MaszkaBál – Rálik Szilvia és Bretz Gábor operaestje (2021. február 7.)

Cikk borítókép

2021. február 7-én két olyan kiváló művész lépett az Eiffel Műhelyház Hevesi Sándor háziszínpadára, akik külön-külön már adtak operaestet a MaszkaBál-sorozatban. A 20:00 órától a Facebookon és az Origón közvetített műsorban Rálik Szilvia és Bretz Gábor válogattak kedvenc áriáikból, és egy fiatal tenort is vendégül láttak.

Rálik Szilvia közel két évtizede az Opera magánénekese. A Békéscsabán született énekesnő a szegedi Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán szerzett diplomát magánének szakon, majd az egyetemi tagozaton folytatta tanulmányait. Énekelt Ausztriában, Svájcban, Németországban, Hollandiában, Franciaországban és Dániában. Szegeden, a Simándy József Énekversenyen kategóriájában első helyezést ért el 2000-ben, ugyanebben az évben elnyerte a Budapesti Opera Alapítvány ösztöndíját is. Az Operaházban Wagner Siegfriedjében mutatkozott be 2001-ben az erdei madár hangjaként. Pályája során elénekelte az operairodalom legdrámaibb karaktereit, szerepei közül kiemelkednek Verdi, Wagner és Puccini hősnői. Munkásságát 2014-ben Liszt Ferenc-díjjal jutalmazták, s még ugyanebben az évben a Magyar Állami Operaház is Kamaraénekesének választotta, 2019-ben pedig Érdemes Művész kitüntetést vehetett át. 

A budapesti születésű Bretz Gábor Los Angelesben kezdte tanulmányait, majd Budapesten folytatta azokat. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen olyan neves személyiségek keze alatt tanult, mint Sólyom-Nagy Sándor. A Magyar Állami Operaházban először 2003-ban láthatta a közönség, ahol azóta is rendszeresen fellép. Repertoárján Mozart, Verdi, Wagner, Gounod, Boito és Bizet művei mellett számos magyar darab is található, valamint gyakran hallható koncertek szólistájaként. Neve nem ismeretlen a nemzetközi közönség előtt: énekelt már a New York-i Metropolitanben, a londoni Royal Opera House-ban, a milánói Scalában, ezen kívül München, Berlin, Bécs, Amszterdam, Bologna, Hamburg és Tokió színpadain is. Az Opera 2012/13-ban adományozta neki a Kamaraénekes-címet, munkásságát 2013-ban Liszt Ferenc-díjjal, 2020-ban Magyarország Érdemes Művésze díjjal  ismerték el.

A fiatal tenor, Ódor Botond művész családba született, gyermekkorától kezdve klasszikus gitárt tanult, majd az éneklés felé fordult. 2013-ban első helyezést ért el a VIII. Simándy József Nemzetközi Énekversenyen, a Zeneakadémián pedig 2017-ben végzett. Az Opera társulatával 2018-ban részt vett a Fantasio / Fortunio című operák itáliai bemutatóján. Repertoárja a bécsi klasszikus szerzők műveitől a mai modern zenéig terjed.

Az est művészeti vezetője: Tóth Erika
Zongorán közreműködött: Katona Anikó
Műsorvezető: Ókovács Szilveszter

„A süteményezés sosem maradhatott el” – interjú Rálik Szilviával és Bretz Gáborral

Mozart, Janaček és az olasz operairodalom több jeles szerzőjének műveiből is elhangoznak részletek a Maszkabál 2021. február 7-i műsorában. Az Opera Facebook-oldalán 20:00 órakor kezdődő közvetítést előtt Rálik Szilvia és Bretz Gábor meséltek közös fellépésiekről és a műsorválasztás kuriózumairól is.

Milyen régre nyúlnak vissza az első közös szakmai élményeik?

Rálik Szilvia: Gáborral a közös fellépéseinket egy szakmai barátság is megelőzte. Azt hiszem Macbethben énekeltünk először. A sütemények eleven élmények ebből az időből, a próbák alkalmával többször is ebédeltünk együtt, és Gábor szereti az édességeket, úgyhogy a süteményezés a végén sosem maradhatott el. Én nem alapvetően nem vagyok édesszájú, mindig nevetve kérdeztem, hogy hova fér  az ebéd után még a sütemény, amire azt válaszolta, hogy annak oldalt van egy kis rekesz.

Bretz Gábor: Az első operaházi szerepem a Vőfély volt Szokolay Sándor Vérnászában, ez 2003/04-ben volt, Szilvivel már abban a darabban is találkoztunk, aztán rögtön utána volt valóban a Macbeth, ahol Banquo volt az első nagyobb szerepem. Később A bolygó hollandiban is találkoztunk többször Szilvivel, de akkor még Dalandot alakítottam, ő volt a pici lányom. (nevet) Nem csak itt Pesten léptünk fel benne közösen, hanem Szerbiában, Belgrádban is volt egy félszcenír előadásunk, ami azért volt különleges, mert Jugoszláviában Wagnert a II. világháborút követően feketelistára tették, a Belgrádi Szimfonikus Zenekarban, ami kísért minket, a zenészek számára korábban teljesen ismeretlen volt ez a mű.

Hogyan esett a választásuk Tosca és Scarpia duettjére?

RSz: Sok minden eszünkbe jutott, én Elektrától, Salomén át több kuriózumot is elővettem, ahogy Gábor is, de a Tosca-Scarpia duett talán a közönség által jobban ismertebb és kedveltebb részlet, színészileg is több játékra ad alkalmat, és a műsor többi részéhez is jobban illeszkedik, amire szintén igyekeztünk odafigyelni. Dramaturgiáját tekintve az egyik kedvenc szerepem, az Operaház mellett énekeltem Debrecenben, Szegeden és Németországban is, Japánban a prágai operával voltam turnén, de Csehországban több más színházban és rendezésben is lehetőségem volt megformálni ezt a szerepet.

BG: Scarpiát 2017 decemberében Bolognában énekeltem színpadon életemben eddig egyetlenegyszer. Ez elméletileg baritonszerep, de olyan basszbaritonok, mint Samuel Ramey, Ruggero Raimondi, akik énekeltek Escamillót, erre a szerepre is vállalkoztak. Escamillóhoz volt már nekem is szerencsém, énekeltem Jochanaant és Hollandit is. Szilvi jó pár alkalommal énekelte már Toscát, de a közös fellépés eddig elmaradt, mert próbáltam ezeket a nehezebb szerepeket a pályámon későbbre hagyni. Most már 15-16 év távlatából úgy érzem, hogy nekimehetek ilyen szerepeknek, de ennél magasabbra – Verdi-baritonokra – már nem vágyom. Scarpia viszont még egyáltalán nem volt megerőltető, szerettem énekelni.

A műsor többi részét milyen szempontok szerint válogatták?

RSz: A korábbi Maszkabál alkalmával is több más darabrészlet eszembe jutott, amikre akkor terjedelmi okokból nem kerülhetett sor. A mostani remek alkalom, hogy ezekből is szemezzek. Sok kedvenc van, így nagyon nehéz a választás.

Maddalenát és Jenůfát is énekeltem több alkalommal, fantasztikus szerepek. Maddalena gyönyörű alkalmat ad egy szerelmes nő megformálása, szép emlékek fűznek ehhez a darabhoz, új szerepként nagy élmény volt a tavaly elhunyt Kamen Chanevvel együtt énekelni, akivel nagyon kellemes baráti, szakmai viszonyt alakítottunk ki, amit egészen addig ápoltunk, amíg a betegsége ezt lehetővé tette.

A Jenůfa érdekessége, hogy Csehországban, cseh közönségnek is énekeltem, a szöveg interpretációja kapcsán volt is, aki megkérdezte, mióta élek már Csehországban. Ez is a zeneirodalom egyik kincse, fantasztikusan megírt darab, összetett és mély érzelmeket közvetít. Jenůfa rendkívül összetett jellem, elképesztő, hogy megannyi fájdalom után mindenkinek meg tud bocsátani. Vidnyánszky Attila rendezése is fantasztikus. Érdekes, hogy a sok drámai szerep után itt éreztem úgy, hogy meg tudtam igazán mutatni egy másik oldalamat, hiszen Jenůfa nagyban különbözik az olyan, általam korábban énekelt nőalaktoktól, mint Salome, Elektra, Norma, Turandot, Abigél a Nabuccóból vagy Lady Macbeth. Ilyen szempontból egy meglepetés- és ajándékszerep is volt nekem.

Mozart nem tartozik a repertoárom közé, de pont ezért érdekesnek találtam Così fan tuttéből Dorabella áriáját, hogy ilyet is halljon tőlem a közönség, hiszen ezt nem énekeltem még színpadon.

BG: Figaróként, amivel kezdeni fogok, többször léptem fel külföldön is, itthon pedig a Galgóczi Judit-féle rendezésben játszottam. A korábbi MaszkaBálban Leporellót énekeltem, így akkor kimaradt, viszont most is szerettem volna egy olyan kedves Mozart-szerepet beválogatni a műsorba, amiben sokszor álltam már színpadon.

Mefistofele az egyik kedvenc szerepem a Kovalik-féle operaházi rendezésben, amit jó tíz éve mutattunk be, sokat is énekeltem Palerdi Andrissal váltásban.

A Boccanegrából Fiesco azért érdekes, mert még Medveczky tanár úrral szerepgyakorlaton vettük a Zeneakadémián opera tanszakon 2002-2004 környékén – ugye minden évben kell, kisebb, közép és nagyobb szerepeket vinni vizsgára, és nekem Fiesco volt az egyik főbb szerep. 2002-ben megtanultam, és 2018 januárjában voltam rá kétszer kitűzve az Erkel Színházban, de mivel beteg voltam, az elsőt le kellett mondanom, ezért eddig csak egy előadáson énekeltem ezt a szerepet. További érdekessége a szerepnek, hogy a prológ és a cselekmény többi része között is több évtized telik el. Ezért Fiesco a műsorban is elhangzó áriája után gyors öregedésen megy át, amit vagy úgy szokás megoldani, hogy egy fiatal énekest a későbbi részekhez öregre sminkelnek, vagy egy idősebb művész, a prológ kedvért fiatalítanak meg, nálam egyelőre az előbbi történt.

Műsor:

Giordano: Andrea Chénier – Maddalena áriája a II. felvonásból („Eravate possente”) – Rálik Szilvia
Mozart: Figaro házassága – Figaro áriája a IV. felvonásból („Tutto è disposto... Aprite un po'quegli occhi”) – Bretz Gábor
Janaček: Jenůfa – Jenůfa áriája a II. felvonásból  („Mamičko, mám těžkou hlavu”) – Rálik Szilvia
Verdi: Simon Boccanegra – Fiesco áriája a prológusból („Il lacerato spirito”) – Bretz Gábor
Mozart: Così fan tutte – Dorabella áriája az I. felvonásból („Ah, scostati!... Smanie implacabili”) – Rálik Szilvia
Boito: Mefistofele – Mefistofele áriája a II. felvonásból („Ecco il mondo”) – Bretz Gábor
Cardillo: Core 'ngrato – Ódor Botond
Puccini: Tosca – Tosca és Scarpia duettje az I. felvonásból („Tosca divina, la mano mia la vostra aspetta”) – Rálik Szilvia és Bretz Gábor

A közvetítés visszanézhető ITT.

Fotó: Ligeti Edina