Madarász Iván

Utolsó keringő


Hangversenyszerű előadás, magyar nyelven, magyar felirattal
Madarász Iván (1949-) 1999-ben írt egyfelvonásos operáját 2003. június 21-én a Magyar Állami Operaház mutatta be. Szövegkönyvét Görgey Gábor és a zeneszerző közösen írta. A múltba révedő idős asszony és környezetének szereplői, családtagjai egyaránt redukált lények. Ahogy egyik kritikusa írta, a „monomániás zene” jól illik a figurák megszállottságához. „A Feleség az egész darab során egy elfelejtett dallamot keres, azt a keringőt, amelyre az első bálján az akkor megismert férjével táncolt. Halála pillanatában találja meg” – nyilatkozta Madarász műve cselekményéről.
Ebben a darabban másként múlik az idő. Percek alatt évek peregnek el. Főszereplő egy beszorult ajtó, melyet csak nagy viaskodások után képesek kinyitni, akik be akarnak lépni a színre. Ahol az Asszony ül magányosan, kötöget, monologizál, emlékeibe temetkezik. Felidézi a múltat. Lánykorából az első báli táncot keresi. A keringőt, melynek nem jut eszébe a dallama. Bál után az esküvőt. Fiatal asszonyéveit. A csecsemő illatos bőrét fürdetés után, talpának babahintőporos puhaságát. Az elszállt éveket. Az időóceánban elmerült múltat.
Időnként, viaskodva az ellenálló ajtóval, bejön a Szakácsnő. Megkérdi, nem kell-e valami? Aztán kicsoszog. Majd megjön a Férj a hivatalból. Tele gondokkal. Meséli, mennyi baja van bent, de ő nem hagyja magát, nem olyan fából faragták, hogy le lehessen gyűrni. Az Asszony közben hajtogatja báli emlékeit, próbálja felidézni a régi keringőt. Elbeszélnek egymás mellett. Ahogy szoktuk. Majd a Férjnek mennie kell. Távozik a szörnyeteg ajtón. Nemsokára bejön a Szakácsnő, és bejelenti, hogy az úr végleg elment. Meghalt.
Aztán megjön a Férfi, aki a mamának az ő fantasztikus nemzetközi karrierjéről beszél, és nem akarja meghallani a történeteket az ő régi babaillatáról fürdetés után. Elbeszélnek egymás mellett. Ahogy szoktuk. De hamarosan neki is mennie kell, távozik a kellemetlen ajtón. Ő sem jön vissza soha többé.
A Szakácsnő még egyszer megkérdi, hozhatja-e az "ozsonnyát", de az egyre öregebb Asszony már alig hallja. Aztán kimegy a Szakácsnő, tudjuk, ő sem jön vissza már. A magára maradt Asszony előtt hirtelen feltámad saját boldog gyerekkora, zeng-bong a világ; és hangtalanul, puhán, magától kinyílik az ajtó mindkét szárnya. Az Asszony elindul a vakító fényözön felé. Mindenki megérkezett.

(Görgey Gábor)

Évad szereposztás

Karmester
Szennai Kálmán
Asszony
Wittinger Gertrúd
Szakácsnő
Meláth Andrea
Férj
Kőrösi András
Férfi
Boncsér Gergely

Alkotók

Szövegíró
Görgey Gábor
Közreműködik
Savaria Szimfonikus Zenekar

Bemutató
2017. május 14.

Előadások

2017. május 14., vas, 11:00