MaszkaBál – Gál Erika operaestje (2020. október 24.)

Cikk borítókép

Nézőink a MaszkaBál egy korábbi adásában Delilaként és Gertrudisként már megcsodálhatták Gál Erika hangját és színpadi jelenlétét. A 2014/15-ös évad Kamaraénekesét 2020. október 24-én ismét fellépett a sorozatban, ezúttal a műsor sztárjaként. A Hevesi Sándor háziszínpadról közvetített áriaestet az Opera Facebook-oldalán és az Origón követhették az érdeklődők 20:00 órai kezdettel.

Gál Erika művészetét két évtizede kísérheti figyelemmel az Opera közönsége, 2000-es Erkel színházi debütálása óta elénekelte a legfontosabb mezzoszoprán szerepeket, köztük számos Verdi- és Wagner-hősnőt. Ikonikus szerepei közül kiemelkedik Sába királynője, mellyel Budapest után New Yorkban és Tel-Avivban is hatalmas sikert aratott. Számos ösztöndíj és díj tulajdonosa, a 2014/15-ös évadban az Opera Kamaraénekesévé választotta, idén pedig Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetésben részesült. Áriaestjén az olasz és francia repertoár mellett Wagner egyik figuráját is megidézte. A műsor egyik vendégfellépője a Liszt-díjas Kamaraénekes Fekete Attila volt, a pályakezdő művész, Endrész Ferenc kilétére pedig a közvetítés során derült fény. Az est rendezője Magyar Orsolya, műsorvezetője Gyüdi Melitta volt, zongorán közreműködött Jean Klára.

„Nem vagyok stresszes típus” – villáminterjú Gál Erikával

Beugrásban lesz a ma esti MaszkaBál díszvendége Gál Erika. A 2014/2015-ös évad Kamaraénekese mesélt részben a ma esti programról, Kamaraénekes partneréről, Fekete Attiláról, és arról is, milyen – olykor vicces – helyzetekbe keveredett már beugrásoknak köszönhetően.

Hogyan alakult ki, alakult át a ma este programja?

Az Opera művészeti vezetésével egyetértésben praktikus okokból részben az Atala által választott műveket éneklem én is a repertoáromból. Ilyen Erda áriája A Rajna kincséből, amit az M. Tóth Géza-féle rendezésben énekeltem az Operában, illetve Saint-Saëns Sámson és Delilája, ebből azonban a Csókáriát választottam – ezt a művet novemberben koncertszerű előadáson énekeltem volna. Melléjük választottam Santuzza áriáját a Parasztbecsületből, amit még csak egyszer volt lehetőségem elénekelni teljes egészében, de ha a vírushelyzet megengedi, azt tavasszal is előadom majd az Erkel Színházban. Az Adriana Lecouvreurből Bouillon hercegné áriája szintén a szívem csücske, bár a darabot ritkán játsszák, gálakoncerteken és versenyeken nagyon népszerű, hangilag mutatós részlet, és mivel Atala és Attila a Carmen duettjét választotta, ennek felvezetéseként a Habanérát éneklem, hiszen Carment is sokat énekelem és nagyon szeretem.

Kamaraénekes partnere Fekete Attila lesz, milyen színpadi élmények kötik össze Önöket?

Attilával száz éve ismerjük egymást. Nagyon nagy szíve van és ez a színpadról is átjön, mivel erős kisugárzással rendelkezik. Számtalan darabban énekeltünk már együtt, volt Radamesem volt az Aidában, Ismaelem a Nabuccóban, Lenszkij az Anyeginben, énekeltünk együtt Wagnert és talán Don Carlost is, illetve egy egész ázsiai turnét a Rigolettóval. A Carmen azonban mindezidáig kimaradt, ezért is különleges lesz ez az este.

A múlt heti Carmen operaszerdai keresztmetszete után ismét beugrásban láthatják majd a nézők. A kollégák is jó beugrónak tartják, milyen adottságok kellenek ehhez és van-e ezzel kapcsolatban valamilyen érdekes története?

Valószínűleg azért lehet ez így, mert rendszeresen dolgozom, ha van munka, ha nincs, énektanárhoz-korrepetitorhoz rendszeresen járok, ez egyfajta biztonságot ad. Történt olyan, hogy a kettős szereposztásos Nabuccóban át kellett vállalnom a kolléganő előadását is, és zsinórban öt napon át minden este énekelhettem a szerepet, ami egy Fenéna esetében működik, de nem hiszem, hogy egy Amnerist vagy egy Ebolit minden este el lehetne énekelni, hiszen a nagyobb főszerepeknél kell, hogy egy napot legalább pihenjen az ember torka. Minél újabb a szerep, annál több pihenést is igényel, mivel annál kevésbé van beénekelve. A próba és az előadás izgalmi állapota és a pszichés terhelése is egészen más ebből a szempontból.

Nagyon vicces beugrásom volt a Don Carlosban. Beteg voltam, de a férjem [Szvétek László] erősködött, hogy meg tudom csinálni. Mondtam, jó, elvállalom, de legyél ott, és hallgasd, hogy hogy vagyok, mert általában nem vagyok stresszes típus, de ha nem vagyok jól, félek. Ha jól emlékszem, ezen az estén Kovácsházi Pisti is ugrott mint Don Carlos, én mint Eboli, és nem esküszöm meg rá, de talán Fülöp király is beugró volt. Ahogy ment az előadás és kinéztem a takarásból, láttam, hogy ott ül Laci. Énekeltem tovább, majd azt láttam, hogy Laci mellett ott áll Mányik Albert rendezőasszisztens-játékmester. Mikor harmadszor kinéztem, már csak Berci volt ott, Laci pedig sehol. Kiderült, hogy előadás közben a Főinkvizítor rosszul lett, és Lacinak is be kellett ugrania. De a végén egy szuper előadás kerekedett belőle. Lacival ilyen darab közbeni beugrás többször is megesett, velem inkább csak az fordult elő, hogy aznap derült ki, hogy este előadásom lesz.

Műsor:

Cilea: Adriana Lecouvreur – Bouillon hercegné áriája („Acerba voluttà”)
Mascagni: Parasztbecsület – Santuzza áriája („Voi lo sapete, o Mamma”)
Brahms: A-dúr Intermezzo (Op. 118, No. 2.) – előadja: Jean Klára
Saint-Saëns: Sámson és Delila – Delila Csók-áriája a II. felvonásból („Mon cœur s'ouvre à ta voix”)
Donizetti: A kegyencnő – Fernando áriája a IV. felvonásból („Spirto gentil, ne’ sogni miei”) – előadja: Fekete Attila
Wagner: A Rajna kincse – Erda áriája („Weiche, Wotan! Weiche!”)
Gounod: Faust – Mephisto rondója („Le veau d’or”) – előadja: Endrész Ferenc
Bizet: Carmen – Habanera (L'amour est un oiseau rebelle)
Bizet: Carmen – Carmen és Don José kettőse a IV. felvonásból („C'et toi! C'est moi!”) – közreműködik: Fekete Attila

A közvetítés visszanézhető ITT.

Fotó: Rákossy Péter