MaszkaBál – Szántó Andrea és Brickner Szabolcs operaestje (2020. december 12.)

Cikk borítókép

2020. december 12-én az Opera nemzetközi színpadokon is ismert két magánénekese, Szántó Andrea és Brickner Szabolcs adott áriaestet a Hevesi Sándor háziszínpadon, amelyet 20:00 órától közvetítettünk a Facebookon és az Origón.

Szántó Andrea zenei tanulmányait a gyulai zeneiskolában kezdte, majd a szegedi konzervatóriumban folytatta. A budapesti Zeneakadémián Andor Éva osztályában szerezte diplomáját. Még akadémistaként nyerte el az I. Nemzetközi Barokk Énekverseny megosztott I. díját és a Magyar Rádió és Televízió különdíját. Tanulmányai befejezése után a Magyar Állami Operaház szerződtette, de volt a bielefeldi színház tagja, majd a Mannheimi Nemzeti Színház szólistája is. Több mint félszáz operaszerepet felölelő repertoárjával és koncerténekesként fellépett többek között a Bregenzi és a Schwerini Ünnepi Játékokon, Bécsben, Grazban, Hannoverben, Frankfurtban, Edinburghban, Glasgow-ban, Zágrábban, Toulouse-ban, Nagoyában, Sapporóban és Tokióban is. 

Brickner Szabolcs a Zeneakadémián szerzett klarinétművészi diplomája után az intézmény énekművészi diplomáját is megszerezte. Tanulmányait az augsburgi Hochschule für Musik mesterosztályában folytatta, ahol 2008-ban a Németországban elérhető legmagasabb rangú diplomát kapta meg. Énektudását többek között Nicolai Gedda, Renata Scotto, Robert Holl, Hamari Júlia és Brigitte Fassbaender segítségével fejlesztette tovább. Művésztársához hasonlóan ő is jelentős énekversenyek – Székely Mihály Énekverseny, Simándy József Országos Énekverseny,  Ferruccio Tagliavini Nemzetközi Énekverseny, Queen Elisabeth Nemzetközi Énekverseny – díjazottja. A budapesti Operában 2007 óta rendszeres fellépő, külföldön a Bayerische Staatsoper, az Oper Frankfurt, valamint a Nationaltheater Weimar vendégszólistájaként énekel.

Műsorukban a 19. századi francia, orosz és az olasz operairodalom műveiből válogattak 3-3 áriát, de együtt is színpadra léptek a Carmen egyik részletével.

Az est művészeti vezetője: Gábor Sylvie
Műsorvezető: Gyüdi Melitta
Zongorán közreműködött: Hidegkuti Pálma

„Ez az időszak arról szól, hogy megtanuljunk a mostban élni” – interjú Szántó Andreával és Brickner Szabolccsal

Előbb találkoztak német színpadon, mint Budapesten, ám a MaszkaBál december 12-i estjén kis ízelítőt adnak az évad végére tervezett közös Carmen produkciójukból. Az Opera Facebook-oldalán 20:00 órától látható est előtti beszélgetésből többek közt kiderül, Szántó Andrea miért debütál most egy ritkán hallgató áriával egyik példaképe hatására, illetve Brickner Szabolcsnak mi tette emlékezetessé első fellépését Don José szerepébe.

A ma esti fellépésen a Carmenből adják elő a záró duettet, ezt megelőzően álltak már közösen színpadon, énekeltek-e együtt?

Szántó Andrea: Szabival Mannheimból ismerjük egymást, ahol a helyi Nemzeti Színházban voltam tag 13 évig, és tagságom vége felé A varázsfuvolában énekeltünk közösen. Nagyon várom, hogy Szabival is színpadon is közösen léphessünk majd fel, erre először jövő nyáron a Margitszigeten, a Calixto Bieito-féle híres Carmen-rendezésben lesz lehetőségünk.

Brickner Szabolcs: Igen, bár A varázsfuvolában Andrea a dámák egyike volt, én pedig Tamino, ott sajnos közösen nem sokat énekeltünk. Ez a MaszkaBál lesz most az első igazi találkozásunk, illetve az év elején egy közös fotózáson vettünk részt, ami a Carmen-előadást beharangozó évados kreatívhoz készült. Érdekes volt a csütörtöki próba, mert először énekeltük együtt a szerepet, de úgy érezem, hogy nagy öröm lesz együtt megvalósítani ezt a produkciót, mert jól illik a hangunk és a habitusunk is egymáshoz.

A Carmenből mindketten áriát is énekelnek, milyen emlékeik, benyomásaik vannak a címszereplő és Don José karakterével kapcsolatban?

SzA: Carment Németországban énekeltem először. Ez a szerep folyamatosan érik és változik bennem a különböző színpadi rendezésekkel és a többi előadóval folytatott munka során szerzett tapasztalatokkal ugyanúgy, mint a hang alakulásával. Carmenben számomra az a különleges, hogy őszintén meri megélni a pillanatokat, az élet szabadságát, természetes egyszerűséggel adja önmagát, bármit is csinál, és a Don Josét is erre az önfeledtségre szeretné rávenni.

BSz: Don José szerepe mindig is nagy álmom volt. Nyár végén, az Opera három szabadtéri koncertszerű előadása alkalmával debütáltam ebben a szerepeben. Komoly kihívás volt és iszonyúan jól éreztem benne magam. Nagy szerencsémnek tartom, hogy Kovács János karnagy úr keze alatt dolgozhattam, mert nagyon sok szeretetet és bátorítást kaptam, ahogy a kollégáktól is, ami nagyon jól esett. A Werther mellett, amit már énekeltem, ez az egyik nehezebb szerep, amivel találkoztam, és úgy érzem, hogy ebbe az irányba fejlődik a továbbiakban a hangom, és a habitusomhoz is passzol. Mivel koncertszerű előadás volt, a rendezés sem volt teljesen fix, kicsit magunk is lehettünk, ami szintén adott pluszt a produkcióhoz. Don José mozgatórugója a szerelem és a szenvedély. Egy ártatlan férfiből olyan szerelmes hőssé válik, aki a józan eszét is félre téve eljut egészen a gyilkosságig. Vannak benne lírai részek is, majd egyre drámaibb regiszterekbe megy át, így tenorként sok mindent megmutathatok benne.

Milyen szempontok alapján válogatták a műsoruk további részét?

SzA: Az évad tematikájához illően francia műsort válogattam, mert nagyon szeretem a francia romantikát. Jó érzés énekelni, szeretek hullámozni ebben a színes érzelemvilágában, és nagyon közel áll hozzám az érzékenysége, azon belül a drámaisága is. Más, mint az olasz, amit azonban szintén nagyon szeretek. A francia romantikusok művei rengeteg finom, éteri árnyalattal rendelkeznek, amik a hangszerelésben is megjelennek.

Delilától a Bosszú-áriát választottam, amit énekeltem Mannheimban, a kislányom születése után kaptam a szerepet, és nagyon élveztem. Sokban eltér Carmentől, de tetszik karakter vérbő húsossága. Másfajta drámaisága van, nem olyan légies, könnyed, Delila bosszúja vérre megy, miközben érzelmileg kötődik is Sámsonhoz. Kettős cél vezérli, hisz Dagon papnője is, szolgál egy istenséget, aki szeretné a népét felszabadítani, illetve kihasználja és elárulja Sámson szerelmét. Tehát hivatás és szerelmi bosszú kettőse elegyedik ebben az áriában.

Szapphót még nem énekeltem, de már nagyon régóta foglalkoztatott ez az ária. Az egyik kedvenc énekesem Shirley Verrett, tőle vettem egy CD-t, amin francia áriákat énekelt, ott hallottam ezt először, és azonnal megfogott. Ez az ária a legutolsó szám az operában, egy szerelmi bánatot mesél el, aminek a végén Szapphó öngyilkosságot követ el. De ahogy Gounod megírta, az az áramlás, az a hullámzás, ahogy a gondolatait, az érzéseit elmondja a hangszerének, a lírájának, ami a költők olimpiáján segítette, és ahogy azután elbúcsúzik, egy nagyon nemes és szép ária.

BSz: Úgy gondoltam, hogy ha már három áriát is énekelhetek, miért ne énekelném őket három különböző nyelven. Anyegint rengetegszer énekeltem Németországban több helyen is, itthon pedig Kovalik Balázs rendezésében. Nagyon szép emlékek fűznek hozzá, igen közel állónak érzem a fiatal, szenvedélyes lírai tenor szerepeket. Méltán népszerű ária, kicsit elüt Don José Virágáriájától is, más dallamvilág, oroszos melankóliával fűszerezve. A Luisa Millert pedig azért választottam, mert, ha fogalmazhatok így, tipikusan olaszos legato-ária. Itt a dallamformálás és a hangképzés az, amit be lehet mutatni, így gondoltam, hogy három különböző típusú áriával színes műsort tudtam összeállítani.

Az ünnepek közeledtével hogy élik meg ezt a kihívásokkal teli időszakot, és milyen motivációval tekintenek az új év elé?

BSz: Az ünnepekre ugyanúgy készülünk, mint bármikor. A legproblematikusabbnak talán azt találom ebben az időszakban, hogy a sok bizonytalanság közt kellő motivációt találjak a felkészüléshez. A pihenés mindig jól jön, a kiszámítható munka viszont nagyon hiányzik.

SzA: Igyekszem pozitívan hozzáállni a dolgokhoz. Most nem lehet nagyon hosszú távra tervezni, ez az időszak arról szól, hogy megtanuljunk a mostban élni, ne szaladjunk túl előre, mert kiszámíthatatlan, hogy mi fog következni, és meg kell tanulnunk jól érezni magunkat az adott körülmények között, hálásnak lenni azért, ami van. Várom a jövő évet, remélem, hogy sok kedvező változás lesz, de az esetleges rosszat is el kell fogadjuk. Ezzel együtt számomra a karácsony a fény eljöveteléről és a szeretetről szól, és ezt az érzést szeretném átvinni az új évre.

Műsor:

Bizet: Carmen – Don José Virágáriája  a II. felvonásból („La fleur que tu m’avais jetée”) – Brickner Szabolcs
Saint-Saëns: Sámson és Delila – Delila Bosszú-áriája a II. felvonásból („Amour! Viens aider ma faiblesse!”) – Szántó Andrea
Csajkovszkij: Anyegin – Lenszkij áriája a II. felvonásból  („Kuda, kuda vï udalilis”) – Brickner Szabolcs
Gounod: Szapphó – Szapphó áriája a III. felvonásból („Ô ma lyre immortelle”) – Szántó Andrea
Verdi: Luisa Miller – Rodolfo áriája a II. felvonásból („Quando le sere al placido”) – Brickner Szabolcs
Bizet: Carmen – Carmen Seguidillája az I. felvonásból („Près des remparts de Séville”) – Szántó Andrea
Bizet: Carmen – Don José és Carmen duettje a IV. felvonásból („C'est toi?... C'est moi”) – Szántó Andrea és Brickner Szabolcs

A közvetítés visszanézhető ITT.

Fotó: Berecz Valter