MaszkaBál – Kálmán Péter operaestje (2020. november 21.)

Cikk borítókép

2020. november 21-én az olasz vígopera mestereinek darabjaival örvendeztette meg hallgatóságát Kálmán Péter, a Magyar Állami Operaház és a nemzetközi operaszínpadok elismert magánénekese. Operaestjét az Eiffel Műhelyház Hevesi Sándor háziszínpadáról közvetítettük 20:00 órától a Facebookon és az Origón. 

A budapesti születésű basszbariton magyarországi és amerikai tanulmányai után 1993-ban mutatkozott be az Operaházban, amikor az I. Nemzetközi Mozart Énekverseny első helyezettjeként Papageno szerepét énekelte. Az ezt követő évtizedben a Zürichi Nemzetközi Operastúdió, majd a Zürichi Operaház szólistája volt. 2003 óta rendszeres fellépője a budapesti Operának, de visszatérő vendége Salzburg, Bécs, Párizs, Genf és számos további európai város operaszínpadának. Repertoárja rendkívül széles, otthonosan mozog mind a straussi és wagneri, mind az olasz buffo basszus szerepekben. Kálmán Péter operaestjén főként ez utóbbiból adott ízelítőt Donizetti és Rossini műveivel, de egy részlet erejéig megmutatta művészetének sötét oldalát is Verdi egyik gonosztevőjének szerepében. Egyik vendégét, a Junior Prima díjas Szemere Zitát már-már ikonikusnak számító Donizetti-szerepeiben láthatták a nézők, a meglepetésvendég pedig Fürjes Anna mezzoszoprán énekesnő volt, aki egy francia bosszúáriával készült az estre.

Az előadás művészeti vezetője: Kovács Mária Anna
Műsorvezető: Gyüdi Melitta
Zongorán közreműködött: Katona Anikó

„Legyen meg az ének és játék egysége” – villáminterjú Kálmán Péterrel

Az Opera világjáró basszistája repertoárjának kedvenc olasz szerepeiből válogatta a MaszkaBál áriaestje az Opera Facebook-oldalán november 21-én, 20 órától. Az énekes a műsorválasztáson túl mesélt közös munkájáról énekes vendégével, Szemere Zitával, valamint tervezett szerepekről és a járvány miatt elmaradt nagy lehetőségekről is.

Wagnert sokat énekeltem ugyan, Alberichet nagyon szeretem, de az igazi repertoárom, ami 50 éves koromra kialakult, az a buffó basszus karakterek világa, amiben elemében érzem magam. Amit a színpadról tartok, hogy az ének és a játék egysége meglegyen, azt ebben nagyon otthonosan meg tudom élni. Nem hálás mindegyik szerep, viszont igaz rájuk, hogy nehezek. A buffókat sokan a pályájuk végén választják, amikor már túl van azokon a szerepeken, amiket szeretett és ezek maradnak. De én már több mint tíz éve ezt a repertoárt építem, mert nagyon közel áll hozzám, fiatalon szeretnék ebbe belenőni, és akkor még nagyon sokiáig fogom tudni csinálni. A Hamupipőkéből Don Magnifico áriáját most legutoljára Seattle-ben énekeltem, Bartolót A sevillai borbélyból pedig pár éve Párizsban a Théâtre des Champs-Élysées-ben Laurent Pelly rendezésében, abból DVD is készült. Falstaffot azért választottam, mert azon ebben a korban már elkezdhetek gondolkodni, a Champs-Élysées igazgatója, Michel Franck érdeklődött is ezzel kapcsolatban. Jago pedig ismételten egy olyan karakter, ami rengeteg játékra ad alkalmat, jó dolog a bőrébe bújni, az ilyen feszes, gonosz, ármánykodó figurákat is szeretem megformálni a színpadon.

Partnere Szemere Zita lesz, milyen volt vele korábban a közös munka?

Csináltunk együtt Szinetár-féle rendezésben Così fan tuttét, ő Despina volt én meg Alfonso, és nagyon élveztem vele a közös munkát. Egy másik alkalommal pont azt az Adina–Dulcamara-duettet énekeltük volna a Szerelmi bájitalból, ami most is műsoron van, de akkor végül betegség szólt közbe, ezért gondoltam, hogy ezt itt most pótoljuk.

A héten keresztmetszetben idézték fel A Mester és Margarita produkciót, aminek az idén tavaszi és őszi bemutatóját is meghiúsította már a koronavírus-járvány. Ön hogyan éli meg ezt az időszakot, és miből merít erőt?

Szerintem ugyanolyan nehezen, mint bárki más, azzal fűszerezve, hogy nyáron a Salzburgi Ünnepi Játékokon énekeltem volna Don Pasqualét Cecilia Bartolival, Javier Camarenával, úgy, hogy ha jól tudom, itt még magyar férfi énekes címszerepben nem lépett fel. Elvileg ezt pótolni fogjuk 2022-ben, de vannak olyan előjelek, ami miatt ebben nem teljesen bízom. Akárhogy is nézzük, ez most egy létbizonytalanság is, de szerencsére a feleségemmel nagyon jó kis párost alkotunk, úgyhogy együtt vészeljük át a nehézségeket.

Műsor:

Rossini: Hamupipőke – Don Magnifico áriája a II. felvonásból („Sia qualunque delle figlie”)
Donizetti: Don Pasquale – Don Pasquale áriája az I. felvonásból („Ah! un foco insolito”)
Donizetti: Don Pasquale – Norina áriája az I. felvonásból („Quel guardo il cavaliere”) – előadja: Szemere Zita
Rossini: A sevillai borbély – Bartolo áriája az I. felvonásból („Non piú, tacete!... A un dottor della mia sorte”)
Verdi: Otello – Jago Credója a II. felvonásból („Vanne!…Credo in un Dio crudel”)
Saint-Saëns: Sámson és Delila – Delila bosszúáriája a II. felvonásból („Amour! Viens aider ma faiblesse”) – előadja: Fürjes Anna
Verdi: Falstaff – Falstaff monológja az I. felvonásból („L’onore! Ladri! Via di qua!”)
Donizetti: Szerelmi bájital – Adina és Dulcamara kettőse a II. felvonásból („Quanto amore! ed io spietata!”) – közreműködik: Szemere Zita

A közvetítés visszanézhető ITT.

Fotó: Rákossy Péter