A FÁBÓL FARAGOTT KIRÁLYFI

Két szomszédos dombon áll a Királyfi és a Királykisasszony pompás vára: ezeket sűrű, burjánzó természeti környezet veszi körül, ahol a Tündérboszorkány uralkodik. Egy szép reggelen a Királykisasszony kilép várából, majd gondtalanul játszani kezd. A szomszéd várból a Királyfi is előjön, s elindul világot látni. A Tündérboszorkány azért, hogy megakadályozza a két fiatal találkozását, visszaparancsolja a Királykisasszonyt a várába, a Királyfi azonban megpillantja a lányt, és azonnal beleszeret. Megpróbál közelebb jutni szíve választottjához, de a Tündérboszorkány parancsára megindul az erdő, és a fák az útját állják. A Királyfi átjut a sűrű erdőn, de a Tündérboszorkány megárasztja a vizeket. A patak sodrása letépi királyi ékességeit és maga alá gyűri a Királyfit. Vigaszul a Tündérboszorkány kifaragja a fiú mását, s annak köpenyével és koronájával ékesíti fel azt. A különös alak megtetszik a Királykisasszonynak, akinek érkezésére a Királyfi előbukkan hullámsírjából, hogy választottjához szaladjon.

A Tündérboszorkány cselt vet ismét, és varázserejével életre kelti a bábot, amely groteszk táncba kezd. A Királykisasszony figyelmét teljesen magára vonja a különös alak, táncra perdül vele, majd magával viszi a várába. A Királyfi szomorúan figyeli fából faragott mása diadalát.

Bánatában a Királyfi a természetben nyer vigaszt. A Tündérboszorkány az erdő királyává koronázza, támogatásul mellé rendeli a természet erőit, amelyek behódolnak a Királyfi előtt. Így már a Királykisasszonynak is megtetszik a fiú, ráadásul a fából faragott királyfi egyre élettelenebb.

Ám az igazi Királyfi elfordul a Királykisasszonytól, akinek ezután az erdő, a Tündérboszorkány varázslata is útját állja. A Királykisasszony nem tud áthatolni a fák sűrűjén, szégyenében eldobja királyi ékességeit, és levágja haját. A Királyfi és a természet is megbékél végül, s a fiatalok egymásra találnak. Boldog kettősüket a beteljesülés záróképében az immár elcsendesült, védelmező természet veszi körül.