Umberto Giordano

Andrea Chénier

klasszikus opera 12 premier

Opera két részben, négy képben, olasz nyelven, magyar és angol felirattal

A forradalomnak nincs szüksége költőkre!” – állítólag ez volt a közvádló utolsó mondata, amikor a Forradalmi Törvényszékkel halálra ítéltette Andrea Chénier-t a francia forradalom vérben gázoló éveiben. Umberto Giordano művében Chénier sorsa túllép a valóságon, és tragikus szerelmiháromszög-történet lesz belőle, ahol a történelem, az árulás és a szerelem vonzásában alakul a hősök élete. Giordano tökéletesen kifejezi zenéjével a francia forradalom előtti és alatti Párizs légkörét. Muzsikája egyaránt tartalmazza az elegáns, arisztokratikus táncokat és a népszerű forradalmi dalokat, köztük a La Marseillaise-t, mindemellett a főszereplőket ellenállhatatlan szépségű dallamokkal ajándékozza meg.
Karmester
Kocsár Balázs
Andrea Chénier, költő
László Boldizsár
Maddalena de Coigny
Sümegi Eszter
Carlo Gérard
Kálmándy Mihály
Coigny grófné / Öreg Madelon
Wiedemann Bernadett
Bersi, mulatt leány
Megyimórecz Ildikó
Pierre Fléville / Roucher / Fouquier-Tinville
Geiger Lajos
Mathieu, sans-culotte
Fülep Máté
Az abbé / Egy besúgó
Szerekován János
Udvarmester / Dumas / Schmidt
Hábetler András

Előadások

Bemutató: 2021. május 29.

Erkel Színház – Nagyszínpad

Cselekmény

1. kép
Franciaország, 1789. Coigny grófnő házában Carlo Gérard és a többi szolga az esti ünnepséget készíti elő. Amikor Gérard egyedül marad, kifejti az arisztokraták iránt érzett ellenszenvét, s megjósolja az uralkodó társadalmi osztály közelgő végzetét. A grófnő lányával, Maddalenával érkezik, és Gérard elmereng a lány szépségén. Belépnek a vendégek, köztük Fléville, a regényíró, aki barátjával, a költő Andrea Chénier-vel érkezett. Egy abbé, az egyik meghívott, nyugtalanító híreket hoz, egyenesen Párizsból. Fléville elénekel egy románcot, majd Coigny grófnő megkéri Chénier-t, hogy ő is szavalja el egy versét, ám a költő ezt megtagadja. Maddalena addig provokálja a költőt, amíg szóra nem bírja. A kierőszakolt vers a szerelmi témából politikaiba csap át, és egy zsarnokság elleni példázat kerekedik ki belőle. Az arisztokrata hallgatóság felháborodik, Maddalenára azonban nagy hatást tesznek a költő szavai. A feszültség oldására táncba kezdenek a vendégek, amit az éhezők tömege szakít meg. Gérard engedte be őket a házba, aki a felháborodott Grófnő parancsára kizavarja őket, s egyben velük együtt távozik a szolgálatából.

2. kép
1794. Párizs Robespierre terrorja alatt áll. Maddalena és szolgálója, Bersi, a fővárosba került. Bersi kurtizánnak állt, hogy mindkettejüket eltartsa. A lány szóváltásba kerül egy besúgóval, aki közben a közelben tartózkodó Chénier-t és barátját, Roucher-t figyeli. Roucher azt tanácsolja Chénier-nek, hogy meneküljön el Párizsból, de a költőt maradásra készteti szíve: egy ideje egy titokzatos, ismeretlen nőtől rendszeresen levelet kap. Roucher bebizonyítja, hogy a rejtélyes levélíró csakis egy kurtizán lehet, így a csalódott Chénier úgy dönt, hogy hamis útlevéllel elszökik. Gérard, immár a forradalom vezetőjeként, kiadja a besúgónak, hogy keresse meg neki Maddalenát, aki ezt meg is ígéri. Megjelenik Maddalena álruhában, s mikor Chénier-nek idéz abból a versből, melyet öt éve Madame de Coigny bálján hallott tőle, a költő felismeri a lányt. A veszélyben lévő Maddalena Chénier karjában talál menedéket, s szerelmet vallanak egymásnak. A besúgó értesíti Gérard-t, hogy megtalálta a keresett hölgyet, és feltartóztatják a párt, mielőtt szökni indulnának. A költő párbajt vív a forradalom vezetőjével, Gérard megsebesül, felismeri a költőt, s menekülésre biztatja, mert neve szerepel Fouquier-Tinville-nek, a forradalmi törvényszék közvádlójának a listáján. Chénier elmenekül, Gérard pedig azt állítja a köré gyűlő tömegnek, hogy ismeretlen sebesítette meg. A tömeg a girondistákra fogja a tettet.

3. kép
A Forradalmi Törvényszék üléstermében Mathieu Populus szónokol a népnek. Veszélyben a haza, egész Európa Franciaországot támadja. Megjelenik Gérard, aki időközben felépült sérüléseiből, és folytatja Mathieu beszédét. Meghatottan hallgatják, majd bedobálják utolsó értékeiket az adománygyűjtő urnába. Madelon, egy idős, világtalan hölgy, családjának utolsó életben maradt férfi tagját, az unokáját ajánlja fel a haza védelmére. A fiút lajstromba veszik, és a tömeg hamarosan már kint az utcán énekli a francia forradalmi dalt, a La Carmagnole-t. A fáradhatatlan besúgó újabb híreket hoz: Chénier-t elfogták, viszont Maddalena eltűnt; de megnyugtatja Gérard-t, hogy ha elég erős lesz a vád a költő ellen, el is ítélhetik, és akkor Maddalenát keresni sem kell, magától ide fog jönni könyörögni kedveséért. Gérard feljelentést ír Chénier ellen, és bár nem akar becstelenné válni, végül legyőzi Maddalena iránt érzett szenvedélye. Ahogy a besúgó megjósolta, Maddalena meg is érkezik, Gérard őrült szerelmi vallomása kétségbeesésbe taszítja a sokat szenvedett lányt. Mindenki elpusztult körülötte, anyját megölték, Bersi miatta lépett a bűn útjára, Chénier a börtönben sínylődik. Szerelme életéért cserébe hajlandó odaadni magát Gérard-nak. A férfi megígéri Maddalenának, hogy az élete árán is megmenti Chénier-t. A terembe beözönlik a tárgyalásra és kivégzésre kíváncsi nép. Megjelennek az esküdtek és az elnök. Belép Fouquier-Tinville, a közvádló, végül bevezetik a vádlottakat. Chénier-t árulással vádolják, s azzal, hogy a forradalom ellen írt lázító verseket. A költő hiába bizonygatja az ártatlanságát, nem hisznek neki. Gérard jelentkezik, hogy tanúskodjon mellette, bevallja, hogy ő jelentette fel, s most nyilvánosan visszavonja a vádjait. Fouquier-Tinville azonban tántoríthatatlan, a nép pedig megvesztegetést emleget. Az esküdtek ítélete: halál.

4. kép
Andrea Chénier utolsó versét fejezi be börtönében. Későre jár már, amikor Gérard érkezik Maddalenával. A lány arannyal és pénzzel lefizeti az őrt, hogy a kivégzéskor, mikor az Idia Legray nevű elítéltet szólítják, ő vehesse át helyét, s így együtt halhasson meg szerelmével. A szerelmesek a cellában találkoznak, s együtt készülnek a halálra. Hajnalodik, elérkezett az ítélet órája.