Az Operaház egykori intendánsának, gróf Bánffy Miklós művész-politikusnak állít emléket az Országos Színháztörténeti Intézet vándorkiállítása, amelynek június 24-éig a dalszínház Vörös Szalonja ad otthont.
A kiállítás, amelyet Prőhle Gergely, a Külügyminisztérium helyettes államtitkára nyitott meg, előadások előtt és a felvonások közötti szünetekben látogatható.
„Bánffy Miklós hihetetlenül színes egyéniség volt, aki a politikai konzervativizmust nem keverte össze az ízlésbeli konzervativizmussal” – mondta Prőhle Gergely, a színházvezetőként, jelmeztervezőként, íróként, egykori külügyminiszterként és kultúrpolitikusként egyaránt meghatározó erdélyi gróf munkásságára utalva. Ókovács Szilveszter, az Operaház kormánybiztosa szintén Bánffy korát meghaladó ízlését méltatta, hangsúlyozva, hogy az Operaházban az ő kezdeményezésére mutatták be először Bartók Béla színpadi műveit (A kékszakállú herceg várát 1918-ban, A fából faragott királyfit egy évvel korábban.) Szintén Bánffy nevéhez fűződik a legendás orosz balett első operaházi vendégjátéka is 1912-ben, épp száz évvel ezelőtt, ezért a kiállítás megnyitóján Solymosi Tamás, a Magyar Nemzeti Balett igazgatója, valamint a moszkvai Bolsoj balett két világhírű táncosa, Maria Alekszandrova és Mihail Lobuhin is részt vett. A két vendégművész a nemrég bemutatott balett-felújítás, a Don Quijote főszerepeiben lép az Operaház színpadára április 5-én és 8-án.
A Színháztörténeti Intézet igazgatónője, Ács Piroska, valamint a tárlat kurátora, Szebeni Zsuzsanna arról számoltak be, hogy a Bánffy-vándorkiállítás 2010-ben indult útjára, és minden helyszínen egy kicsit más, az adott helyhez köthető relikviákkal bővül. Az Operaházban látható gyűjtemény többek között egy Bánffy jelmezterv alapján készült színpadi kosztümmel, Az Éj Királynője jelmezével, valamint egy mellszoborral gazdagodott, amely Bánffy Irmát, a gróf édesanyját ábrázolja. Újdonság még Bánffy Miklós jurátus kardja, amely első ízben kerül a látogatók elé. A kiállítás elsődleges célja Bánffy Miklós színházhoz kötődő munkásságának bemutatása, valamint néhány új kutatási eredmény ismertetése, de az életmű komplexitását is szeretné érzékeltetni a szakma és az érdeklődő nagyközönség számára. A gyűjtemény külön teret szentel a könyvillusztrátor Bánffynak, de helyet kaptak benne az 1921-ben, a Génuiai békekonferencián készített karikatúrareprodukciói, valamint a Kós Károly tervezte Székely Nemzeti Múzeum számára készített üvegablak-terve és legkorábbi rendezésének, Az ember tragédiájának 1935-ből származó rendezőpéldánya is.