Giuseppe Verdi

Rigoletto

klasszikus Opera 12
Magyar Állami Operaház
Az előadás hossza szünettel
  • I. felvonás:
  • Szünet:
  • II. felvonás:
  • Szünet:
  • Act III:

Nyelv olasz

Felirat magyar, angol, olasz

A mantovai udvar nőket habzsoló férfitársadalmában a nemeseket szórakoztató torz bohóc senkit nem kímél vicceivel. Mégis azt reméli, hogy a maró gúny, amivel mások fájdalmát fogadja, nem üt majd vissza rá. Csak jól el kell választani a munkát és boldog magánéletét. De amikor lánya saját vágyait követve kilép a biztonságot adó zárt falak közül, épp Rigoletto titokzatos kettős élete okozza vesztét. 
Verdi műve nem véletlenül népszerű: az elfogadás és káröröm, a szerelem és önfeláldozás tragédiáját shakespeare-i mélységgel és magával ragadó zeneiséggel mutatja fel.

Cselekmény

I. felvonás
1. jelenet
Terem a hercegi palotában
A mantovai herceg legújabb kalandjával dicsekszik az egybegyűlt nemeseknek: megismert egy fiatal polgárlányt, akihez egyszerű öltözetben, diákként közeledett, és feltett szándéka elcsábítani. Közben nem hagy fel az udvarlással Ceprano gróf feleségének sem: férje jelenléte ellenére ajánlatot tesz neki. Megérkezik Rigoletto, az udvari bolond, aki kigúnyolja a hercegi önkénynek kiszolgáltatott házaspárt. Éles nyelvének már szinte minden udvaronc áldozatul esett. Marullo érkezik a hírrel, hogy Rigoletto szeretőt tart, és elhatározzák, hogy visszafizetik a sok megaláztatást: elrabolják a nőt. Beront a bálra Monterone gróf, hogy felelősségre vonja a herceget, aki az ő lányát elcsábította. Rigoletto kifigurázza őt is, mire a gróf megátkozza a bolondot.
2. jelenet
Utca, Rigoletto háza és kertje
Rigolettót megrettentette Monterone átka. Hazafelé megállítja őt a bérgyilkos Sparafucile, és felajánlja neki szolgálatait. Rigoletto elutasítja. Hazasiet a lányához, Gildához, akit a világtól elzártan nevel, és aki a foglalkozását és nevét sem ismeri. A lány elhallgatja előle, hogy hónapok óta találkozik egy ismeretlen diákkal, akibe szerelmes. A diák nem más, mint az álruhás herceg. Rigoletto távozása után megérkeznek az udvaroncok, és el akarják rabolni a nőt, akiről azt hiszik, hogy a bolond szeretője. Váratlanul visszatér Rigoletto, akit meggyőznek, hogy Ceprano grófnét akarják elrabolni. Rigoletto részt vesz a játékban, és túl későn eszmél rá, hogy saját lánya elrablásában segédkezett.
II. felvonás
Terem a hercegi palotában
Az udvaroncok felajánlják a hercegnek az elrabolt lányt. Megérkezik a kétségbeesett Rigoletto is, akiből ezúttal az udvaroncok űznek csúfot. Az apa felvilágosítja lányát a titokzatos udvarló kilétéről és valódi természetéről, de Gilda érzelmei továbbra is változatlanok: szereti a férfit. Rigoletto halálos bosszút esküszik.
III. felvonás
A Mincio folyó partja, Sparafucile háza
Az éjszaka folyamán Rigoletto felkeresi Sparafucilét, és megbízza a herceg meggyilkolásával, de előbb még ki akarja ábrándítani Gildát belőle. Kényszeríti, hogy nézze végig, miként udvarol a férfi Sparafucile húgának, a szép Maddalénának. A megzavarodott és kétségbeesett Gildának apja megparancsolja, hogy férfiruhában azonnal induljon Veronába. A lány azonban visszatér Sparafucile házába, ahol értesül apja gyilkos tervéről. Maddalenának tetszik a herceg, ezért arra kéri bátyját, hogy kímélje meg az életét, és ölje meg helyette az első idegent, aki a fogadóba betér. Gilda úgy dönt, feláldozza magát. Férfiruhában lévén, bekopog a kapun. Amint belép, halálos sebet kap. Sparafucile egy zsákot ad át Rigolettónak azt állítva, hogy a herceg holtteste van benne. Ekkor Rigoletto meghallja a távolban a herceg hangját, kinyitja a zsákot, és megtalálja benne haldokló lányát. Így teljesedik be Monterone átka.

Média

Kritikai visszhang

„Ma is vállalhatónak érzem mindenesetre az olyan szcenikai ötleteket, mint (…) Csikós Attila stilizált díszeterembelsője a Rigoletto nyitójelenetében.”
Bozó Péter, Muzsika

Operakalauz

Bevezetés

A Zenészeti Lapok 1860-ban mindössze ennyit írt a Rigoletto egyik pesti előadásáról: „Nov. 3-án adatott Rigoletto – egyéb szerencsétlenség nem történt.” A szerencsétlenség oka nem pusztán az esetleges énekesi teljesítményekben keresendő, hanem abban az erkölcsi aggályoktól terhelt értelmezői hagyományban is, mely a darabot (és Victor Hugo A király mulat című drámáját is) kezdetben kísérte. „Ó, Le Roi s’amuse, a modern idők legnagyobb témája, sőt talán legnagyobb drámája. Tribolet Shakespeare-hez méltó teremtés! Más mint Ernani! Ezt a témát nem szabad elszalasztani” – írta Verdi Piavénak 1850-ben. A cenzúra szerint viszont a darab témája „visszataszítóan erkölcstelen, obszcén és közönséges”, ezért kezdettől szorongatta a szerzőt és a szövegírót. Verdi főhőse, Rigoletto ugyanis teljesen kilóg az addigi operasémából: a karakter ugyanis a visszataszító külső, az érzékeny apai szeretet és a feléledő társadalomkritikai szenvedély szokatlan párosításából áll össze. Ráadásul kezdetben mérhetetlenül unszimpatikus és arrogáns alakot ismerünk meg a címalakban, aki fokozatos átváltozáson megy keresztül. A gonosz legyen csúnya, a jó legyen szép, a nemes legyen mindig jellemes, a nemtelen pedig örökkön alávaló. Ezt a paradigmát ítélte halálra Verdi, amikor külső és belső összhangját megbontotta, s a jellemeket nem polarizálta.

A Rigolettót ma nehéz szerencsétlenségnek elképzelni: amíg lesz operajátszás, aligha kerülhet ki a repertoárból. A mindössze negyven nap alatt komponált műremek a radikálisan új hőstípusok mellett (az idealizálástól megfosztott, szexmániás herceg alakja legalább annyira provokatív, mint a púpos udvari bolondé) különös hangulati összekapcsolások, motivikus összefüggések révén, a csevegő-beszélgető jelenettípusok széles lélektani hátterének kidolgozásával új dramaturgiai koncepciót is megvalósít. Ez utóbbira néhány példa: a herceg harsány hedonizmusa (gondoljunk csak az örökzöld kesztyűáriára „Questa o quella” vagy a 3. felvonás legismertebb áriájára, a „La donna è mobile” kezdetűre) zeneileg szöges ellentétben áll a szerelmi vallomás kettősének izzó őszinteségével („E il sol dell’anima”). Egy anekdota szerint Verdi „Az asszony ingatag” kottáját csak az utolsó pillanatban adta oda a bemutató hercegének, és teljes titoktartásra kötelezte nemcsak őt, de az összpróba teljes személyzetét is: pontosan tudta, hogy a fülbemászó melódia megalapozza majd az opera hírnevét, tehát korábban nem szivároghat ki. Az első strófa utáni tapsvihar szinte predesztinálta a másik utáni ráadást. De mesteribb művészi fogásokkal is találkozunk, a harmadik felvonás négyese („Bella figlia dell’amore”, a herceg, Maddalena, Rigoletto és Gilda kvartettje) egyenesen operatörténeti jelentőségű: a belső konfliktusok és szándékok ellenpontozáson alapuló szétszálazása, mely harmonikus egységet képez, világosan olyan jelenség, mely egyedül az opera szimultán karakterének specifikuma.

Csehy Zoltán (Opera138)

A rendező gondolatai

Verdit saját korának kérdései érdekelték, amikor kiválasztotta Victor Hugo drámáját a Rigolettóhoz. A hatalom korlátlan, a szolga kiszolgáltatott és ura helyett is ő bűnhődik. Ezt akkor bátor tett volt kimondani, ám a diktatúrák arca változik. Az egykori igazságok közhelyekké koptak, mint ahogy sláger lett a Rigoletto számos áriájából. De a zene zsenialitása megunhatatlan mélységeiben megőrizte számunkra az eredeti mű kimondott igazságait. A közhelyektől és a banalitásoktól félve sok színpadi megvalósítás a környezet elszánt modernizálásával, a darab 20. századra transzponálásával próbált „up-to-date” aktualitást adni a Rigolettónak. A másik oldalról meg gyakran játszották muzeális áhítattal, felidézve a középkori Mantova külsőségeit. Persze mindkét felfogásban voltak remek és gyenge előadások, s a színpadi megoldásokon túl a zenei megvalósítás kiválósága vagy gyarlósága gyakran szorította háttérbe a színpadi szándékot.

A mi előadásunk egy harmadik úton kíván járni. A színpadot Verdi korába helyezi, ahol az első felvonás jelmezbálja csak utalás az eredeti környezetre. Nagyobb hangsúlyt kap a bohóc kiszolgáltatottsága. Ez sem új téma, hiszen a Bajazzóktól a Mephistóig számos mű szól erről. De a mi előadásunk azt is el szeretné mondani, hogy ha valaki belekerül egy élethelyzetbe, ahol félelemből vagy érdekből egy erkölcstelen hatalom cinkosává válik, akkor abból már nincsen szabadulás – mert erről is szól a darab. És még sok mindenről: emberi részvétről, közönyről és képmutatásról, hiszen Ceprano gróf félti a feleségét, mégis részt vesz Rigoletto lányának elrablásában. Marullo, aki Rigoletto szemében az egyedüli jó ember az udvaroncok között, egyszerre szánja és megveti a bohócot. A herceg szörnyeteg, de egy pillanatra vonzó, őszinte szerelmes is tud lenni.

Verdi is tudta a titkot, mint Shakespeare vagy Mozart, hogy az emberi jellem igen összetett, és hogy sok minden függ attól, honnan nézzük. Rigoletto Monterone szemszögéből csak egy aljas talpnyaló, tragédiájának fényében viszont szánandó, szerencsétlen, kiszolgáltatott ember. Célunk az, hogy ennek a kifogyhatatlanul gazdag remekműnek sok-sok ízét érzékeltessük az opera és a színház hűséges barátaival.

Szinetár Miklós