
A színigazgató
Részletek
Ajánló
Mozart egyfelvonásos színházi paródiájából, A színigazgatóból kiderül, hogy a színi direktornak bizony nincs könnyű dolga, ha több énekesnő verseng a primadonnaposztért.
Előadások
Bemutató: 2021. október 3.
Cselekmény
Média
Operakalauz
Bevezetés
„Tavaszi fesztivál egy téli napon” – így nevezte Ausztria császára, II. József azt az ebédpartit, amelyet a schönbrunni kastély fűtött Narancsházában tartott 1786. február 7-én. Erre az ünnepségre két zenés komédiát rendelt: egyet olaszul és egyet németül. Az olasz művet Antonio Salieritől, a németet pedig Mozarttól, aki épp a Figaro lakodalmán és e-moll zongoraversenyén dolgozott lázasan. Mozart és a szövegíró Gottlieb Stephanie kívülről-belülről ismerték a színházi világ sztereotípiáit, ebből merítettek. Mondhatni: kiteregetik a szennyest, a színházi világ paródiáját írták operává. Stephanie, maga is színházigazgató és színész, meglehetősen őszintén írhatta a szöveget a darabhoz, melynek témája: egy színigazgató meghallgatást tart új színitársulatának kialakításához, eközben azonban szinte mindenki manipulálja, zsarolja. A szerepet ő maga játszotta az ősbemutatón; szinte biztos, hogy hiteles és átélt volt az alakítása.
Az egyfelvonásos Singspielben (daljátékban) – a műfajból adódóan – váltakoznak a prózai és zenei részek. Mozart becsapós módon részletesen kidolgozott, nagyszabású operai nyitányt írt a műhöz, mintha legalábbis egy háromfelvonásos opera kezdődne el. Felmegy a függöny: hősszerelmesek, bosszúállók és katonakórus helyett színházi embereket látunk a civil életben, civil problémáikkal küzdve. Ha Shakespeare Hamletjének Egérfogó-jelenete „színház a színházban”, akkor ez annak a tökéletes ellentéte. A prózába mindössze négy zenei számot írt Mozart: a két bravúráriát, egy tercettet és a finálét.
A produkcióról
A Szabó Máté rendezésében 2014 májusában bemutatott produkcióval az OPERA izgalmas vállalkozásba fogott: Litkai Gergely Karinthy-gyűrűs író-főszerkesztő-humoristát, a Dumaszínház társulatának vezetőjét kérte fel, hogy írjon új prózát a műhöz az eredeti librettó alapján, kimondottan a fiatalabb korosztály számára. Nemcsak a szöveg, de a szerkezet is változott: az eredeti librettó tíz szereplőjét az író bravúrosan öt szereplőbe sűrítette. A színpadi helyzetek rendkívül koncentráltak, az összevont karakterek egyediek, a szöveg pedig sziporkázóan szellemes. Mozart muzsikájával a történet mai verziója látható, hiszen a színházi sztereotípiák ma is ugyanazok. Hiába: van, ami nem változik…