Vajda János / Bartók Béla

Mario és a varázsló; A kékszakállú herceg vára

opera 16

2017. június 9., péntek 19:00

Magyar Állami Operaház

Ajánló

Egyfelvonásos operák magyar nyelven, magyar és angol felirattal

Az előadás hossza: , 1 szünettel.

Mennyire engedjünk be valakit az elménkbe, a lelkünkbe, a múltunkba? És mi történik, ha valaki annak ellenére hatol a tudatunkba, hogy mi beengedtük volna? Bartók Béla és Balázs Béla világhírű operája férfi és nő kapcsolatának különböző rétegeibe, állomásaiba enged betekinteni, a Vajda János-mű pedig a híres Mann-regény nyomán az elvakult szélsőségesség és a tömeghipnózis hatásait mutatja be. Két zseniális XX. századi magyar egyfelvonásos egy estén az emberi lélek, psziché mélységeiről, működéséről, befolyásolhatóságáról.

Részletek

Helyszín
Magyar Állami Operaház
Dátum
2017. június 9.
Kezdés ideje
19:00
Befejezés ideje
21:30
Vajda János

Mario és a varázsló

Azt teszed, amit akarsz. Vagy előfordult már, hogy nem tetted meg, amit akartál? Vagy éppen amit nem akartál, azt tetted?
A Torre di Venerére való emlékezésnek kellemetlen a levegője. Egy olasz nyaralóváros közönsége akarata ellenére egy különös bűvész hatása alá kerül – egy embert kivéve. 

A tolerancia bűn, ha a gonosz megtűrését jelenti.” – mondta Thomas Mann, akinek nagyhatású elbeszélése alapján íródott Vajda János azonos című operája, amely a modern magyar operatörténet egyik legsikeresebb és leghatásosabb darabja. Galambos Péter rendezésében, Cser Krisztián főszereplésével láthatják a művet az Operaházban.

Bartók Béla

A kékszakállú herceg vára

Bartók egyetlen operájában hét szimbolikus ajtón keresztül az emberi lélek titkaiba nyerünk betekintést: az enigmatikus mű két ember kapcsolatának fejlődését, az egymásra ismerés és az eltávolodás állomásait járja végig példázatszerűen, sokjelentésű szimbólumok fénytörésében, mindvégig azt sugallva, hogy nem Egy férfi és Egy nő drámája pereg le szemünk előtt, hanem A férfié és A nőé. „Minél mélyebbre jutnak a saját démonaik megismerésében, annál jobban elbizonytalanodnak. Kíváncsiságuk mégis nagyobb félelmeiknél. Démonjainkkal való szembenézés – bármilyen fájdalmas is legyen – elvezet önmagunk megismeréséhez” – nyilatkozta Galambos Péter rendező a 2013-as bemutató idején.

Cselekmény

Mario és a varázsló
Nyári viharos este Torre di Venerében.
Egy különös bűvész estjére csődül össze a nyaralóváros közönsége: még a herceg is megjelenik családjával. A közönség már zúgolódik a kései kezdés miatt, amikor végre berobog a bűvész: Cipolla. Egy gyapjúinges fiatalember beleköt, ám igencsak ráfázik: akarata ellenére rábírja a mágus, hogy kiöltse a nyelvét a közönségre.
Cipolla elsőként fejszámolási mutatvánnyal kápráztatja el a publikumot, majd a közönség soraiban ülő Angiolieri asszonyt vonja teljesen hatása alá: gondolataiból kiolvassa, hogy a hölgy korábban a nagy színésznő, Eleonora Duse társalkodónője volt. Ezután megtáncoltatja a társaságot, ám egy római úr ellenáll: őt nem lehet csak úgy, akarata ellenére befolyásolni. Cipolla elfogadja a „kihívást”: nemsoká a római úr is ott mulat a többiek között.
A bűvész tekintete végül egy szomorú fiatalemberen állapodik meg: Marión, a kávéházi pincéren. Cipolla egészen megbűvöli a fiút: kitalálja, hogy Mariót szerelmi bánat kínozza, s a hipnózisban végül maga Cipolla játssza el a lányt, aki csókot kér szerelmesétől. A fiú megcsókolja a bűvészt, s abban a minutumba felriad révületéből. Mario pisztolyt ránt, és többször Cipollára lő. 

A kékszakállú herceg vára

- Megérkeztünk.
Ez a Kékszakállú vára.
Judit, jössz-e még utánam?
- Elhagytam az apám, anyám,
Elhagytam szép testvérbátyám,
Elhagytam a vőlegényem, hogy váradba eljöhessek.

- Most csukódjék be az ajtó.

- Milyen sötét a te várad.
Vizes a fal! Kékszakállú!
Sír a várad! Sír a várad!

- Miért jöttél hozzám, Judit?
- Szél bejárjon, nap besüssön.
Tündököljön a te várad!

Hét fekete csukott ajtó.
Minden ajtó legyen nyitva!
Szél bejárjon, nap besüssön!
Én akarom kinyitni, én!
Kékszakállú, add a kulcsot,
Add a kulcsot, mert szeretlek!


1.
- Ez a kínzókamra, Judit.
- Szörnyű a te kínzókamrád!
- Félsz-e?
- Nem. Nem félek.
Add ide a többi kulcsot!

- Vigyázz, vigyázz miránk, Judit.

2.
- Ez a fegyveresház, Judit.
- Vér szárad a fegyvereken.
- Félsz-e?
- Add ide a többi kulcsot!
- Vigyázz, vigyázz miránk, Judit!
- Idejöttem, mert szeretlek.
Most már nyiss ki minden ajtót!


- Adok neked három kulcsot.
Akármit látsz, sose kérdezz.

3.
Ez a váram kincsesháza!
Vérfolt van az ékszereken!

4.
- Ez a váram rejtett kertje.
- Virágaid földje véres!
- Nézd, hogy derül már a váram!

5.
- Lásd, ez az én birodalmam.
Itt lakik a hajnal, alkony.
Itt lakik nap, hold és csillag.
- Véres árnyat vet a felhő.

- Nézd, tündököl az én váram.
Áldott a te kezed, áldott.
- De két ajtó csukva van még.
- Gyere, gyere, csókra várlak!
- Nyissad ki még a két ajtót!
- Vigyázz, vigyázz a váramra,
Vigyázz, nem lesz fényesebb már.
- Életemet, halálomat, Kékszakállú!
- Adok neked még egy kulcsot.

6.
- Csendes, fehér tavat látok.
Milyen tó ez, Kékszakállú?

- Könnyek, Judit, könnyek, könnyek.

- Az utolsót nem nyitom ki.
- Nagyon szeretsz, Kékszakállú?
- Csókolj, csókolj, sose kérdezz.
- Kit szerettél én előttem?
- Csókolj, csókolj sose kérdezz.
- Szebb volt, mint én? Más volt, mint én?
- Judit, szeress, sose kérdezz.
- Tudom, tudom, Kékszakállú,
mit rejt a hetedik ajtó.
Ott van mind a régi asszony,
legyilkolva, vérbe fagyva.
Nyisd ki a hetedik ajtót!


7.
- Lásd a régi asszonyokat,
lásd, akiket én szerettem.
Hajnalban az elsőt leltem,
övé most már minden hajnal.
Másodikat délben leltem,
minden dél az övé most már.
Harmadikat este leltem,
övé most már minden este.
Negyediket éjjel leltem.
Tied lesz már minden éjjel.
- Kékszakállú, nem kell, nem kell!
- Te voltál a legszebb asszony!
És mindég is éjjel lesz már... éjjel...

/Balázs Béla verséből összeállította: Kenesey Judit/

Kritikai visszhang

"A produkció elbűvölő volt, a zene nagyon is beszédes: ahogy a közönség egyre inkább Cipolla befolyása alá kerül, úgy lesz egyre könnyedebb, befogadhatóbb és táncosabb."

Eric A. Gordon, People’s World

"A borongós történet hangulatához a Marióban használt függönyös megoldások tökéletesen megfelelnek; látunk festmény-várat, palotafolyosót, kertet. A barokk kulisszaszínházát idézi a látvány, miközben végig fátyolos fény dereng. A kékszakállú egyiptomi festmények világát nonfiguratívan megidéző falak közé érkezik asszonyával. A festett drapéria mint fal mögötti világítással jelennek meg az egyes kamrák: kínzóterem, fegyver- majd kincstár…"

Fülöp Károly, Operavilág