Kenessey Jenő: AZ ARANY MEG AZ ASSZONY / Tóth Péter – Örkény István: TÓTÉK

kortárs opera 14

november 26., péntek 19:00

Eiffel Műhelyház – Bánffy Miklós terem

Operák magyar nyelven, magyar és angol felirattal

A magyar irodalom két fontos szerzője által írt mű operaváltozatát láthatják egy estén Káel Csaba rendezésében. Nádasdy Kálmán annak idején operát íratott Krúdy Gyula azonos című színdarabjából: Az arany meg az asszony Kenessey Jenő egyetlen műve az opera műfajában, ugyanakkor egyike a 20. század első felében nagy sikerrel futott magyar műveknek. Tóth Péter zeneszerző, a Szegedi Egyetem Zeneművészeti Karának dékánja a néhány évvel ezelőtti sikeres meseopera, az Árgyélus királyfi után fogott egyfelvonásos „felnőtt” darab komponálásába. A Tóték a magyar irodalom egyik legfontosabb kisregénye és színdarabja, mely az emblematikus Fábri–Latinovits-film és a máig egymással versengő színházi előadások sora után az opera műfajában is helyet kért magának, ősbemutatója 2019-ben volt az Eiffel Műhelyházban.

Részletek

Helyszín
Eiffel Műhelyház – Bánffy Miklós terem
Dátum
2021. november 26.
Kezdés ideje
19:00
Befejezés ideje
22:15

Kenessey Jenő

Az arany meg az asszony

Zeneszerző
Kenessey Jenő
Krúdy Gyula azonos című színdarabja alapján a szövegkönyvet írta
Kenessey Jenő
Rendező
Káel Csaba
Díszlettervező
Szendrényi Éva
Jelmeztervező
Németh Anikó
Világítástervező
Stadler Ferenc
Koreográfus
Venekei Marianna
Dramaturg
Orbán Eszter
Karigazgató
Csiki Gábor

Tóth Péter – Örkény István

Tóték

Zeneszerző
Tóth Péter
Eredeti mű
Örkény István
Bognár Róbert és Schlanger András Örkény István azonos című kisregényéből írt forgatókönyve alapján a librettót írta
Várady Szabolcs
Rendező
Káel Csaba
Díszlettervező
Szendrényi Éva
Jelmeztervező
Németh Anikó
Világítástervező
Stadler Ferenc
Dramaturg
Orbán Eszter
A gyermekkar vezetője
Hajzer Nikolett
Közreműködik
a Magyar Állami Operaház Zenekara, Énekkara és Gyermekkara

Előadások

Eiffel Műhelyház – Bánffy Miklós terem
Eiffel Műhelyház – Bánffy Miklós terem
Eiffel Műhelyház – Bánffy Miklós terem
Eiffel Műhelyház – Bánffy Miklós terem
Eiffel Műhelyház – Bánffy Miklós terem

Cselekmény

Az arany meg az asszony
Az arany meg az asszony című opera, ahogyan az alapjául szolgáló Krúdy-színjáték is, azt a gondolatot hirdeti, hogy milyen balga a férfi, aki az arany csengéséért lemond az asszony szerelméről. A történet hősei: egy marcona zsoldoskatona és egy szomorú ifjú asszony. Kettőjük közé áll oda csábító varázsával – és az alkimista férj közvetítésével – a gazdagság hívságos fénye, hogy vesztét okozza a katonának, aki botorul elfordul a szerelemre hívó szívtől, mert megbabonázza az arany pogány csengése.
A csábítás vétkétől ugyancsak nem mentes zsoldoskapitány, miután a házaspár szállást ad neki, színészek segítségével igyekszik némi felfordulást okozni a polgári házban, hogy elvonja a férj figyelmét. De épp azok előadása ihleti a ház urát arra, hogy megleckéztesse a katonát, aki aztán az arany vonzásában mindent elveszít.

Tóték
Tót Gyula zászlós az orosz fronton harcol. Rábeszéli az állandó partizánveszélytől idegkimerültségben szenvedő felettesét, hogy szüleinél, Mátraszentannán, az üdítő fenyőillatban pihenje ki magát. Az Őrnagy meg is érkezik a hegyi faluba, a Tót család pedig mindent megtesz, hogy a kedvére tegyen. Azt az ígéretet kapják ugyanis tőle, hogy amint visszatér a harctérre, a fiút maga mellé veszi a jól fűtött zászlóaljirodára, hogy védje a nagy orosz hidegek elől. A családdal együtt töltött idő alatt az Őrnagy munkaterápiával, vagyis dobozolással gyógyítja magát, ami a Tót család mindennapjainak, éjszakáinak kényszerű része lesz. Mígnem egyszer csak utoljára csap le a margóvágó…

Kritikai visszhang

Az arany meg az asszonyban a szövegszerű utalásokat amúgy is pedánsan látvánnyá átlényegítő rendező a librettó egyetlen fordulatából („én vén róka vagyok”) teljes koncepciót rittyentett. Az idézett önjellemzést a száján kiejtő polgárember így tehát róka lett, a felesége valami macskaszerűség, a csábító zsoldos pedig kakas, s természetesen a kamaradráma mellékszereplői is az állatvilágot képviselték.”
László Ferenc, Magyar Narancs

Tóth Péter tökéletesen alakítja a sztenderd operai előadói apparátushoz a zenei ötleteit, a zenekari hangzás, a klasszikus – talán Kenesseyt is idéző – módon felrakott szólamrétegek nem vetik le sem a populáris zenei „samplereket”, sem az összetettebb, zeneesztétikailag átgondoltabb megoldásokat.
Hermann Zoltán, Színház