A II. világháború előtt gyermekkari tagként részt vett a Lichtenberg Emil vezette Budapesti Ének- és Zenekaregyesület legendás oratórium előadásain. Komolyzenei tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán dr. Sipos Jenő növendékeként végezte. 1952-ben lett a Magyar Állami Operaház énekkarának tagja, 1956 és 1979 között pedig a színház magánénekeseként működött. Jól felépített karrierjének első kirobbanó sikerű főszerepe a Don Carlos Ebolija volt 1956 tavaszán. Ezután a következett A kékszakállú herceg vára Juditja, mellyel a világ számos pontján megfordult, mint a szerep egyik legautentikus megszólaltatója. Bartók operáját a DECCA kiadónál lemezre is énekelte. Széles repertoárja a Cosi fan tutte Dorabellájától A walkür Brünnhildéjéig terjedt. 1962-től 1965-ig a Kölni Opera állandó vendége volt, budapesti visszavonulása után pedig a bécsi Staatsoperben lépett fel.
