MaszkaBál – Mester Viktória és Nagy Zoltán operaestje (2021. január 10.)

Cikk borítókép

2021. január 10-én a MaszkaBál műsorában Mester Viktória mezzoszoprán és Nagy Zoltán bariton válogattak legkedvesebb áriáikból az Eiffel Műhelyház Hevesi Sándor háziszínpadán. A közvetítés 20:00 órától volt látható a Facebookon és az Origón.

Mester Viktória Mezőtúron született, énektanulmányait a békéscsabai Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában kezdte. 1996-ban felvételt nyert Toldy Mária musicalstúdiójába, egy évvel később bekerült a Magyar Rádió Énekkarába, majd a Nemzeti Énekkarba. Ez utóbbi társulatban olyan nagyszerű karmesterek keze alatt dolgozott, mint Kobajasi Kenicsiró, Kocsis Zoltán és Solti György. 1998-ban felvételt nyert a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre, ahol mesterei Andor Éva és Kovalik Balázs voltak. Négy évadon keresztül a Miskolci Nemzeti Színház állandó vendége volt, énekelte többek között a Carmen címszerepét és Miklóst a Hoffmann meséiből. A Magyar Állami Operaházban 2006 októberében debütált a Rigoletto Maddalénájaként, s azóta is állandó fellépője a dalszínháznak, ahol Mozart operáitól kezdve kortárs művekig terjed repertoárja. 2014-ben Magyar Ezüst Érdemkereszttel ismerték el munkásságát.

A kolozsvári bariton, Nagy Zoltán szülővárosában A sevillai borbély Basiliójaként lépett először színpadra. 2008 és 2010 között a dalszínház történetének legfiatalabbjaként lett a Bécsi Állami Operaház tagja, ahol a világ vezető művészeivel volt módja együtt énekelni. Nagy Zoltán visszajáró vendég többek között a hamburgi, lipcsei, bilbaói, nizzai, athéni, trieszti és palermói színházakban, repertoárján elsősorban olasz és francia operák mellett Mozart- és Wagner-szerepek is megtalálhatók. Az Erkel Színházban 2013-ban mutatkozott be a Háry János címszerepében, azóta is rendszeres résztvevője az Opera produkcióinak. 

Az est művészeti vezetői: Tóth Erika és Mányik Albert
Műsorvezető: Ókovács Szilveszter
Zongorán közreműködött: Kálvin Balázs

„A mezzótól és a baritontól lesz izgalmasabb a cselekmény” – interjú Mester Viktóriával és Nagy Zoltánnal

Az operairodalom változatos nőalakjai és három gróf is megszólal az Opera 2021. január 10-i MaszkaBálja két főszereplőjének tolmácsolásában. Az Opera Facebook-oldalán 20:00 órakor kezdődő koncert előtt készült beszélgetésből a műsor részletei mellett kiderül, miért kedves mindkettejüknek az Olasz nő Algírban című opera, milyen szempontok mentén válogatták az est műsorát, és hogyan élik meg az évad kihívásait.

Legutóbb az évad kezdetén a koncertszerű Carmen-előadásokban léptek fel közösen. Ezen kívül találkoztak korábban a színpadon?

Mester Viktória: Zolival Così fan tuttét énekeltem három éve az Erkel Színházban, akkor is nagyon jó partner volt. Régebbről ismerjük egymást, először évekkel ezelőtt Salzburgban találkoztunk, aztán sokáig nem volt alkalmunk együtt dolgozni, míg a közelmúltban megvalósulhattak az említett produkciók.

Nagy Zoltán: Nagyszerű egy olyan művésznővel együttműködni, aki jelen esetben nemcsak egy remek énekes, hanem egy nagyszerű színpadi jelenség is. Az élményekkel teli közös munka folytán, számomra egyértelmű volt, hogy Vikit szeretném partnerként. Örülök, hogy újra együtt énekelhetünk.

Az Olasz nő Algírbanból Isabella és Taddeo kettősét éneklik együtt. Hogyan választottak duettet?

MV: Zoli nagyon helyes volt, írt nekem, hogy örül, együtt fogunk dolgozni, aztán gondolkoztunk és öt perc alatt megegyeztünk. Mondtam, hogy ez az részlet aranyos lenne, vicces, mindketten tudunk benne játszani. Mindkettőnk komoly hangvételű áriákkal készül, tehát utána, ha legördülnek rólunk a nagy súlyok, mindkettőnknek megkönnyebbülés, hogy utána bolondozunk, nevethetünk együtt egy kicsit. Zoli pedig aranyos volt, mondta, hogy ő is énekelte korábban, és rögtön igent mondott a duettre.

NZ: Míg a szoprán és a tenor szinte minden operában szerelmespárt alakítanak, addig a mezzo meg a bariton általában gonoszkodnak, negatív szerepet játszanak. Ettől lesz izgalmasabb a cselekmény. Tudniillik az Olasz nőben is Isabella meg Taddeo szövetkeznek, ezúttal azonban semmi gonoszság nem történik, sőt Taddeo (titokban) szereti Isabellát… persze, ezt is álcáznia kell, innen adódik a helyzet komikuma. Imádom ezt a szerepet, és alig várom, hogy a kettősben kitombolhassuk magunkat.

Milyen szempontok szerint állították össze a műsoruk többi részét?

MV: A Olasz nő kiemelt helyet foglal el a repertoáromban, elképesztően szeretem. Egy kifejezetten mezzóra-alt írt Rossini-mű, ami szerintem igazán csak akkor működőképes, ha mezzoszoprán énekli. Már a tanulási folyamat is nagyon nagy öröm volt számomra, fekszik a torkomnak, lubickolok ebben a szerepben, igazi tűzről pattant, vagány nő. De az egész opera nagyszerű: fantasztikusan vicces és csodálatos muzsika, ezért is gondoltam, nem szabad kihagyni. Minden mozzanatát imádtam Szabó Máté rendezésének, amit 2017 novemberében mutattunk be az Erkel Színházban, és az első szereposztásban énekelhettem Isabellát, amiért végtelenül hálás vagyok, azóta is minden évben ment.

A Wertherből Charlotte-ot színpadon eddig kétszer énekelhettem az Operában, de a három áriát, amik egymást követik a harmadik felvonásban, sokszor énekeltem már. Ez is egy nagy szerelmem, amire szívesen gondolok vissza. Charlotte egy vívódó, drámai alkat, aki meg akar felelni, de jön az őrületes szerelem az életében. Szerencsére pont készült belőle tévéfelvétel, ami szépen is sikerült. Brickner Szabolcs volt a partnerem, ahogy a tavalyi koncertszerű Carmenben is, amiben Nagy Zolival is énekeltünk. Jó partner volt, ahogy jó volt a karmester, Alain Guingal, szép zene, úgyhogy szívesen énekelném újra.

Händel Aggripinájával pedig tavaly nyáron volt szerencsém először találkozni, a csodálatos Pál Tamás karmester hívott el a Szegedi Szabadtérire. A COVID első hulláma után ez volt az országban az első nyilvános operaelőadás. Nagyon jó társaság jött össze és egy modern, vágott verziót mutattunk be mai jelmezekkel, street dance táncosokkal és Barta Viktória fantasztikus koreográfiájában és Pányik Tamás friss rendezésében. Vicces darab született, ami nem szűkölködött az abszurd humorban sem, de ez az ária annyira komoly és erős, hogy remélem, zenekar nélkül is átjön. De van nekünk egy fantasztikus korrepetitorunk, Kálvin Balázs, úgyhogy ettől nem is tartok igazán. Annyira beleszerelmesedtem ebbe az áriába, hogy az eredeti kottát is megvettem, hogy mindenképpen elhangozhasson, de az egész opera zseniális. Agrippina áriája nem könnyű, és a műsoromon lévő másik kettő is üti egymást: egy barokk, egy Rossini és a nagy ívű Massenet teljesen másfajta hangvételt igényel, de bízom benne, hogy sikerülni fog.

NZ: Még mielőtt bariton fachra tértem volna, évekig kisebb-nagyobb basszus meg basszbariton szerepeket énekeltem. Leporellóból és a Mozart egykori Figarójából az évek múltával Gróf lett. Úgymond a „szolgából“ arisztokrata. Nem véletlen választottam a három gróf áriáját. Almaviva gróf szerepét gyakrabban énekeltem, legutóbb a moszkvai (Bolsoj) nagyszínházban egy igen színes-izgalmas rendezésben.

Tomszkij grófot a Pikk dámában tavaly nyáron alakítottam először, egy németországi fesztiválra készült új produkció volt a Stuttgarti Filharmonikus Zenekar kíséretében. A puritánok Riccardója pedig egy álomszerep, remélem előbb-utóbb a lesz alkalom a teljes szerepet is elénekelni. Bár mindhárom gróf karizmatikus, erős egyéniségű, igyekszem majd mégis teljesen eltérő jellemüket tolmácsolni. 

Hogyan birkóznak meg az elhúzódó járványidőszakkal, és mi az, ami erőt ad ilyen körülmények között?

MV: Bevallom, hogy az első időszakok jobban viseltük, sok időt töltöttünk a kislányunkkal, és nagyon meghitt volt mindez. Most azt a környezetemben, a világban is azt érzem, hogy ez egyre nehezebb. Persze, igyekszünk, húzzuk, de már a félelem is alaposan bennünk van, hogy mi lesz itt. Az ember rácsap minden munkalehetőségre, én is nagyon örültem, hogy a MaszkaBál kapcsán gondolnak rám. Azt érzem, hogy rettenetesen hiányzik a muzsika, a próbák, az együttlét a kollégákkal, hogy közösen alkossunk, játsszunk. Hogy nem ölelhetem meg a barátaimat rendesen és lassan csak COVID-teszteken találkozunk. Az egész annyira abszurd, és persze nincs nagy baj, de ez mindenre rányomja bélyegét és már lelkileg megterhelők. Úgyhogy most inkább várjuk a havat, a kislányomnak még idén nem tudtam megmutatni, ő pedig minden reggel azzal ébred: „Havazott, anya?” – most ilyesmivel vagyunk elfoglalva.

NZ: Vikivel teljesen egyetértek, a jelenlegi karanténhelyzet igen megviselő. Nagyon hiányzik a közönség előtti fellépés és az plusz töltet, energia, amit tőlük kapunk, illetve amit mi adunk nekik. Annak ellenére, hogy az online közvetítések, legalább is számomra nehezebbek, mint például egy telt házas színházban énekelni, nagyon hálás vagyok azért, hogy az Operaház vezetősége minden eszközt megragad, hogy a művészeit foglalkoztassa, ezáltal az operakedvelőket sem hagyja magára.

Műsor:

Rossini: Olasz nő Algírban – Isabella áriája az I. felvonásból („Cruda sorte”) – Mester Viktória
Mozart: Figaro házassága – A gróf áriája a III. felvonásból („Hai gia vinta la causa… Vedrò mentr’io sospiro”) – Nagy Zoltán
Händel: Agrippina – Agrippina áriája a II. felvonásból („Pensieri, voi mi tormentate”) – Mester Viktória
Bellini: A puritánok – Riccardo áriája az I. felvonásból („Ah! Per sempre io ti perdei”) – Nagy Zoltán
Massenet: Werther – Charlotte levél-áriája a III. felvonásból („Werther! Qui m’aurait dit”) – Mester Viktória
Csajkovszkij: Évszakok Január: A kandallónál – Kálvin Balázs
Csajkovszkij: A pikk dáma – Tomszkij áriája a III. felvonásból („Если б милые девицы”) – Nagy Zoltán
Rossini: Olasz nő Algírban – Isabella és Taddeo kettőse („Ai capricci della sorte”) – Mester Viktória és Nagy Zoltán

A közvetítés visszanézhető ITT.

Fotó: Kummer János