Szokolay Sándor


Szokolay Sándor
zeneszerző
 
(1931-2013)
1931-ben műkedvelő muzsikus családban született Kunágotán. A legendás Gulyás György karnagy-pedagógus vezette Békés-tarhosi Énekiskolában töltött évek egész életére meghatározó hatással voltak. Itt találkozott először személyesen Kodály Zoltánnal, akinek a szellemisége óriási hatást gyakorolt művészi hitvallására. Felsőfokú tanulmányait a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán folytatta Szabó Ferenc, majd Farkas Ferenc irányításával. Már ekkor eredményesen szerepelt nemzetközi zeneszerzői versenyeken. Diplomát 1957-ben szerzett a Zeneakadémián, majd a Magyar Rádió munkatársa, később a Magyar Televízió zenei lektora lett. 1959-től nyugdíjba vonulásáig a Zeneakadémia zeneszerzéstanára volt. Zenei-közéleti tisztségek sorát töltötte be évtizedeken át. Többek között a Magyar Kodály Társaság, Magyar Zenei Kamara, a Budapesti Operabarátok Kuratórium elnöke, a Fészek Művészklub alelnöke, valamint a Corvin Lánc kitüntetettje. Vérnász című operájáért 1966-ban Kossuth-díjjal tüntették ki. Közel ötszáz művet komponált, hét operát, öt balettet, négy meseoperát, hét oratóriumot, három szimfóniát, huszonhét kantátát, nyolc versenyművet, tizennégy zenekari művet, kétszáz kórusművet, két vonósnégyest, negyven szólóművet és százhúsz kamaraművet. Munkásságát számtalan díjjal ismerték el, kétszeres Erkel Ferenc-díjas (1960, 1965), Kossuth-díjas (1966), érdemes művész (1976), kiváló művész (1986). A Bartók Béla-Pásztory Ditta-díjat két alkalommal, 1987-ben és 2001-ben vehette át, a Magyar Művészetért díjat 1993-ban, a Magyar Örökség-díjat 1998-ban, a Kodály-díjat és a Corvin-láncot 2001-ben, Prima-díjat 2008-ban, 2011-ben pedig Artisjus nagydíjjal tüntették ki.