Az Operaházba lépve egy keresztben elhelyezett, téglalap alakú térbe jutunk, amelyet intarziás márványpadló fed, körben a reneszánsz jegyei gazdag díszítettséggel. Az olasz nemesmárványokkal burkolt, gazdag színvilágú előcsarnokban időzve kiválóan rá lehet hangolódni a zenei élményekre.
A dór és kompozit oszlopokkal ékes csarnok májszínű falai, sötétszürke márványtömbjei (amelyeken nyolc márványoszlop nyugszik), és aranyozott dongaboltozata az itáliai reneszánsz paloták struktúrájára emlékeztet. A főbejárat felett egy aranyozott lant látható, a bejárati oldalon, a kapuk és a pénztárfülkék fölötti medalionokban Mosonyi Mihály, Doppler Ferenc, Hummel Nepomuk János és Goldmark Károly domborművű portréja látható, amelyek Szécsi Antal alkotásai. A bejárattal szemben található fehér márványkeretes ajtó vezet a földszinti ruhatárba.
Az előcsarnok mennyezeti kazettáiban Székely Bertalan a kilenc múzsát festette meg, azaz Urania, Kleio, Kalliopé, Euterpé, Erato, Thaleia, Melpomené, Polühümnia és Terpszikhoré láthatók az aranyozott, négy- és nyolcszögletű keretekben. A képek színvilágát a kék, a zöld és a testszínek uralják. A múzsák Apollón kísérői, aki a Ház falképeinek egyik főszereplője Dionüszosz mellett. Apollón a harmónia és a derű, míg Dionüszosz a diszharmónia, a mámor és az ösztönök kiélésének szimbólumaiként jelennek meg. Az Operaház előcsarnokában működnek a pénztárak.