SIMON BOCCANEGRA

1856 tavaszán a velencei Teatro La Fenice vezetősége felkérte Verdit, hogy írjon új operát. Hamarosan meg is állapodtak abban, hogy a téma alapja a spanyol Antonio García Gutiérrez Simón Bocanegra című színműve lesz. A következő évi bemutató mérsékelt sikere után végül a zeneszerző 1879-ben nagyobb változtatásokat eszközölt a művön Arrigo Boito librettista segítségével. A darab így a milánói Scalában két év múlva már hatalmas sikert aratott, mely azóta is töretlen világszerte. A szenvedély, cselszövés, szerelem, gyerekrablás, mérgezés, halál drámai tematikája ötvözve Verdi csodálatos zenéjével a zeneszerző életművének egyik legfontosabb darabjává tette a Simon Boccanegrát.

Előjáték

A történet Genovában játszódik a XIV. század közepén. A Genovai Köztársaság dózseválasztás előtt áll. Pietro és Paolo plebejus népvezérek jelöltje az a Simon Boccanegra, akinek sikerült elűznie a kikötőből a kalózhajókat. A férfi először elutasítja a tisztséget. Ám Boccanegra szerelme, Maria, zsarnok apja, Fiesco várában raboskodik. Hiába született egy lánygyermeke Mariának Boccanegrától, a főnemes apa ellenzi lánya és a férfi szerelmét, mert nem tartja méltónak a lánya kezére alacsony származása miatt. Ezért aztán a gyereket is elválasztják anyjától. Pietróéknak mégis sikerül rávenniük Boccanegrát, hogy vállalja el a kormányzói tisztet: így már nem lehetne tőle megtagadni Maria kezét.

Fiesco a palota előtti téren szerelmi bánatában és szomorúságában meghalt lányát siratja, amikor összetalálkozik Boccanegrával. Boccanegra úgy érzi, a győztes harcokkal kiérdemelte a nemes lány kezét. Ám Fiesco attól fél, hogy még a várost is el akarja orozni tőle, ezért bosszút esküszik ellene. Fiesco azt kéri Boccanegrától, az hozza el neki törvénytelen leánygyermekét, azaz saját unokáját, hogy rangjához illően nevelhesse fel, s ekkor megbocsát neki. Boccanegra ezt a kérését azonban nem tudja teljesíteni, mert elrabolták tőle a lányát: eltűnt, nyoma veszett.

Amikor egyedül marad, minden bátorságát összeszedve Boccanegra belép a palotába, hogy szerelmét viszontlássa. Ám a boldog találkozás helyett a ravatalon találja a halott lányt.

Közben kintről a nép örömittasan kiáltja Boccanegra, az új dózse nevét. Fiesco elmenekül.

I. felvonás

Huszonöt évvel később, Genovától nem messze, a Grimaldi-palota kertjében Amelia, miközben szerelmesét várja, egy bús emléken borong: egykor elrabolták őt, s ebbe a gazdag házba hozta egy idegen nő. Megérkezik az ifjú patrícius Gabriel Adorno, a lány szerelme. Amelia félti őt, mert a férfi által szított lázadás veszélyt jelent rá.

Követ érkezik: Pietro bejelenti a dózse érkezését. Azért jön, hogy nőül kérje a lányt egy bizalmasának, Paolónak. Gabriele szerzetesért küld, hogy gyorsan adja össze őket a lánnyal.

Fiesco jelenik meg szerzetesként, és elmondja Amelia titkát, miszerint alacsony sorból származik: a gyermektelen Grimaldi grófnő elrabolta őt kiskorában, majd örökösévé tette, és nem sokkal később meghalt. A szerzetes áldást ad frigyükre.

Boccanegra Paolóval érkezik, de azonnal haza is küldi, mert azt a hírt kapja, hogy a nép lázong Genovában.

A lány tudja, hogy Paolo csak a vagyonát akarja, ezért bevallja Boccanegrának a titkát: ő nem vér szerinti Grimaldi. A lány úgy hiszi, atyja halott. Boccanegrában felcsillan a remény, s megmutatja neki anyja képmását. Grimaldi grófnő a halála előtt ugyanezt a portrét mutatta meg a lánynak igazi anyjáról. Apa és lánya boldogan talál egymásra. Megfogadják egymásnak, hogy titkukat megőrzik.

Boccanegra azt parancsolja Paolónak, lépjen vissza a lánykéréstől. Paolo megbízza Pietrót, rabolja el a lányt.

A békétlenek lázadást készítenek elő a dózse ellen. A nép azonban a lázadók ellen fordul. Boccanegra békét hirdet, és bár megtenné dózsénak Paolót, mivel átkot mond a bűnösökre, Paolo borzadva elmenekül.

II. felvonás

Paolo elhatározza, hogy a dózse életére tör: mérget kever a poharába. Ezután a palotában raboskodó Fiescót szökni engedi börtönéből, de előtte azt kéri, vegyék őt is maguk közé. Fiesco azonban nem áll szóba az árulóval. Paolo elhiteti vele, hogy a dózse kedveseként tartja a palotában Ameliát. Amikor ezt Gabriele is megtudja, bosszút forral a dózse ellen. Épp Amelia hűtlenségén kesereg és szerelmét siratja, amikor belép a lány. Amelia elárulja, hogy szentül szereti a dózsét, és nincs semmi bűne a férfival szemben, titkát mégsem fedheti fel. Biztosítja Gabrielét szerelméről. A dózse közelgő lépteinek hallatán Amelia arra kéri Gabrielét, rejtőzzön el. A férfi szándékától, hogy a dózsét megölje, a lány sem tudja eltántorítani.

Amelia elárulja apjának szerelme nevét. Mivel azonban Gabriele is lázadt ellene, nem kegyelmezhet neki sem. A lány kijelenti: ha megöli őt, szerelmével tart. Mikor a dózse egyedül marad, iszik a Paolo által megmérgezett italból, és azonnal elalszik. Gabriele előlép rejtekhelyéről, és le akarja szúrja az alvó férfit. Amelia berohan, és sikerül a két férfi közé vetnie magát. Boccanegra felébred. Amelia kész rá, hogy feltárja szerelmének élete titkát. A dózse észreveszi a tőrt a fiatalember kezében. Elárulja hát ő, hogy Amelia a lánya. Gabriele megsemmisül, és jogos büntetésének érzi, ha a dózse megöli. Ám a dózse kész a halálra, ha ezáltal újra béke lesz a pártok között.

Közeleg a lázadók tömege. Boccanegra azt kéri Gabrielétől, bírja rá a népet, hogy elvonuljon. Gabriele indul, és azt reméli, a tömeg ujjongani fog, hogy a dózse végre békét hirdet. Az apa jutalmul lányát ígéri az ifjúnak, aki a lázadók elé siet.

III. felvonás

Néhány órával később az íjászok kapitánya bevezeti Fiescót, akit kiszabadítottak börtönéből. Ezután behozzák a bilincsbe vert Paolót, mivel ő szította a lázadást, amit mostanra levertek. Boccanegra halálba küldi őt. Paolót elvezeti a hóhér. Ameliát és Gabrielét nászmenet kíséri. Fiesco lép elő rejtekhelyéről. Kész rá, hogy bosszúja lesújtson. Boccanegra figyelmezteti: békét ígért neki egykor, ha lányát átadja neki. Most felfedi, hogy a lány nem más, mint Amelia Grimaldi. A két férfi kibékül. Fiesco elárulja, hogy a dózse italát megmérgezte egy áruló. Boccanegrát nem rettenti a halált. Fiescót még utoljára megöleli, és Ameliának felfedi, Fiesco elhunyt anyjának apja. Boccanegra búcsúzik lányától. Utoljára áldást kér gyermekére, és Gabrielére ruházza kormányzói rangját.