EDGAR

Az Edgar Puccini legritkábban játszott, második operája, amelyet pályája elején, a Lidércek sikere után komponált. A főként a rekvieméről ismert mű drámai hatásokban gazdag, érett zenei megformáltságról tanúskodik. Cselekménye a 14. századi Flandriában játszódik, szereplői beszélő nevű allegorikus alakok, akiknek viszonyain keresztül a történet erkölcsi példázattá lényegül át. Az Edgar a Magyar Állami Operaház 2019-es produkciója előtt Magyarországon egyetlen alkalommal került csak színre. Egy évtizedet kellett várni a színpadi rendezésre, most azonban már repertoárdarabként tér vissza az Opera műsorára.

I. felvonás

Egy flandriai falu terén Edgar ébredezik egy átmulatott áprilisi éjszaka után. A férfi egy szerelmi háromszögben őrlődik a szelíd Fidelia iránt érzett szerelem és az érzéki, mór Tigrana iránti szenvedély között. Fidelia fivére, Frank is Tigrana után sóvárog, ám a nő csak kigúnyolja őt. 

A vasárnapi templomi imát Tigrana vérlázító éneke zavarja meg, a falubeliek pedig haragjukban elfogják és kínpadra akarják vonszolni a közösség szemében kezdetektől fogva kívülálló nőt. Edgar avatkozik közbe: hogy a falubelieket megfékezze, felgyújtja saját házát és kiszabadítja Tigranát. Örökre el akarják hagyni a falut, de váratlanul Frank állja útjukat. Fidelia és apja, Gualtiero aggódva figyeli a két férfi párharcát, amelyben Frank megsebesül. A közösség megátkozza a menekülő Tigranát és Edgart.

II. felvonás

Egy másik falu kocsmájában Edgar kiábrándultan figyeli Tigranát és a többi élvhajhászt; fájó szívvel gondol vissza arra az áprilisi reggelre, amikor Fidelia szerelmet vallott neki. Katonamuzsika közeledő zajára figyel fel, és a csapat élén maga Frank jelenik meg. Edgar meg akarja ragadni a lehetőséget, hogy új, becstelen életétől elmenekülhessen: kiengeszteli Frankot és csatlakozik embereihez. Tigrana könyörög Edgarnak, hogy ne hagyja el őt, de a férfi hajthatatlan.

III. felvonás

Edgar falujától nem messze gyászoló tömeg vesz körül egy koporsót, amelyben – úgy hiszik – a hősi halált halt Edgar teste fekszik. A halott érdemeiről Frank emlékszik meg dicsérő szavakkal, egy szerzetes azonban, – aki nem más, mint az álruhás Edgar, – a férfi bűneit kezdi sorolni. Egyedül Fidelia veszi védelmébe a holtat. Tigrana is elmerészkedik a temetésre, hogy búcsút vegyen halott szerelmétől. A „szerzetes” őt zsarolja meg, hogy igazolja a legsúlyosabb vádakat a hitvány Edgar ellen. A felháborodott tömeg már épp a bűnös férfi holttestére ront, amikor a „szerzetes” leleplezi magát. Edgar új életet akar kezdeni Fidelia oldalán; kiátkozza Tigranát, akit utolér a falu bosszúja.

„Tény, hogy ritka az olyan opera, amelyben a zene és a szövegkönyv olyan eltérő minőséget képvisel, mint az Edgar esetében. Az Eiffel Műhelyház Bánffy-termében most bemutatott produkció mégis arról győzött meg engem, hogy a rossz, olykor egyenesen nevetséges librettó miatt sem szabadna a darabot ennyire mellőzni. Puccini ragyogó zenéje – ha azt megfelelő színvonalú előadói gárda szólaltatja meg – jóval többet érdemelne.”

Csák Balázs, Operaportál