A kéjenc útja

I. felvonás
Trulove kertje. Vidéki idill. Május. Tom Rakewell és kedvese, Anne ülnek a szerelmes tavaszban. Trulove nem nézi jó szemmel, hogy leendő veje mihaszna ember. Állást tudna szerezni Tomnak a városban, de a fiatalember kitér az ajánlat elől: nincs ínyére, hogy rabszolgamód mások malmára hajtsa a vizet. Tom az eleve elrendeltetésben hisz, s a Szerencsére bízza magát. „Bár volna pénzem.” – mondja. Ebben a pillanatban megjelenik egy alak. Tom Rakewellt keresi, hogy tudtára adja: ismeretlen bácsikája elhalálozott és hatalmas vagyonát őrá hagyta. A furcsa alak, Nick Shadow, ki eddig a dúsgazdag nagybácsi alkalmazásában állt, most Tomnak ajánlja szolgálatait, mondván: a fizetséget majd egy év és egy nap múlva rendezik. Shadow sürgeti új gazdáját, hogy mihamarabb induljanak Londonba elintézni a hagyatéki ügyeket. A boldog Anne és Trulove is erre biztatja a férfit. Tom megígéri nekik: amint a dolgok rendeződnek, értük küldet.
„A kéjenc útja kezdetét veszi.”
London. Liba mama bordélya. Kurvák és huligánok. Shadow büszkén mutatja be, miféle tanokat sikerült elültetnie gazdája fejében a gyönyörök s a szépség hajszolásáról, s az egyetlen emberi kötelességről: a Természet követéséről. Tom csak egy kérdésnél akad el: „Mi a szerelem?” Anne-re gondol, s mikor a kakukkosóra elüti az egyet, menekülni próbál. Shadow jeladására azonban az óra visszaáll tizenkettőre. Tom szomorú dalban kéri a Szerelmet, kit elárult könnyed vágyakért: ne hagyja el őt. A kurvák megigézve hallgatják a bánatos férfit, de Liba mama félrelöki őket: kézen fogja Tomot, és az idősebb jogán ágyába viszi.
„Lanterloo, lanterloo.”
Trulove kertje. Őszi éj. Telihold. Nincs hír Tomról. Anne érzi, hogy szerelmének segítségre van szüksége. Úgy határoz: Londonba szökik.
„Örökké szeret a szív.”

II. felvonás
Tom nappalija. London. Tom kiábrándult. Elege van a nagyvárosból, a szemfényvesztésből, az értéktelen örömökből. „Bár boldog lennék.” – mondja. Shadow Tom figyelmébe ajánlja a Török Babát, a híres szakállas nőt. Azt mondja, egy módja van a boldogságnak: ha az ember lemond a Szenvedélyről s a Rációról. Épp ezért azt javasolja gazdájának, hogy vegye feleségül a Török Babát. Tom nevetve beleegyezik.
„Az oltárhoz!”
Tom háza előtt. Ősz. Anne megérkezett. Szolgák csomagokat hordanak Tom házába. Végül megérkezik maga a férfi; Anne odasiet hozzá. A férfi méltatlannak tartja magát a lány szerelmére, és kéri őt, menjen haza. A Török Baba türelmetlenül hívja férjét. Anne rádöbben, hogy Tom megnősült; elkeseredve távozik. A nép megbabonázva csodálja a Török Babát, amint Tom házába bevonul.
„Itt van a Török Baba!”
Tom nappalija. Tele Baba kacatjaival. Baba kedves tárgyairól, emlékeiről csacsog. Tom rosszkedvűen hallgatja; nem bírja elviselni felesége közeledését – végül ellöki őt magáról. Baba fájdalmában haragra gerjed, és Tom szemére veti: tudja, hogy azt a másik lányt szereti, de sosem lesznek egymáséi. Tom elhallgattatja Babát, és aludni tér. Nick lép be egy masinával, ami egy trükknek köszönhetően a követ kenyérré változtatja. Tom álmában megszólal: „Bár igaz lenne.” Nem sokkal később felébred, és meglepve ismer rá a gépre: iménti álmában ő maga találta fel a szerkezetet, amelynek köszönhetően megszűnt a szükség, és Édenné változott a Föld. Tom abban reménykedik, ezzel a jócselekedettel kiérdemelheti Anne bocsánatát. Shadow meggyőzi gazdáját, hogy a gép sokszorosításához befektetőket keressenek.
„Nincs az a csodás hazugság, amit le ne lehetne nyomni az ember torkán.”

III. felvonás
Tom porlepte nappalija. Árverés. Tavasz. Tom Rakewell tönkrement, adósságba verte magát és eltűnt. Anne érkezik, szerelmét keresi, kinek házában árverést rendeznek: eladásra bocsátják többek közt Baba tárgyait, és végül magát a szakállas asszonyt is. Kintről Tom és Shadow gúnyolódását hallani: „Vén feleség eladó!” Baba tudtára adja Anne-nek, hogy Tom még mindig szereti a lányt, s talán még nem késő a férfit megmenteni. A szakállas asszony búcsúzik. Anne Tom keresésére indul.
„Igyekezz, hogy legyen időd megmenteni.”
Csillagtalan éj. Temető. Éjfél előtt. Egy év és egy nap telt el Tom és Shadow találkozása óta. Eljött a fizetség ideje. Shadow azonban nem Tom pénzét kéri, hanem a lelkét, életét. Shadow váratlanul ismét megállítja az időt, és „nagyvonalúan” egy kártypartit ajánl Tomnak. Kiemel a pakliból három kártyalapot, s ha Tom eltalálja, melyek azok – megmenekül. Tomot a szerencse és Anne iránti szerelme vezérli. Meghallja a távolból a lány hangját; s már csak szerelmére vágyik: „Nem kívánok semmi mást.” Tom nyeri a játékot, akit Shadow gyűlöletében megátkoz:
„Mostantól légy tébolyodott!”
Bedlam, a tébolyda. „Bankár, koldus, kurva és bölcs együtt csücsül a sötétben.” Tom a szerelmes Adonisznak képzeli magát, ki párja, a szépséges Vénusz látogatását várja. Anne meg is érkezik apja kíséretében. „Adonisz” megbánja bűnét „Vénusznak”: „Egy bolond álomban, egy komor labirintusban árnyakra vadásztam, megvetve a Te igaz szerelmed. Bocsáss meg!” Anne elcsitítja a kimerült Tomot, és altatódalára az őrültek mind megnyugodnak. Trulove könnyes szemmel viszi haza leányát. Mire Tom felébred, Vénusznak nyoma veszett. Adonisz szíve megszakad: Tom holtan hanyatlik vissza fekhelyére.
„Kedvesem, a mese itt véget ér.”

Epilógus,
melyben a tanulság levonatik:
„Tétlen kéznek, szívnek és észnek az Ördög talál munkát; munkát, drága uram, szép hölgyem, Önnek – és Önnek.”