Velekei László / Bartók Béla

A FÁBÓL FARAGOTT KIRÁLYFI

kortárs balett

Ajánló

Balett egy felvonásban

Az előadás hossza: , szünet nélkül.
A produkció a Bartók TáncTriptichon c. esten belül látható, amely az alábbi linken érhető el:
„Operaházunk félszázados múltjában nincs még egy olyan fontos dátum, mint Bartók Béla első táncjátékának, A fából faragott királyfinak bemutató előadása 1917. május 12-én. Ekkor csendült fel először a magyar dalszín-házban olyan muzsika, melyben a magyar szellem, Vörösmarty, Petőfi, Ady nemzetének géniusza, igazi nagyság-ban, teljes eredetiségében nyilatkozhatott meg” – írja a zenetudós Tóth Aladár, az OPERA későbbi igazgatója. Az ősbemutató óta eltelt 105 év alatt számtalan jelentős koreográfus vitte színre a szinte folyamatosan a repertoár részét képező darabot, melyben a meseszerű erdei világ keveredik a férfi és nő valóságosan mély, emberi küzdelmeivel. A mű a 2022/23-as évadban a Győri Balett igazgatója, Velekei László által kelt életre.

Cselekmény

Két szomszédos dombon áll a Királyfi és a Királykisasszony pompás vára: ezeket sűrű, burjánzó természeti környezet veszi körül, ahol a Tündérboszorkány uralkodik. Egy szép reggelen a Királykisasszony kilép várából, majd gondtalanul játszani kezd. A szomszéd várból a Királyfi is előjön, s elindul világot látni. A Tündérboszorkány azért, hogy megakadályozza a két fiatal találkozását, visszaparancsolja a Királykisasszonyt a várába, a Királyfi azonban megpillantja a lányt, és azonnal beleszeret. Megpróbál közelebb jutni szíve választottjához, de a Tündérboszorkány parancsára megindul az erdő, és a fák az útját állják. A Királyfi átjut a sűrű erdőn, de a Tündérboszorkány megárasztja a vizeket. A patak sodrása letépi királyi ékességeit és maga alá gyűri a Királyfit. Vigaszul a Tündérboszorkány kifaragja a fiú mását, s annak köpenyével és koronájával ékesíti fel azt. A különös alak megtetszik a Királykisasszonynak, akinek érkezésére a Királyfi előbukkan hullámsírjából, hogy választottjához szaladjon.
A Tündérboszorkány cselt vet ismét, és varázserejével életre kelti a bábot, amely groteszk táncba kezd. A Királykisasszony figyelmét teljesen magára vonja a különös alak, táncra perdül vele, majd magával viszi a várába. A Királyfi szomorúan figyeli fából faragott mása diadalát.
Bánatában a Királyfi a természetben nyer vigaszt. A Tündérboszorkány az erdő királyává koronázza, támogatásul mellé rendeli a természet erőit, amelyek behódolnak a Királyfi előtt. Így már a Királykisasszonynak is megtetszik a fiú, ráadásul a fából faragott királyfi egyre élettelenebb.
Ám az igazi Királyfi elfordul a Királykisasszonytól, akinek ezután az erdő, a Tündérboszorkány varázslata is útját állja. A Királykisasszony nem tud áthatolni a fák sűrűjén, szégyenében eldobja királyi ékességeit, és levágja haját. A Királyfi és a természet is megbékél végül, s a fiatalok egymásra találnak. Boldog kettősüket a beteljesülés záróképében az immár elcsendesült, védelmező természet veszi körül.

Kritikai visszhang

"A leginkább szívet melengető figura a fából faragott királyfi (…) – szeme elragadtatással telik meg, amikor meglátja a hercegnőt, és igyekszik lenyűgözni, mint egy tollászkodó madár. Robotszerű rángatózásai mókás folyékonysággá olvadnak; öröm táplálja minden mozdulatát. Nem tudtam nem együtt érezni vele, amikor elvesztette mozgékonyságát, és úgy csoszogott le a színpadról, mint egy mozgásában korlátozott öregember."

Ilona Landgraf, Landgraf on Dance