Seregi László–Léo Delibes

Sylvia


Balettkomédia két felvonásban
Tasso pásztorjátékából – egy szerelemtől húzódozó nimfáról, a hűséges pásztorról, és egy kéjsóvár szatírról – Delibes romantikus balettet formált, Seregi László koreográfus pedig vérbő, atelier-komédiát egy társulat mindennapjairól, rivalizálásról, intrikákról, apró-cseprő szerelmekről. Így lesz Sylvia görögös ihletésű meséje igazi „játék a játékban”.
Seregi érdeme, hogy a mára már kissé egyszerűnek tűnő bukolikus történetet igazi „vérfrissítésnek” vetette alá, és nem vonakodott saját mesterségét sem egyfajta görbe tükörben színre vinni: ilyenek vagyunk mi, egyszerre esendő és hajtépő művészek, még inkább – ilyenek vagyunk, mi, emberek.




A Sylvia című előadás A rosszul őrzött lány helyett kerül műsorra.

I. felvonás
Előjáték A színpadon üres, 19. század végi stílusban díszített balett-termet látunk. A reggeli derengésben minden készen áll a napi gyakorlat kezdéséhez. A termet díszítő freskón megpillantjuk a festett felhőre könyöklő Ámort, aki – örülve annak, hogy már megmozdulhat – leereszkedik a terembe, és vidám táncba kezd. Közben nyílik a terem ajtaja, és belép Sylvia, a szorgalmas szólótáncosnő, hogy mindenki mást megelőzve bemelegítsen. Ámor elrejtőzik. Nem véletlenül Orion, a társulat igazgató-balettmestere is megjelenik: a táncosnő tetszik neki. Szakmai instrukcióiból is érezhető, hogy ez a „segítség” több a szokásos munkatársi viszonynál. Orion közeledése egyre hevesebb, Sylvia tiltakozik is ellene és elhárítja azt. A rejtőzködő szemtanú, Ámor, épp jókor ugrik elő búvóhelyéről, s mint a társulat egyik tagja köszönti őket. Most az ifjú szólótáncos, Amyntas lép a terembe, s elfogódottan, érzelmeit nehezen leplezve köszönti Sylviát, akibe szerelmes. Orion persze mindent tud és lát - egy pillanatra farkasszemet néz „vetélytársával”. Rövid gyakorlás után mindenki távozik, egyedül a bosszús Orion marad a teremben.
1. kép A munka valójában csak most kezdődik. Mindenki bevonul, elfoglalja megszokott helyét a balettrúdnál, és kezdetét veszi a kötelező napi munka. Az óra végén a táncosok fáradtan lepihennek. A színpadi kép szinte megmerevedik, és figyelmünk Amyntasra terelődik, aki gondolatban szerelmet vall Sylviának. Távoli kürtszó harsan, amely a társulat elkényeztetett, nagytekintélyű sztárjának, az igazgató-feleség Dianának érkezését jelzi. Diana pompás öltözetű „dívaként” robban be a terembe. Orion - a késés miatt is - dühösen figyeli táncát, amelyet felesége éppen az ő karjába érkezve fejez be. Orion ellöki magától, mire Diana sértődöttségében Amyntast rántja magához. Erre válaszképp Orion Sylviát viszi táncba. Négyesükbe Ámor is bekapcsolódik. Az indulatok csillapodnak, végre elkezdődhet a balettelőadás próbája is.
2. kép A tánckar az ismert Sylvia-keringőt kezdi próbálni, de közben a szín megváltozik. A gyakorlóruhás balerinák helyébe jelmezes táncosnők kerülnek, a helyszín is átalakul – az „igazi Sylvia-balett” színhelyévé. A szent ligetben emelkedik Ámor szobra, amely körül - az éjszakai holdfényben - a nimfák táncolnak. A keringő után egy kentaur bukkan elő, aki szemet vet Sylviára és Dianára, incselkedni, majd táncolni kezd velük. A két nő közül Dianát választja, magával viszi - Sylvia pedig megpillantja a leskelődő pásztorfiút, Amyntast. A fiút a nimfák elfogják, Sylvia lenyilazza, s Amyntas sebesülten rogy össze. A megelevenedő Ámor nyilával visszalő Sylviára, aki sebzetten szívéhez kap, s aggódó társnői kíséretében távozik a ligetből. A sebesült Amyntas magára marad a szobor tövében. Orion szatírként bukkan fel, megpillantja Sylviát - akit lelkiismerete visszahoz a pásztorfiúhoz -, és elbújik a bokorban. Sylvia Ámor nyilától szerelemre lobbant, és már segítene Amyntason, de Orion előugrik rejtekhelyéről, s a régen vágyott leányt elrabolja. A tehetetlen, sebesült Amyntas a szerelem istenéhez fohászkodik segítségért, mire a talapzatról lelépő Ámor begyógyítja sebét, majd együtt indulnak az elrabolt Sylvia megkeresésére.
3. kép Ismét a balett-teremben vagyunk. Ámor unatkozva üldögél szobra talapzatán. Az érkező öltöztetőnek és öltöztetőnőnek útjában van, de ő nem zavartatja magát. Egy ottfelejtett balettcipőt húz a lábára és önfeledt, pajkos táncba kezd. Eközben nyilával - véletlenül - megsebzi az öltöztetőket, mire ők is egymásba szeretnek. Most már Ámor is eltűnik a színről. Nyílik az ajtó. Orion lép be Sylviával, akit zsákmányként hozott „barlangjába”. A biztonság kedvéért még az ajtót is bezárja. Táncban ostromolja a tiltakozó Sylviát (a szín közben valóban barlanggá változik), s majdnem célhoz is ér. Már a karjában tartja a lányt, amikor nagy dörömbölés után rájuk törik az ajtót. A belépők, Amyntas, Ámor és Diana igen kompromittáló helyzetben találják őket. Nyomukban jönnek a társulat táncosai is, akik zavartan, no meg kajánul figyelik, amint Diana magyarázatot kér. A csalódott Amyntas pedig kétségbeesetten figyeli Sylviát. Orion hiába is mentegetőzik. A meggyanúsított Sylvia szégyenkezve-könnyezve távozik, Ámor követi. A kétségbeesett Amyntas kollégái karjaiba ájul.

II. felvonás
1. kép A balett-teremben a magányos Amyntas gyakorol. Diana lép be, s megpróbálja megkörnyékezni a fiút. Amyntas eleinte elhárítja a közeledést, de ellenállása fokozatosan gyengül, s végül elbódulva megcsókolja Dianát. Hűtlenségére mindjárt rá is döbben, és megtagadja csókját. Diana asszonyi megértéssel fogadja ezt a fordulatot, s távozik. Amyntas pedig ismét csak magányosan, kétségbeesetten gondol Sylviára.
2. kép A színre óriási gálya érkezik, amelyen Ámor hozza Sylviát szerelmeséhez.
3. kép A színhely ismét változik: Diana ligetében vagyunk, ahol áldozati szertartás zajlik, amelyet papnői kíséretében maga Diana vezet. A jelenetet a dühös Orion elől menekülő szerelmesek zavarják meg. Orion a nyomukban van és Sylviát követeli magának. Ekkor Diana nyilával halálra sebzi a szatírként megjelenő Oriont. Amyntas és Sylvia végre akadálytalanul egymásra találnak.
4. kép A balettegyüttes tagjai a feldíszített teremben rendezik meg Sylvia és Amyntas lakodalmát. Mindenki„polgári”ruhában van, jó hangulatban éltetik az ifjú párt. A terembe lépő Orion gratulál a fiatal házasoknak, s a díszasztalnál ő is helyet foglal. Amyntas ünnepi szólótánccal fejezi ki érzelmeit, s egyben tudását is csillogtatja. Táncát Sylvia szólója követi. Az egybegyűltek kérésére a nagytekintélyű mester, Orion is táncol. A fokozódó jókedv össztáncba vonja az esküvő résztvevőit. Az emelkedett hangulatot megzavarva - akárcsak a darab elején - ismét „berobban” a büszkeségében megsértett Diana. Forrongó indulataival alaposan elrontja a mulatságot. Összevész Sylviával, Amyntast félrelöki, maga pedig zokogásban tör ki, majd menni készül. A társulat tagjai marasztalják - már-már sikertelenül -, amikor Ámor ismét közbelép: nyilával célba veszi Dianát -, s az szerelmesen omlik Orion karjába. Most már mindenki boldog. Ámor is, aki dolgát jól végezve visszatér a fellegekbe és elégedetten tekint le a vidám forgatagra.


Évad szereposztás

Karmester
N.N.
Sylvia
N.N.
Diana
N.N.
Amyntas
N.N.
Orion
N.N.
Amor
N.N.
Kentaur
N.N.
Kentaur test
N.N.
Öltöztetőnő
N.N.
Öltöztető
N.N.

Alkotók

Koreográfus
Seregi László
Zeneszerző
Léo Delibes
A zenét átdolgozta
Pál Tamás
Librettó
Seregi László
Díszlettervező
Forray Gábor
Jelmeztervező
Márk Tivadar
A koreográfus asszisztense
Kaszás Ildikó
Balettmesterek
Végh Krisztina / Fajth Blanka / Kaszás Ildikó / Tengler Tamás

Előadások

2018. április 14., szo, 19:00
2018. április 15., vas, 11:00
2018. április 15., vas, 19:00
2018. április 19., csüt, 19:00
2018. április 20., pén, 19:00
2018. április 22., vas, 11:00