PAS DE QUATRE'22
kortárs
balett
Balett est két részben
A magyar táncegyüttesek körképét bemutató estet 2013-ban Pas de Trois ’13 néven hívtuk életre. A kezdeményezés égisze alatt a Győri Balett és a Pécsi Balett vendégeskedett az Opera balettegyüttesének otthonában, 2014-től pedig már a Szegedi Kortárs Balett társulata is csatlakozott az eseményhez, ennek megfelelően változott a program elnevezése is Pas de Quatre-ra. Azóta minden évadban egyszer, egy estén, együtt látható az ország négy legnagyobb balett-társulata.
Az est háziasszonya: Megyimórecz Ildikó
Blue (Szegedi Kortárs Balett)
Az előadásban az alkotók a kék színt egyfajta szimbólumként használva, annak számtalan jelentése köré építik darabjukat. Egyszerűen beszínezik a szereplőket, és az ilyen módon csoportok és egyének között létrejövő színbeli, formai különbségekből adódó játékkal sokféle asszociációra késztetik a nézőket. A társadalmi konvenciókban zárt ember szenvedését, szabadságvágyát, vele szemben az egyéni ambíciókat, a transzcendencia jelenlétét elfojtó közösség erejét mutatja meg a mű. Két ellenétes világ váltakozásának állandó körforgását, szabadság és kötöttség ellentétét, ugyanakkor összetartozását fejtegetik az alkotók. Az angol nyelvben a „blue” szó a szín jelölésén túl plusz tartalmat is hordozhat; egyfajta szomorkás hangulatot is jelent. Ez a többletjelentés indokolja a mű címválasztását.
Sad Case - Pas de Quatre 22
„Utólag vesszük csak észre, hogy az energia minden. Amikor a Sad Case-en dolgoztunk 1998-ban, Sol terhessége már előrehaladott állapotban volt, az érzelmek és a hormonok az egekben jártak. A nevetés, az őrület és az előttünk álló ismeretlen adta izgalom növelte hormonszint maga volt e mű köldökzsinórja” – emlékszik vissza a balett keletkezésére az angol Paul Lightfoot, aki a spanyol származású Sol Leónnal egyszerre jegyzi az előadás koreográfiáját, díszlet- és jelmeztervét. 2020-ig León művészeti tanácsadója, Lightfoot pedig művészeti vezetője volt a Holland Táncszínháznak (NDT), és közösen mintegy hatvan alkotást hoztak itt létre, köztük a Sad Case-t, melyre kétségkívül alkotásaik fő pilléreinek egyikeként tekinthetünk. A darabban a mexikói mambó zenére látható meglepő mozdulatok tükrözik a szatirikus és a komoly közötti feszültség folyamatos keresését. Az Opera régi álma és terve válik valóra azzal, hogy ezúttal a magyar közönség számára is láthatóvá teszi ezt az ellenállhatatlan, modern táncdarabot.
Az iszonyat balladája (Pécsi Balett)
Eck Imre Szokolay Sándor zeneművére készített koreográfiájával mutatkozott be a Pécsi Balett társulata első hivatalos premierjén, 1961. január 3-án a Pécsi Nemzeti Színházban. Az iszonyat balladája ikonikus előadása az együttes történetének, melynek eredeti koreográfiája, az eredeti jelmezekkel minden jubileumon felújításra került.
A Pécsi Balett alapításának 60. évfordulójára, teljesen új koncepcióval állítjuk színpadra az emblematikus darabot a kortárs tánc nyelvén. Az emberi kapcsolatok feszültségét, egymás megértésének hiányát, a hatalom lehetőségeit és az egymásra fordított figyelem eredményeként elérhető győzelmet, egy félelmektől szabadabb világ lehetőségét szeretnénk megmutatni a jelenlegi társulat táncnyelvén és karaktereivel. A koreográfiát Zachár Lóránd táncművész, koreográfus készíti, munkatársa Vincze Balázs, az önálló Pécsi Balett alapító igazgatója, művészeti vezetője. A Pécsi Balettet mindig is jellemző nyitottság és innovatív szemlélet jegyében a jelmeztervezésre Kozarics Viktor pécsi alkotót kértük fel, akinek ez lesz az első táncszínházi munkája professzionális balettegyüttessel. Vincze izgalmas színházi látásmódja, különleges színpadi víziói, Zachár sajátos világképe, dinamikus és progresszív táncnyelve, Kozarics egyedi kosztümjei, valamint a Pécsi Balett kiemelkedő tehetségű táncművészei együtt alkotják meg Az iszonyat balladájának 21. századi változatát.
A produkció a Pécsi Balett Nonprofit Kft. és a Pécsi Nemzeti Színház Nonprofit Kft. együttműködésében, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jött létre.