A Magyar Állami Operaház 142. évadának három kiemelt zeneszerzője, Wagner, Mozart és Beethoven művei csendülnek fel 2025. szeptember 27-én és 28-án az Andrássy úti Ybl palotában. A dalszínház megnyitásának évfordulóján tartott OPERA141 koncerten a Tannhäuser-nyitány, Mozart 24. zongoraversenye és Beethoven 7. szimfóniája Rajna Martin első karmester vezényletével hallgatható meg a Magyar Állami Operaház Zenekara előadásában, az est szólistája Fejérvári Zoltán zongoraművész.
Az est fő műsorszáma Beethoven 7. szimfóniája, amit a napóleoni háborúk árnyékában és egy rá kevésbé jellemző, önfeledt csehországi nyaralás idején komponált a szerző 1811–12-ben. A szimfónia különlegessége, hogy a négy tétel mindegyike egy-egy ritmusképletet követ, ami egyes elképzelések szerint Beethoven az ógörög irodalom és annak időmértékes verselése iránti vonzalmából eredeztethető. Ez a ritmikusság különösen a III. és IV. tétel egyre élénkebb, szinte mámorosan sodró lendületével párosulva ragadtatta arra Wagnert, hogy mint a „tánc apoteózisa” méltassa a darabot. A szimfónia kétségkívül legnépszerűbb részlete azonban a II. tétel, aminek lassú, gyászzenére emlékeztető első része tucatnyi film drámai aláfestéseként is ismerős lehet, köztük említhető a Csendszimfónia (r. Stephen Herek, 1944), a Visszafordíthatatlan (r. Gaspar Noé, 2002) vagy A király beszéde (r. Tom Hooper, 2010).
A hangverseny első részét Wagner Tannhäuser című romantikus operájának nyitánya vezeti fel. Az 1845-ben Drezdában bemutatott mű címszereplője a földi és égi szerelem, a Vénusz által megtestesített érzékiség és az Erzsébet képviselte megváltás között őrlődő lovag. A kettősség az opera nyitányában is tetten érhető, ahol a Rómába induló zarándokok lassú, bűnbánatot és vallásos áhítatot hordozó korálja váltakozik, majd kerekedik felül a mámort és kéjt nyújtó Vénusz-hegy heves és érzéki zenei ábrázolásán.
Nem sokkal az Operaház műsorán jelenleg is megtekinthető Figaro lakodalma előtt mutatta be 1786-ban a bécsi Burgtheater Mozart 24. zongoraversenyét. Míg azonban az operát a könnyed, vidám hangvétel jellemzi, addig a c-mollban írt háromtételes versenyműben a szerző komorabb hangvételű zenei gondolatainak is teret engedett. A közel félórás darabot a zenekritikusok egyöntetűen a szerző legjobban kidolgozott és hangszerelt versenyműveként tartják számon, amiben a bécsi klasszicista szerző már a 19. századi romantika stílusjegyeit is előre vetítette, és nagy hatást gyakorolt mások mellett Beethoven versenyműveire is. A darab szólistája Fejérvári Zoltán, a Bázeli Zeneakadémia zongora- és kamarazene-professzora, aki oktatói munkája mellett hangszeres szólistaként négy kontinens rangos hangversenytermeiben öregbíti a magyar zongoraművészek hírnevét.
A Magyar Állami Operaház Zenekarának évadnyitó hangversenyét Rajna Martin első karmester, generációjának kiemelkedő zenei egyénisége dirigálja. A Junior Prima-díjjal kitüntetett művész, aki 2026 szeptemberétől a Luxembourgi Filharmonikus Zenekar művészeti igazgatója is, az évadban Puccini Turandot és Bohémélet, Verdi Aida és a Macbeth című operáit, valamint az újévi Beethoven-hangversenyt vezényli a Magyar Állami Operaházban.
Fotók: Nagy Attila / Böröcz Balázs
