Limitless

Klasszikus balett est két részben

Határtalanul. Négy klasszikus balett, mely a kivitelezhetőség határait feszegeti. Mely a táncosoktól emberfeletti teljesítményt, virtuóz technikai tudást kíván meg. George Balanchine koreográfiáiban, a Téma és variációkban és a Sylvia Pas de Deux-ben a klasszikus balett könnyed eleganciája jelenik meg. William Forsythe A tökéletesség szédítő ereje című darabját a klasszikus technika előtt való igazi főhajtásnak szánta, Harald Lander Etűdök című egyfelvonásosa pedig szó szerint a technikáról, annak gyakorlásáról, elsajátításáról szól. Egy est, mely bemutatja, hogy amire az emberi test képes, szinte határtalan.

A klasszikus balettet megújító George Balanchine gyakran értelmezte újra a balett-történet népszerű témáit, ezért a táncos neoklasszicizmus megteremtőjét is benne tisztelhetjük. Diána nimfájának történetből 1876-ban Léo Delibes írt egész estés balettet, amely később több alkotót is megihletett. Köztük Seregi Lászlót, akinek Sylvia című atelier-komédiáját az Opera ma is műsoron tartja. Balanchine 1950-ben New York-ban bemutatott koreográfiája a klasszikus műfaj gyöngyszemeként ragyog ki a mester modern alkotásainak sorából. A 12 perces mű igazi technikai bravúr, melyet 2019-ben mutatott be először a Magyar Nemzeti Balett.

Csajkovszkij az 1877-es Hattyúk tava és az 1890-es Csipkerózsika megírása között négy zenekari szvitet írt, melyek bár nem táncművek számára készültek, George Balanchine szerint azonnal a tánc képzetét hívják elő. A Téma és variációk, ez a ma már klasszikusnak számító koreográfia, csakúgy, mint Balanchine Ballet Imperial című műve, az orosz klasszikus balett fénykorát idézi, annak állít emléket. A szimfonikus balett, mely nem a narratívával, hanem magán a táncformán keresztül kíván kommunikálni a közönséggel, a Harmadik zenekari szvit utolsó tételére készült. Az egész mű a klasszikus balett könnyed eleganciáját és szerkesztési elveit hordozza, míg minden táncmozdulat a zenei tétel finom történéseire reagál, és a zenei kompozícióval együtt épül a végső polonéz utolsó katartikus akkordjáig.

„A Magyar Nemzeti Balett társulata ezt a neoklasszikus kihívást [amit a Téma és variációk jelentett] táncos könnyedséggel teljesítette. (…) Az elegáns díszletet Rózsa István tervezte, a jelmezeket Rományi Nóra alkotta, a fénydizájn pedig Solymosi Tamás balettigazgató munkája.” (Ira Werbowsky, Der neue Merker)

Az Etűdök Harald Lander koreográfus egyik legkiemelkedőbb alkotása, melyet 1948-ban alkotott a Dán Királyi Balett számára. A balett az öt pozíció bemutatásával, gyakorlásával kezdődik a balettrúd mellett, s a próbatermi munkafolyamatok egyes részeinek bemutatásán keresztül jut el végül az elkészült Előadás nagy fináléjáig. Az Etűdök a balett-táncosok mindennapi munkáját mutatja meg a maga letisztult valójában és nagyszerűségében: a klasszikus balett szépségét és esztétikáját, illetve a Tánc örömét és izgalmát.

„Ezek a balettdarabok az elejétől a végéig virtuozitást és komoly technikai tudást igényelnek. (…) Különösen kiemelném a balettmesterek kiválóságát és a táncegyüttes pazar teljesítményét.” (Graham Watts, Bachtrack)