A Magyar Állami Operaház az Erkel-mű bemutatásának 150. évfordulójára háromlemezes CD-felvételt adott ki. A kiadvány a Bánk bán ősváltozatának zenei anyagát örökíti meg – azt a változatot, amely a szerző születésének 200. évfordulója alkalmából 2010. november 6-án és 7-én, több mint hetven év után csendült fel újra az Operaházban.
A bemutató évfordulójára készült lemezfelvételen a Magyar Állami Operaház zenekara, kórusa és magánénekes művészei hallhatók: Bándi János, Kertesi Ingrid, Lukács Gyöngyi, Fekete Attila, Kálmándy Mihály, Perencz Béla, Busa Tamás, Szegedi Csaba, Beöthy-Kiss László és Martin János. Vezényel: Héja Domonkos.
A Bánk bán Erkel Ferenc legközismertebb operája. A teljes mű bemutatója 1861. március 9-én, tehát idén éppen 150 esztendeje volt a Nemzeti Színházban. A mű első felvonása szerepelt a budapesti Operaház megnyitó díszelőadásának műsorán is 1884. szeptember 27-én, a teljes operát itt először néhány nappal később, október 1-jén adták elő, s azóta a dalszínház repertoárjának állandó darabja.
A Bánk bán partitúráján az évek során több idegenkezű átdolgozás történt.
– 1939 (bemutató: 1940. március 15., Budapest, Magyar Királyi Operaház): Rékai Nándor–Oláh Gusztáv–Nádasdy Kálmán; a mű bariton címszerepre történő átdolgozása
– 1939 (bemutató: 1953. március 23., Budapest, Magyar Állami Operaház): megalkotója Rékai Nándor–Oláh Gusztáv–Nádasdy Kálmán; az új változat tenor címszerepre történő átdolgozása
– 1953, az 1939-es tenorváltozat Kenessey Jenő által végzett további átdolgozása
A szerző originális partitúrájának anyagát több mint hetven évig nem hallhatta a közönség – a köztudatban Bánk bán-operaként élő zenei anyag a Rékay-Oláh-Nádasdy féle átdolgozás.
A lemezen hallható ősváltozat a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének 2008-as, kritikai kiadása.
A Bánk bán több szempontból is az érett mester pályaművének összegzéseként értékelhető, amelyben Erkel céltudatosan aknázta ki az idegen és a magyar zenei stílusokban rejlő dramaturgiai lehetőségeket.
Az első felvonásban a francia és az olaszos hangvétel uralkodik, ezek a dallamok Gertrúdot és udvarát jellemzik; a második felvonásban aztán a magyaros hangzásvilág a meghatározó. A harmadik felvonásban Melinda őrülési jelenete egyedülálló hangszeres kísérettel megszólaló verbunkos zene. A kórusrészletek kivétel nélkül az olasz opera hagyományait idézik, akárcsak Bánk és Tiborc kettőse. Ami a Bánk bánt a korábbi Erkel-operák fölé emeli, az a minden addiginál hatásosabb drámai kifejezőerő és a szereplők zenei jellemábrázolása. A zenei anyag egészére jellemző, hogy váltakoznak benne a drámai erejű részek és a jobbára táncritmusokra épülő dallamok. Erkel a hangszerelés során új, a magyar operaszerzők által addig nem használatos hangszereket (angolkürt, viola d’amore, cimbalom) fedezett fel.
Erkel Ferenc nemcsak a hazai operatörténet, hanem a Magyar Állami Operaház történetének is meghatározó alakja, az intézmény ezért kiemelt feladatának tekintette a Bánk bán ősváltozatának rögzítését az ünnepi alkalomra. CD-felvételek kiadását hosszú távú céljai közé emelte az Operaház, a maradandó alkotások létrehozása az értékteremtést szolgálja.
A bemutató 150. évfordulója alkalmából kiadott CD-felvételből Horváth Ádám miniszteri biztos szándéka szerint oktatási intézményeknek is juttat az intézmény.
A kiadást a Nemzeti Kulturális Alap és a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma támogatta.