Lamberto Gardelli, a jeles olasz karmester éppen 100 éve, 1915. november 8-án született Velencében. Pesaróban, majd Rómában tanult, Tullio Serafin növendékeként. Karmesterként 1944-ben a Traviatával mutatkozott be az olasz fővárosban. A világháború után 1946 és 1955 között a Svéd Királyi Operaház, 1955 és 1961 között a Dán Rádió vezető karmestere volt. Eközben természetesen beutazta a világot, nevét éppúgy ismerték Berlinben, mint Londonban vagy New Yorkban.
A budapesti Operaházhoz egy zseniális asszony, Failoni Nelly közvetítésével került. A nagy karmester – akinek születésének 125. évfordulóját december 22-én az Erkel Színházban operagálával fogjuk megünnepelni – özvegye számos világsztárt juttatott Budapestre. Gardelli 1959-ben a Rigolettóval mutatkozott be, majd nem sokkal később az Ory grófja bemutatójával vált a közönség kedvencévé. A Rossini-újrafelfedezést még számos nagy sikerű premier követte: Macbeth, (1961), Manon Lescaut (1961, 1985), Tosca (1962), Tell Vilmos (1963), Figaro házassága (1963), A végzet hatalma (1964, 1990), Requiem (1964), Aida (1964, 1993), Carmen (1965), A lombardok (1974), Traviata (1976), Rigoletto (1976), Bohémélet (1977), Falstaff (1977), Norma (1978), Ernani (1980), A láng (1989), Gioconda (1991), Mózes (1992), Adriena Lecouvreur (1992), Otello (1994).
Utoljára húsz éve, 1995-ben állt az Operaház zenekara előtt, Mikó András Manon Lescaut produkciójának egyik utolsó előadásán. Gardelli az operaházi előadásai mellett számos koncertet is vezényelt a magyar zenekarok élén, s több lemezt – elsősorban ritkaságokat – rögzített a Hungarotonnál.
1998 júliusában hunyt el Münchenben.
