Szokolay Sándor

Vérnász


Hangversenyszerű operaelőadás hét képben, magyar nyelven, magyar felirattal
Szokolay Sándor első egész estés operáját 1964-ben mutatták be az Operaházban, majd hamarosan több európai színház is műsorára tűzte; máig több mint húsz helyen mutatták be. A darab a Federico García Lorca főművének tartott Vérnászt dolgozza fel. A tragikus végzetet magában hordozó szerelmi szenvedélyt, a mély és gazdag lorcai érzelemvilágot elementáris erővel bemutató expresszív zenei világ Szokolay művét a 20. századi magyar operairodalom egyik legfontosabb alkotásává teszi. 
A szoba ablakán besüt a Hold. Fénye nyugtalanító érzéseket ébreszt az Anyában, akinek Fia éppen házasodni készül. Férjét, nagyobbik fiát korábban meggyilkolták, s most utolsó támasza is elhagyni készül a házat. Túlzott féltése már-már a féltékenység határát súrolja. A rivális család ellen táplált gyűlölete, folytonosan visszatérő rettegése, szinte saját börtönébe zárja az asszonyt, akit a Fiú szeretete sem tud kimozdítani ebből a megrögzöttségből. A gyanakvás, vajon a Menyasszonya milyen, nem hagyja megnyugodni a magára maradt Anyát. A Szomszédasszony látogatása sem csillapítja konok balsejtelmeit. A minden áron való kutakodás, a múlt feszegetése nem hoz enyhülést, sőt: a Szomszédasszony olyan hírekkel szolgál, melyek még inkább visszarántják negatív előérzeteinek tomboló mélységeibe. A Menyasszony korábbi jegyese az a Leonardo volt, akinek rokonai ölték meg férjét és idősebb fiát. A hír hallatára képtelen visszatartani kirobbanó gyűlöletét. Leonardo időközben megházasodott. Életük azonban nem boldog. A gyermeküket altató Feleség éneke a folyóba zuhant, partra vergődni képtelen fekete paripáról, 'sörénye vérhabos, szeme közt ezüst tőr' az elfojtott keserűségről beszél. A nő érzi, férjének más szeretője van, a szomszédoktól, anyjától is csak ennek megerősítését hallja.
A leánykérés tömör, száraz szavakban, mintegy elintéződik. Üzletet kötnek. Az Anya egy pillanatra egyedül marad a Menyasszonnyal, szavai mintegy utasítják a lányt: a házasság nem más, csak egy férfi, néhány gyerek, és egy vastag fal közted, és a többi ember közt!
Távozásuk után a Menyasszony egyedül marad a Cselédasszonnyal, aki nem titkolja, tudomása van a lány szeretőjéről. S bár kezdetben mit sem akar tudni az éjszakai lódobogásról, az ablak előtt megálló lovas kilétéről, végül mégis kénytelen elismerni, a titokzatos látogató: Leonardo.
Elérkezett az esküvő napja. Leonardo elsőnek érkezik, hogy még egyszer beszélhessen négyszemközt a Menyasszonnyal. Elfojtott érzéseiket számonkérő szavai mégis felszakítják, fellángolásuknak az érkező násznép vet véget. Az esküvő fénye valamennyiük gondolatába árnyékokat vet, a szorongás, a féltés nem hagy teret a felhőtlen örömnek. A vágyakat gerjesztő Hold megpecsételi sorsukat: a szerelmesek engednek a vér szavának, együtt szöknek lóháton, összeölelkezve. Az Anya eddig elfojtott bosszúvágya most mérhetetlen lángokra lobban, Fia vezetésével az egész násznépet a menekülők után hajszolja, elkezdődik az embervadászat.
Az erdő.
Egy szürreális világ, ahol rejtőzni lehet, ahol a természet magába öleli azt, aki odamenekül. A Hold véres sarlója fenyegetően világít a fák lombja felett, az erdő lakói, a favágók munkájukat végzik: életeket, negyvenágú tölgyeket döntenek ki, ha elérkezik az idő.
Az üldözők élén e különös világba hatol a Vőlegény, ahol a hajsza mintha már őt űzné, a saját magával való szembesülés felé. Egyedül marad. Tévelygésében a Halállal találkozik, aki saját anyjának képében szólítja meg. Õ az, aki elvezeti, az utat mutatja majd.
A fák közé menekül Leonardo és a Menyasszony is, bár mindkettejük számára világos, itt élniük nem lehet. Leonardo ajánlatától, hogy oda menjenek, 'ahova nekik jönni már nem lehet', a lány megtorpan. Visszatérne inkább a szégyenbe, az álomvilágból az ébrenlétbe.
A Hold megvilágítja az ösvényeket: a két férfi egymásra talál. Késpárbajuk elkerülhetetlen.
'Asszonyok! Egy kicsi késsel, két és három óra közt, mint ahogy megíratott, két szerelemre való férfi meggyilkolta egymást'.
A Menyasszony sorsa, a megvetettség, a kiközösítés, a boldogtalan özvegység. Az Anyáé a teljes magány, az élet értelmének megmagyarázhatatlan elvesztése. A sirató nem csak a holtakat, őket is siratja, a harangok őket temetik.
Ragyog a nap.

Kovalik Balázs

Évad szereposztás

Karmester
Oberfrank Péter
Anya
Bakos Kornélia
Vőlegény
Vadász Dániel
Szomszédasszony
Balatoni Éva
Leonardo
Szemerédy Károly
Feleség
Wierdl Eszter
Anyós
Kálnay Zsófia
Menyasszony
Rálik Szilvia
Cselédasszony
Vajda Júlia
Apa
Szvétek László
Vőfély
Cserhalmi Ferenc
1. favágó
Bátki Fazekas Zoltán
2. favágó
Hábetler András
3. favágó
Hantos Balázs
Hold
Boncsér Gergely
Halál
Bakos Kornélia

Alkotók

Szövegíró Federico García Lorca tragédiája nyomán, Illyés Gyula fordítása alapján
Szokolay Sándor
Karigazgató
Strausz Kálmán

Előadások

2017. május 28., vas, 19:00