner

Parsifal


Zenés ünnepi játék három felvonásban, német nyelven, magyar és angol felirattal

Ein Bühnenweihfestspiel – vagyis „a színpadot felszentelő ünnepi játék”. Maga Wagner nevezte így utolsó operáját, a Parsifalt, ami valóban az ünnep, a szakralitás színpadi megjelenítése. Hőse, Parsifal, a szent együgyű, aki tiszta, naiv hite által képes lesz rá, hogy megváltsa a testi és lelki bajoktól szenvedőket, és a Grál, a Krisztus vérét felfogó szent kehely őrzőinek sorába lépjen.

Bűn, fájdalom, áldozathozatal, újjászületés; a tévelygések útvesztőjéről, a szeretet és a megbocsátás csodálatos erejéről szóló történet a húsvéti ünnepkör eszméjét emeli operává, egyszersmind általános érvényű mese rossz és jó mágiáról, sötét és világos harcáról, a megváltás reményéről.

I. felvonás
Erdő a Szent Grál kastélyához, Monsalvathoz közel. Gurnemanz lovag és apródok reggeli imát mondanak. Váratlanul Kundry jelenik meg, a titokzatos, kortalan nő – a Grál hírnöke. Balzsamot hozott Amfortasnak, a királynak, kit be nem gyúgyuló sebe kínoz. Szenvedésének a prófécia szerint egy „tisztalelkű bolond vet majd véget, akiben van könyörület”. Fürdeni viszik a beteg királyt, akinek történetét Gurnemanz meséli el:
A Szent Grált (azaz a Kelyhet, melyből Krisztus ivott az Utolsó Vacsorán, s melybe aztán szent vére folyt, illetve a Dárdát, mellyel megszúrták testét a kereszten) Amfortas apjának, Titurelnek gondaira bízták a Megváltó áldott hírnökei. Titurel kegyhelyet épített, és bűntelen lovagokból szervezett rendet a relikviák őrzésére. Klingsor csatlakozni kívánt a Testvériséghez; mivel nem tudott felülkerekedni bűnös gondolatain, vezeklésképp még kasztrálta is magát, ám a Rend így is visszautasította. Haragja sötét erőkkel ruházta fel: bosszúból kastélyt épített egy varázskerttel, benne csábító nőkkel, hogy csapdába csalják a lovagokat. Több lovag esett áldozatul, ezért Amfortas, Titurel utódja felkerekedett, hogy véget vessen Klingsor szörnyű varázslatának. Ám ő is egy szépséges nő” áldozatául esett, és Klingsor megszerezte tőle a Szent Dárdát, mellyel meg is sebezte őt. A seb csak a próféciában említett ártatlan ifjú által gyógyítható.
Hirtelen lárma támad: valaki halálra sebzett egy hattyút. Becibálják a tettest: egy fiatalembert, aki képtelen magyarázatot adni tettére, és csak akkor szégyelli el magát, mikor Gurnemanz rendreutasítja. Nem tudja megmondani a saját nevét, nem ismeri a múltját, csak anyjára emlékszik. Kundry szól közbe, aki ismeri az ifjú történetét: anyja évekig az erdőben rejtegette a fiút, nehogy apja sorsára jusson, ki harcban esett el. Gurnemanz a kastélyba vezeti a névtelen ifjat, töprengve, hogy vajon ő lehet-e, akiről prófécia beszélt...
A lovagok összegyűlnek a kastély nagytermében. Titurel kéri fiát, hogy fedje fel a Grált, de Amfortas vonakodik: a Kehely látványa Titurel életét hosszabbítja, viszont fiának kínjait növeli. Titurel az apródokat utasítja; a Kehely végül beragyogja a termet. A névtelen ifjú ámultan figyeli a szent ceremóniát, de nem ért belőle semmit. Gurnemanz csalódottan kergeti el az ifjút. „Egy tisztalelkű bolond, akiben van könyörület...” – hangzik el újra a prófécia...

II. felvonás
Klingsor tudja: a névtelen ifjú hivatott megmenteni a Grált – pusztulnia kell tehát. Kastélyába idézi Kundryt, és arra kényszeríti, hogy csábítsa el a fiút. A nő hiába ellenkezik, Klingsor megigézi őt...
Az ifjú a varázskertbe lép. Viráglányok ostromolják szerelmükkel, de ő ellenáll nekik. Kundry jelenik meg gyönyörű nő képében. „Parsifal!” - szólítja nevén az ifjút, aki rádöbben, hogy álmában így nevezte őt anyja. A csábító Kundry kedves emlékeket idéz fel a fiatalember gyermekkorából, majd megcsókolja őt. Parsifalt hirtelen szörnyű fájdalom járja át. Megérti: Kundry okozta Amfortas vesztét, és rádöbben, hogy az ő küldetése az, hogy védelmezze a Grált és lovagjait. Kundry elámul Parsifal átalakulásán és a férfi könyörületéért esdekel. Elpanaszolja, azóta sújtja átok, hogy a keresztre feszített Krisztust kinevette. Parsifal nem enyhül. Kundry megátkozza őt és Klingsort hívja segítségül. A varázsló megjelenik, Parsifalt veszi célba a Dárdával, de az ifjú csodával határos módon a levegőben elkapja azt. Klingsor birodalmának vége.

III. felvonás
Titurel nincs többé, Amfortas halni vágyik, nem hajlandó már felfedni a Grált. A Testvériség szenved. Az immár vénséges Gurnemanz a Monsalvathoz közeli erdőben él remeteként. Rátalál a bűnbánó, kimerült Kundryra. Egy különös lovag közeleg: Parsifal, a Szent Dárdával. Hiába próbált visszatalálni Amfortashoz és a Grálhoz, Kundry átka miatt évekig hasztalan bolyongott. Kundry megmossa Parsifal lábát, Gurnemanz pedig megáldja és királlyá koronázza. Parsifal megkereszteli Kundryt. Lenyűgözi őket a természet tündöklő szépsége: a nagypénteki varázslat. Távoli harangok hívják őket a kastélyba Titurel temetésére.
A Nagyteremben lovagok hozzák Amfortast hordágyon, Titurel koporsóját és a Grált. A király képtelen véghez vinni a rítust; könyörög lovagjainak: öljék meg őt, hogy kínja véget érjen. Parsifal lép oda hozzá, megérinti oldalát a Dárdával. Amfortas sebe begyógyul. Parsifal bemutatja a Grált, megáldja a neki hódoló lovagokat. A Kehely és a Dárda egyesül.

Fotó: Juhász Attila

Évad szereposztás

Karmester
Kovács János
Amfortas
Pavlo Hunka
Titurel
Kovács István
Gurnemanz
Bretz Gábor
Parsifal
Kovácsházi István
Klingsor
Pavlo Hunka
Kundry
Németh Judit
1. grál-lovag
Kiss Péter
2. grál-lovag
Geiger Lajos
1. apród
Markovics Erika
2. apród
Simon Krisztina
3. apród
Horváth István
4. apród
Szerekován János
I./1. viráglány
Váradi Zita
I./2. viráglány
Szakács Ildikó
I./3. viráglány
Simon Krisztina
II./1. viráglány
Gál Gabi
II./2. viráglány
Wierdl Eszter
II./3. viráglány
Várhelyi Éva
Egy hang
Schöck Atala

Alkotók

Szövegíró
Richard Wagner
Rendező
Mikó András
Koreográfia Seregi László nyomán
László Péter
Díszlettervező
Forray Gábor
Jelmeztervező
Makai Péter
Magyar nyelvű feliratok
Oberfrank Géza
Angol nyelvű feliratok
Arthur Roger Crane
Karigazgató
Strausz Kálmán

Bemutató
1983. február 13.

Előadások

2017. április 11., kedd, 17:00
2017. április 14., pén, 17:00
2017. április 17., hét, 17:00