Seregi László–Léo Delibes

Sylvia


Balettkomédia két felvonásban
Tasso pásztorjátékából – egy szerelemtől húzódozó nimfáról, a hűséges pásztorról, és egy kéjsóvár szatírról – Delibes romantikus balettet formált, Seregi László koreográfus pedig vérbő, atelier-komédiát egy társulat mindennapjairól, rivalizálásról, intrikákról, apró-cseprő szerelmekről. Így lesz Sylvia görögös ihletésű meséje igazi „játék a játékban”.
Seregi érdeme, hogy a mára már kissé egyszerűnek tűnő bukolikus történetet igazi „vérfrissítésnek” vetette alá, és nem vonakodott saját mesterségét sem egyfajta görbe tükörben színre vinni: ilyenek vagyunk mi, egyszerre esendő és hajtépő művészek, még inkább – ilyenek vagyunk, mi, emberek.

I. felvonás
Előjáték A színpadon üres, 19. század végi stílusban díszített balett-termet látunk. A reggeli derengésben minden készen áll a napi gyakorlat kezdéséhez. A termet díszítő freskón megpillantjuk a festett felhőre könyöklő Ámort, aki – örülve annak, hogy már megmozdulhat – leereszkedik a terembe, és vidám táncba kezd. Közben nyílik a terem ajtaja, és belép Sylvia, a szorgalmas szólótáncosnő, hogy mindenki mást megelőzve bemelegítsen. Ámor elrejtőzik. Nem véletlenül Orion, a társulat igazgató-balettmestere is megjelenik: a táncosnő tetszik neki. Szakmai instrukcióiból is érezhető, hogy ez a „segítség” több a szokásos munkatársi viszonynál. Orion közeledése egyre hevesebb, Sylvia tiltakozik is ellene és elhárítja azt. A rejtőzködő szemtanú, Ámor, épp jókor ugrik elő búvóhelyéről, s mint a társulat egyik tagja köszönti őket. Most az ifjú szólótáncos, Amyntas lép a terembe, s elfogódottan, érzelmeit nehezen leplezve köszönti Sylviát, akibe szerelmes. Orion persze mindent tud és lát - egy pillanatra farkasszemet néz „vetélytársával”. Rövid gyakorlás után mindenki távozik, egyedül a bosszús Orion marad a teremben.
1. kép A munka valójában csak most kezdődik. Mindenki bevonul, elfoglalja megszokott helyét a balettrúdnál, és kezdetét veszi a kötelező napi munka. Az óra végén a táncosok fáradtan lepihennek. A színpadi kép szinte megmerevedik, és figyelmünk Amyntasra terelődik, aki gondolatban szerelmet vall Sylviának. Távoli kürtszó harsan, amely a társulat elkényeztetett, nagytekintélyű sztárjának, az igazgató-feleség Dianának érkezését jelzi. Diana pompás öltözetű „dívaként” robban be a terembe. Orion - a késés miatt is - dühösen figyeli táncát, amelyet felesége éppen az ő karjába érkezve fejez be. Orion ellöki magától, mire Diana sértődöttségében Amyntast rántja magához. Erre válaszképp Orion Sylviát viszi táncba. Négyesükbe Ámor is bekapcsolódik. Az indulatok csillapodnak, végre elkezdődhet a balettelőadás próbája is.
2. kép A tánckar az ismert Sylvia-keringőt kezdi próbálni, de közben a szín megváltozik. A gyakorlóruhás balerinák helyébe jelmezes táncosnők kerülnek, a helyszín is átalakul – az „igazi Sylvia-balett” színhelyévé. A szent ligetben emelkedik Ámor szobra, amely körül - az éjszakai holdfényben - a nimfák táncolnak. A keringő után egy kentaur bukkan elő, aki szemet vet Sylviára és Dianára, incselkedni, majd táncolni kezd velük. A két nő közül Dianát választja, magával viszi - Sylvia pedig megpillantja a leskelődő pásztorfiút, Amyntast. A fiút a nimfák elfogják, Sylvia lenyilazza, s Amyntas sebesülten rogy össze. A megelevenedő Ámor nyilával visszalő Sylviára, aki sebzetten szívéhez kap, s aggódó társnői kíséretében távozik a ligetből. A sebesült Amyntas magára marad a szobor tövében. Orion szatírként bukkan fel, megpillantja Sylviát - akit lelkiismerete visszahoz a pásztorfiúhoz -, és elbújik a bokorban. Sylvia Ámor nyilától szerelemre lobbant, és már segítene Amyntason, de Orion előugrik rejtekhelyéről, s a régen vágyott leányt elrabolja. A tehetetlen, sebesült Amyntas a szerelem istenéhez fohászkodik segítségért, mire a talapzatról lelépő Ámor begyógyítja sebét, majd együtt indulnak az elrabolt Sylvia megkeresésére.
3. kép Ismét a balett-teremben vagyunk. Ámor unatkozva üldögél szobra talapzatán. Az érkező öltöztetőnek és öltöztetőnőnek útjában van, de ő nem zavartatja magát. Egy ottfelejtett balettcipőt húz a lábára és önfeledt, pajkos táncba kezd. Eközben nyilával - véletlenül - megsebzi az öltöztetőket, mire ők is egymásba szeretnek. Most már Ámor is eltűnik a színről. Nyílik az ajtó. Orion lép be Sylviával, akit zsákmányként hozott „barlangjába”. A biztonság kedvéért még az ajtót is bezárja. Táncban ostromolja a tiltakozó Sylviát (a szín közben valóban barlanggá változik), s majdnem célhoz is ér. Már a karjában tartja a lányt, amikor nagy dörömbölés után rájuk törik az ajtót. A belépők, Amyntas, Ámor és Diana igen kompromittáló helyzetben találják őket. Nyomukban jönnek a társulat táncosai is, akik zavartan, no meg kajánul figyelik, amint Diana magyarázatot kér. A csalódott Amyntas pedig kétségbeesetten figyeli Sylviát. Orion hiába is mentegetőzik. A meggyanúsított Sylvia szégyenkezve-könnyezve távozik, Ámor követi. A kétségbeesett Amyntas kollégái karjaiba ájul.

II. felvonás
1. kép A balett-teremben a magányos Amyntas gyakorol. Diana lép be, s megpróbálja megkörnyékezni a fiút. Amyntas eleinte elhárítja a közeledést, de ellenállása fokozatosan gyengül, s végül elbódulva megcsókolja Dianát. Hűtlenségére mindjárt rá is döbben, és megtagadja csókját. Diana asszonyi megértéssel fogadja ezt a fordulatot, s távozik. Amyntas pedig ismét csak magányosan, kétségbeesetten gondol Sylviára.
2. kép A színre óriási gálya érkezik, amelyen Ámor hozza Sylviát szerelmeséhez.
3. kép A színhely ismét változik: Diana ligetében vagyunk, ahol áldozati szertartás zajlik, amelyet papnői kíséretében maga Diana vezet. A jelenetet a dühös Orion elől menekülő szerelmesek zavarják meg. Orion a nyomukban van és Sylviát követeli magának. Ekkor Diana nyilával halálra sebzi a szatírként megjelenő Oriont. Amyntas és Sylvia végre akadálytalanul egymásra találnak.
4. kép A balettegyüttes tagjai a feldíszített teremben rendezik meg Sylvia és Amyntas lakodalmát. Mindenki„polgári”ruhában van, jó hangulatban éltetik az ifjú párt. A terembe lépő Orion gratulál a fiatal házasoknak, s a díszasztalnál ő is helyet foglal. Amyntas ünnepi szólótánccal fejezi ki érzelmeit, s egyben tudását is csillogtatja. Táncát Sylvia szólója követi. Az egybegyűltek kérésére a nagytekintélyű mester, Orion is táncol. A fokozódó jókedv össztáncba vonja az esküvő résztvevőit. Az emelkedett hangulatot megzavarva - akárcsak a darab elején - ismét „berobban” a büszkeségében megsértett Diana. Forrongó indulataival alaposan elrontja a mulatságot. Összevész Sylviával, Amyntast félrelöki, maga pedig zokogásban tör ki, majd menni készül. A társulat tagjai marasztalják - már-már sikertelenül -, amikor Ámor ismét közbelép: nyilával célba veszi Dianát -, s az szerelmesen omlik Orion karjába. Most már mindenki boldog. Ámor is, aki dolgát jól végezve visszatér a fellegekbe és elégedetten tekint le a vidám forgatagra.


Évad szereposztás

Karmester
Oberfrank Péter / Kollár Imre
Sylvia
Felméry Lili / Pap Adrienn / Balaban Cristina
Amyntas
Leblanc Gergely / Bakó Máté / Timofeev Dmitry
Diana
Nakamura Shoko / Kozmér Alexandra / Sarkissova Karina
Orion
Kekalo Iurii / Cserta József / Oláh Zoltán
Amor
Taravillo Carlos / Szegő András / Myasnikov Boris
Kentaur
Bajári Levente / Apáti Bence / Radziush Mikalai
Kentaur test
Lajti Gábor / Petchey Lloyd
Öltöztetőnő
Antal Tünde / Kazinczy Eszter
Öltöztető
Szigeti Gábor / Komarov Alekszandr / Kohári István

Alkotók

Koreográfus
Seregi László
Zeneszerző
Léo Delibes
A zenét átdolgozta
Pál Tamás
Librettó
Seregi László
Díszlettervező
Forray Gábor
Jelmeztervező
Márk Tivadar
A koreográfus asszisztense
Kaszás Ildikó
Balettmesterek
Fajth Blanka / Kaszás Ildikó / Tengler Tamás / Végh Krisztina

Előadások

2015. május 23., szo, 19:00
2015. május 27., sze, 19:00
2015. május 28., csüt, 19:00
2015. május 30., szo, 11:00
2015. május 30., szo, 19:00
2015. május 31., vas, 19:00