(1819–1910)
Marius Petipa a klasszikus balett egyik legbefolyásosabb alakja volt. Marseilles-ben született, apja táncos volt, és Petipa apja utazótársulatában kezdett el táncolni kilencéves korában. 16 évesen csatlakozott a Théatre Nantes-hoz, ahol több balettet készített. Párizsban tanult Auguste Vestrisnél, mielőtt táncosként kezdett el dolgozni Franciaországban. 1847-ben Szentpétervárra ment, és két hónappal később a Mariinszkij Színházban debütált szólistaként és balettmesterként, amikor Mazilier Paquitáját állította újra színpadra. Koreoágrufásként 1859-ben robbant be a köztudatba A fáraó lányával, 1869-ben első koreográfus lett belőle. Eredeti művei, mint a Don Quijote (1869) és A bajadér (1877) mellett már létező munkákat is színre vitt, például Jean Coralli és Jules Perrot Giselle-jét (1884) vagy Arthur Saint-Léon Coppéliáját (1884). Petipa 1890-ben koreográfiát készít Csajkovszkij Hamupipőkéjére, majd következett A diótörő (1892) és A hattyúk tava (1895). Utolsó nagy munkája a Rajmonda (1898) volt, mielőtt visszavonult 1903-ban.