Dózsa Imre táncművész, a Magyar Állami Operaház örökös tagja és mesterművésze november 9-én ünnepelte hetvenedik születésnapját. Az Operaház vezetése meghitt hangulatú, szűk körű koccintásra invitálta a hazai balettművészet egyik legjelentősebb egyéniségét.
Dózsa Imre az Állami Balett Intézet elvégzése után, 1959-ben lett a Magyar Állami Operaház tagja. A diótörőben debütált, majd sorra kapta a feladatokat – 1963-ban már magántáncosi kinevezést kapott. Húsz éven át szinte csak főszerepeket táncolt, a balett-repertoár szinte összes vezető szerepét megformálta. (Többek közt A fából faragott királyfi, a Spartacus és George Balanchine Apolló című balettjének címszerepét, Desiré herceg szerepét a Csipkerózsikában, a Diótörő herceget, az ifjú trónörököst A hattyúk tavában.)
1970 és 1975 között a Svéd Királyi Balett, 1975-től öt évig a berlini Deutsche Oper vendégművésze, vezető szólistája volt, emellett nagy sikerű moszkvai, New York-i, londoni, bécsi, müncheni vendégszereplések fűződtek nevéhez. Dózsa Imre 1964-ben balettpedagógusi diplomát is szerzett, s még aktív táncos korában, 1979-ben elfogadta a felkérést az Állami Balett Intézet szakmai igazgatására. Az ország máig egyetlen diplomát adó táncművészképző tanodája az ő irányításával alakult át Magyar Táncművészeti Főiskolává. Az intézménynek volt főigazgatója, rektora és tanszékvezetője is. 2005-ben tanszékvezetői megbízást kapott a Semmelweis Egyetem Sport- és Testnevelés-tudományi Karán. 1983-1989 között volt a Magyar Állami Operaház balettmestere, 1983-84-ben balettigazgatója. Külföldre is többször hívták: a chilei Állami Színháznál (1989-92) balettigazgató volt, az Észak-Karolinai Művészeti Egyetemen, a Svéd Királyi Balettnél, és az ugyancsak svédországi Cullberg Balettnél vendég balettmester volt egy-egy évadon át.
December 19-én Ókovács Szilveszter kormánybiztos és Solymosi Tamás balettigazgató jelenlétében köszöntötte Dózsa Imrét az Operaház vezetősége és két ígéretes növendéke: Felméry Lili és Leblanc Gergely, a Magyar Nemzeti Balett legfiatalabb szólótáncosai.
Solymosi Tamás kiemelte: rengeteget tanult Dózsa Imrétől, de nemcsak a színpadi munka terén, hiszen egykori mesterének pedagógusi és igazgatói szemléletmódja is példaértékű. Mindazt, amit Dózsa Imrétől kapott, szem előtt tartja a Magyar Nemzeti Balett igazgatójaként is. Ókovács Szilveszter kormánybiztos hozzátette, a Dózsa Imréhez hasonlatos művészegyéniségek esetében nyer jelentőséget a „mester” elnevezés – a mesterművész nemcsak tiszteletteljes címet jelent, hanem valódi tartalommal bír.
Dózsa Imre művészetét számos díjjal, címmel, kitüntetéssel ismerték el: 1964-ben Liszt Ferenc-díjat, 1975-ben érdemes művész címet, 1978-ban Kossuth-díjat, 1983-ban kiváló művész címet kapott. 2001-ben lett a Magyar Állami Operaház örökös tagja, két évvel később, 2003-ban mesterművésze. 1997-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét, 2009-ben a Magyar Táncművészek Szövetsége életműdíját vehette át, pályafutása során betöltötte a Magyar Táncművészek Szövetsége elnöki tisztségét is. A Magyar Táncművészeti Főiskola Szenátusa ez év szeptemberében professzor emeritus címet adományozott Dózsa Imrének.
Az ünnepelt az operaházi köszöntés után elmondta: örömét szívesebben fejezné ki tánccal, mint szavakkal. Felidézte színpadi pályafutásának kezdetét, amikor Oláh Gusztáv kiválasztotta őt a Lohengrin kis hercegének megformálására, s egy másik kedves történetet, amikor még szintén operaelőadásban, Házy Erzsébet mellett szerepelhetett gyermekként. Kiemelte: ezer szállal kötődik az Operaházhoz, amelynek aranykorában lehetett a tagja. Reméli, hasonló aranykor következik el még a közeljövőben – s hangsúlyozta: ehhez minden segítséget megad.
Szeretettel gratulálunk Dózsa Imrének!