Bohémélet

Opera három részben, négy felvonásban, olasz nyelven, magyar és angol felirattal

I. felvonás
Karácsonyeste Rodolfo, a költő és Marcello, a festő hideg, párizsi padlásszobájukban fagyoskodnak. A költő hiába veti drámáját a kályhába, az izzó szerelmi jelenetek sem adnak elég meleget. Colline, a filozófus barátjuk érkezik, de sajnos üres kézzel, mivel karácsony estéjén a zálogházak zárva vannak. Negyedik társuk, Schaunard, a zenész azonban pénzt és finom ételeket hoz. Váratlanul Benoît, a háziúr jelentkezik az elmaradt lakbérért, de kiteszik a szűrét, és elindulnak a kávéházba. Rodolfónak előbb még verset kell írnia, ő csak később követi három barátját. Alig kezd munkához, kopognak: Mimì áll az ajtóban, akinek a szél elfújta a gyertyáját. A két fiatal szíve hamarosan egymásra talál.

II. felvonás
A párizsi Latin negyed vidám, karácsonyi forgatagtól zajos. A négy barát és Mimì a Café Momus-nél ünnepel. Egy öregedő gavallér, Alcindoro oldalán feltűnik Musetta, Marcello egykori szerelme, aki elérkezettnek látja a pillanatot, hogy újból visszahódítsa a festő szívét. Némi ügyes színészkedéssel félreállítja az útból Alcindorót, és Marcello karjaiba repül. Mivel a bohém társaság pénze már elfogyott, csak a ki nem fizetett számlát hagyják hátra a visszaérkező Alcindorónak.

III. felvonás
Ködös, hideg hajnal a Barrière d'Enfer környékén, Párizs határában. Mimì Marcellót keresi, aki a szomszédos fogadóban él Musettával. Elpanaszolja fájdalmát, hogy Rodolfo állandóan féltékenykedésével gyötri, és azt hangoztatja, hogy váljanak el. Mindketten szenvednek, mégsem tudnak elszakadni egymástól. Marcello megígéri, hogy beszél Rodolfóval. Mimì elindul, és elrejtőzik egy közeli fa mögé. Kilép a kocsmából Rodolfo, és bevallja barátjának, hogy ma is ugyanolyan forrón szereti Mimìt, mint szerelmük első pillanatában. De a nő halálos beteg, csak az segíthet rajta, ha elválnak, és Mimì talál valakit, aki megfelelő életkörülményeket tud biztosítani számára. Hangos zokogás árulja el Mimì jelenlétét: mindent hallott. Miközben Musetta és Marcello – ki tudja, hányadszor – összevesznek, Mimì és Rodolfo könnyek között határozza el, hogy ha eljön a tavasz, elválnak egymástól.

IV. felvonás
Rodolfo és Marcello újból a padlásszobában dolgoznak, azaz csak dolgoznának, ha nem bénítaná meg mindkettőjük képzeletét az emlékezés. Mimìről és Musettáról ábrándoznak, amikor is Schaunard érkezik Colline-nal, akik felvidítják a társaságot. Mikor a féktelen jókedv tetőfokára hág, betoppan Musetta, és elmondja, hogy Mimì végső erejét összeszedve ide jön, hogy itt érje a halál, ahol oly boldog volt valaha. Mimì megérkezik, a szerelmespár magára marad, és visszaemlékezik az első találkozásra. Lassan visszaszállingóznak a bohémek és Musetta. Mire utolsónak Colline is beteszi maga mögött az ajtót, Mimì örök álomba szenderül.
  

„Alig lehet elhinni, hogy Nádasdy Kálmán rendezése, Oláh Gusztáv díszletei és Márk Tivadar jelmezei már több mint 75 évesek. (…) Miután felment a függöny a harmadik felvonásban, egy a ködben burkolózott vámsorompót lehet megpillantani, ami mögött egy gázlámpákkal körülölelt téli fasor perspektivikusan megrövidülve tűnik el a színfalak mögött. Hópelyhek hullnak alá a zsinórpadlásról.” (Harald Lacina, Der neue Merker)