MaszkaBál – Rost Andrea operaestje (2020. október 11.)

Cikk borítókép

2020. október 11-én a MaszkaBál sztárvendége, a világhírű Kossuth-díjas szoprán, Rost Andrea adott exkluzív online áriaestet az Eiffel Műhelyház Hevesi Sándor háziszínpadáról. A közvetítés 20:00 órától volt látható az Opera Facebook-oldalán és az Origón. 

Rost Andrea pályafutását harminc éve követheti nyomon a hazai és a nemzetközi közönség. Még főiskolás volt, mikor Gounod Rómeó és Júliájában bemutatkozhatott az Operában, és hamarosan nemzetközi karrierje is elindult először Bécsben, majd a milánói Scalában. Később Salzburgon és Londonon át egészen a New York-i Metropolitanig megismerhették a világ operarajongói, de a Távol-Kelet színpadain is fellépett már. Áriaestjén Puccini, Gounod és Leoncavallo tragikus hősnői mellett ikonikus Mozart-szerepeit is megidézte. Egyik vendége a 2019/20-as évad Kamaraénekese, Haja Zsolt, a meglepetésvendég a MaszkaBál-sorozat hagyományaihoz híven egy fiatal, pályakezdő művész, Sárközi Xénia volt. Az est rendezője Kováts Andrea, műsorvezetője Ókovács Szilveszter volt, zongorán közreműködött Hidegkuti Pálma.

„Ez a koncert olyan, mint egy szerelmeslevél” – interjú Rost Andreával

Az Opera Kossuth-díjas szopránja a MaszkaBál ma esti sokszínű műsorán Mozart és Puccini művei kapnak kiemelt szerepet. A Bécs, Milánó, London, New York és a Távol-Kelet rangos operaszínpadain is ünnepelt művész mesél arról, milyen különleges filmélménnyel gazdagodott a Pillangókisasszony kapcsán, miért szeret eredeti nyelven énekelni, és mit jelent számára az online közvetítés a járványidőszak közepette.

A műsorán végignézve – Grófné, Pamina, Cso-cso-szan, Nedda – aktuális szerepeit szinte mind felvonultatja.

Valóban így van, azokból az operákból válogattam, amelyek a jelenlegi repertoárom színe-javát képezik, és hozzám is közel állnak. Ez a műsor számomra tényleg olyan, mint egy tűzijáték: gyönyörűszép áriák és olyan karakterek, akiket nagyon szívesen keltek életre a színpadon. Kezdve a Grófnéval a Figaro házasságában, amelyben nagyon sokáig Susannát énekeltem. Gondolkodtam is rajta, hogy visszanyúljak-e hozzá, vagy a mostani repertoáromhoz ragaszkodjak. Végül a Grófné mellett döntöttem, aki azért nem annyival idősebb, mint amit azt gondolunk, ők Susannával korban közel állnak egymáshoz, inkább a pozíciójukból fakad a kettejük közti különbség. Mikor a Grófnét éneklem, kicsit össze is kacsintunk Susannával, hogy mikre is vagyunk mi képesek a férfiakkal kapcsolatban és hogy mindkettejükben ott lakozik a másik is. Ezért is nagyon izgalmas ez a darab, ezért is szeretem annyira, de Mozart szinte minden operájáról elmondható, hogy ehhez hasonló érdekes átfedésekkel rendelkezik.

Az est másik meghatározó szerzője Puccini, akitől a Pillangókisasszonyból és a Toscából énekel részleteket, ezek a szerepek miért tartoznak a kedvencei közé?

Puccini hősnői külön fejezet az operairodalomban, nem véletlen, hogy leginkább ezeket az operákat ismeri a nagyközönség is. Olyan női karaktereket vonultat fel, akiket nem csak a férfiak szeretnek meg, de a nők is ízig-vérig tudnak velük azonosulni. A Butterfly megint csak olyan történet, amit nem kell bemutatni. Készült belőle egy fantasztikus amerikai-japán film is, a címe The Girl from Nagasaki (A nagaszaki lány), amiben csak pillanatokra jelenik meg a nagyária egy-egy részlete. 

Mindenkinek nagy szeretettel ajánlom, mert aki nem szereti az operát, minden bizonnyal kíváncsi lesz rá, aki pedig szereti, olyan új látásmóddal fog szembesülni, hogy leesik az álla, annyira gyönyörűen mutatja be és fogalmazza meg ezt a szerepet. Mindehhez pedig ráadás, hogy amikor színpadra állok, Puccini zenéjén keresztül interpretálhatom ezt a karaktert. Ez olyan plusz, ami a zsigereimbe hatol, és csak remélni tudom, hogy ebből a közönség is részesül. Ugyanez a helyzet Toscával is. Ezekhez a Puccini-szerepekhez el kellett érkeznem, főleg hangilag, mert Susannától, Paminától vagy egy Gounod Rómeó és Júlia női címszerepéből eljutni Toscáig és Cso-cso-szanig nagyon szép, hosszú folyamat, amit jó türelmesen végigjárni. Szerencsére nem kellett túl hamar elénekelnem ezeket a főszerepeket, ahogy Nedda szerepét sem a Bajazzókból, ami szintén nagyon kedves szerepem. De hát itt tényleg csak a kedvencek vannak, ezért is remélem, hogy élvezetes lesz a koncert a közönség számára is.

Partnere a Kamaraénekesek közül Haja Zsolt, akivel az Erkel Színházban ugyancsak énekelték a színpadon Pamina és Papageno kettősét.

Igen, Zsolt nagyon barátságos, muzikális, jó kolléga, akivel valóban szép élmény volt közösen énekelni előadásban, ezért is esett rá a választásom. Ez a duett olyan kedves és bölcs, amilyen csak Mozart lehet. Nagyon nehéz énekelnivaló, de szép és tartalmas, ahogyan azt szinte csak ő tudta formában önteni. Nagy öröm, hogy ezt énekelhetem, ráadásul – bocsánat, hogy ezt mondom – németül énekelhetem. Az előadásban magyarul énekeltünk, de a szerepet én németül tanultam meg, még a Scalában énekeltem jó pár évvel ezelőtt évadnyitó előadáson, és bizony, németül az igazi, mint ahogy minden szerep szerintem az eredeti nyelven a legjobb, azon, amin írták és amire komponálták. Több szempontból is nagy öröm tehát ez a duett, és talán még annyit elárulhatok, hogy az estet az általam készített fotók illusztrálják majd a háttérben. Nem direkt megfeleltetésben gondolkodtam, inkább színekben, mivel a kertem virágai szerepelnek a képeken, illetve lesz egy-két kivétel is: a Japánban készült fotóim a Pillangókisasszony-áriához, illetve egy fotó a ráckevei szerb templom Madonna-képéről, ami csodálatosan illeszkedik Tosca imájához. Így nem csak az énekem és a szerepformálásom, hanem kicsit a látásmódom is megjelenik majd az előadásban.

A személyes vonatkozásoknál maradva, Ön hogy éli meg ezt a járvánnyal terhelt időszakot?

Sajnos ennek a periódusnak még a végét sem látjuk. Arra van most szükség, hogy abba kapaszkodjunk, amiben a leginkább hiszünk, és ez egy énekes számára mi más lehet, mint a zene, az interpretáció. Az internetes közvetítés persze jó és fontos, de az élő előadáshoz nem érhet fel. Azt, amikor a hús-vér emberek egy teremben egy levegőt szívnak, megérzik azt a kisugárzást, ami egy művészből árad, és amikor a művész megérzi, hogy a nézőktől mit kap, nem lehet pótolni, ez pedig nagy fájdalom. Ez a koncert olyan, mint egy szerelmeslevél. Én írom itt, elküldöm és valahol a távolban megkapják. Nem jön rá azonnal visszajelzést, inkább csak gondolok a másikra, aki azonban nincs ott hús-vér valójában.

Műsor:

Mozart: Figaro házassága – a Grófné áriája az I. felvonásból („Porgi, amor, qualche ristoro”)
Gounod: Faust – Margit ékszeráriája a III. felvonásból („Ah! Je ris de me voir si belle”)
Puccini: Pillangókisasszony – Cso-cso-szán nagyáriája a II. felvonásból („Un bel di vedremo”)
Mozart: Idomeneo – Ilia áriája az I. felvonásból („Padre germani, addio!'') – előadja: Sárközi Xénia
Mozart: A varázsfuvola – Papageno áriája az I. felvonásból („Der Vogelfänger bin ich ja”) – előadja: Haja Zsolt
Puccini: Tosca – Tosca imája a II. felvonásból („Vissi d’arte”)
Leoncavallo: Bajazzók – Madárdal („Qual fiamma avea nel guardo!... Stridono lassù”)
Mozart: A varázsfuvola – Pamina és Papageno duettje az I. felvonásból („Bei Männern welche Liebe fühlen”) – közreműködik: Haja Zsolt

A közvetítés visszanézhető ITT.

Fotó: Ligeti Edina