2084. szeptember – mindenki a világ legszebb operaházának 200. születésnapját ünnepli. Magyar operától hangos a sajtó, sosem látott sorok tolonganak a bejáratnál, soha ennyi szelfin nem szerepelt még az épület. Szinte hihetetlen, hogy Ybl Miklós neoreneszánsz palotája, ez a városi arculatot meghatározó építészeti gyöngyszem ugyanúgy ámulatba ejtette a 19. századi látogatókat, mint a 21. század végének virtuális valóságból ki-kikukkantó bámészkodóit. Az elmúlt 200 évben igen sokat változott a világ; rá sem lehet ismerni az egykori Andrássy útra. És ha a homlokzat őrzi is 1884-es báját, bizony a budapesti Operaházon belül is történtek jelentős változások. Egyfelől élő hagyomány lévén sokat formálódott a műfaj. Primadonnák jöttek, hőstenorok mentek, és mind itt hagyták névjegyüket és emléküket az Operaház falai között. Másfelől az épület is megélt több nagyszabású felújítást, szó szerint tetőtől talpig megújult, hogy lehetőleg sok száz évig szolgálhassa még ki az opera- és balettrajongókat. De ne csak beszéljünk a dicső múltról, inkább ugorjunk bele fejest! Hiszen a legjobban az érzi át e 200 éves épület szellemiségét és hangulatát, aki megismeri annak számtalan történetét, feltárja megannyi rejtélyét, megszerzi temérdek szellemi kincsét. Induljon hát a kulturális kincsvadászat: merészkedjenek be virtuálisan az Operaház zegzugos, kiismerhetetlen és megunhatatlan útvesztőjébe, hogy három felvonáson keresztül egyre jobban elmerüljenek a zene, a tánc, a festészet, a szobrászat, az építészet és a történelem magával ragadó és dallamokban gazdag világában.