Fra Diavolo, rablóopera két részben
A Marton Éva Nemzetközi Operastúdió vizsgaelőadása
Részletek
Első előadás dátuma:
Utolsó előadás dátuma:
Helyszín
Ajánló
Egy többszörösen különleges produkcióval örvendezteti meg az OPERA az érdeklődőket: különleges, mert Daniel Auber operáit igen ritkán hallhatja a magyar operaközönség – a Fra Diavolo 1962 óta nem is hangzott el az Operaházban. Illetve azért is különleges, mert Szinetár Miklós rendezi, akinek első operarendezése éppen ez a darab volt. Most újra színre kerül, a Tanár úr hét évtized távlatából visszatekint rá, és ismét fiatal énekesekkel állítja színpadra. A Fra Diavolóval Auber elérte zeneszerzői csúcsát, és Eugène Scribe sziporkázó vígjátékát fergeteges (talán leginkább Rossinitől ismert) zenei humorral ültette át operapartitúrájába. Nem véletlen, hogy az 1830-as párizsi ősbemutató elsöprő sikere után 1907-ig folyamatosan repertoáron volt. A címszereplő egy valódi antihős, valamiféle Don Giovanni: ő mozgatja a szálakat, minden jelenet és az opera minden szereplője valamilyen módon tőle függ. „A Fra Diavolo, avagy A terracinai vendégfogadó egy szórakoztató, mulatságos »rablóopera« – fülbemászó zenével, fergeteges jelenetekkel” – mondja maga Szinetár Miklós.
Korhatár
Előadások
Bemutató: 2024. május 11.
Cselekmény
1. felvonás
Terra Piccina kis fogadójába Lorenzo érkezik csapata élén. Katonáival a hírhedt rabló, Fra Diavolo bandáját üldözik. Lorenzo gondterheltségének oka, hogy Matteo, a fogadós nem neki, hanem a dúsgazdag Francescónak szánja lányát, Zerlinát. Hiába esküdtek egymásnak hűséges szerelmet a fiatalok, úgy tűnik, Lorenzónak le kell mondania a lány kezéről.
A fogadóba egy angol befektető, Kookburn Lord menekül be a feleségével, Pamelával. Útonállók támadták meg és fosztották ki őket. Az elkövetők – beszámolójuk alapján – nagy valószínűséggel Fra Diavolo emberei lehettek. A Lord busás összeget ajánl fel a bandita és társai kézre kerítőjének.
Pamela, a kikapós Lady figyelmét egy férfi sem kerüli el. A fogadóban menedéket kapva féltékeny férjével teáznak éppen, amikor megérkezik a titokzatos zenerajongó Márki, akivel legutóbbi kalandját élte át egy emlékezetes duetténeklés alkalmával.
A Fra Diavolóról szóló dalt nagy átéléssel adja elő az előkelő vendégnek a fogadós és Zerlina, ám különös módon a Márki is bekapcsolódik az énekmondásba – jól ismeri a legendát. A közös éneklést kolduló szerzetesek érkezése szakítja meg, akik szállást kérnek éjszakára. Amint magukra maradnak a Márkival, kiderül, hogy mindhárman álruhás banditák: a Márki nem más, mint a rettegett és hírhedt bandavezér, Fra Diavolo, a két kolduló barát pedig Giacomo és Beppe, a rablóbanda tagjai.
A „Márki” tovább szövi a közte és a Lady közt fejlődő gyengéd szálat, s a romantikus együttlét csúcspontján szerelmi zálog gyanánt magához veszi a hölgy nagyértékű nyakékét. A féltékeny Lord is megjelenik váratlanul, ám a botrány kitörését a katonák és Lorenzo érkezése késlelteti. A sikeres rajtaütés során Fra Diavolo bandájának egy részét kiiktatták, a Lord és a felesége kincseit visszaszerezték, s ezért az angol úr ígéretéhez híven ki is fizeti a felajánlott díjat Lorenzónak. A fiú így méltóvá válik Zerlina kezére, hála anyagi helyzete hirtelen megjavulásának.
2. felvonás
Este a Lord és a Lady lefekvéshez készülődnek. A rablóbanda maradék tagjai az éjszaka leple alatt terveznek újabb zsákmányt szerezni a gazdag utazó pártól. A nagy sietségben Zerlina szobájába szorulnak a gonosztevők, s rejtekből hallgatják – nézik végig a lány esti ágyba készülését. A katonák váratlan visszaérkezése meghiúsítja a rablók tervét, s a Zerlina szobájában rajtakapott „Márkinak” nincs más választása: titkos éjszakai randevú látszatát keltve használja ki a Lord és Lorenzo féltékenységét saját megmenekülése érdekében.
3. felvonás
Fra Diavolo fejére jócskán megemelt összegű jutalmat tűztek ki. A banditák – hogy megbosszulják a rajtaütés során keletkezett veszteségeiket –, továbbra is rablásra készülnek. A helyi Hűség Kápolnájához szerveződő ünnepség napjának reggelén a városból hazatérő fogadós döbbenettel szembesül az éjszaka történtek hatására megváltozott helyzettel: Lorenzo már nem akarja feleségül venni Zerlinát. A katonák újra portyára indulnak, amikor egy ártatlan dalocska révén fény derül az igazságra: éjszaka nem csak a „Márki”, hanem az álruhás bandatagok is Zerlina szobájában voltak. A zsebükben talált levél leleplezi Fra Diavolo tervét, így a lecsapni készülő bandavezért már lesben várják a törvény képviselői.
Fra Diavolót elfogják az összegyűlt falusiak a vendégek gyűrűjében – ám ekkor a cselekmény nem várt fordulatot vesz…
Terra Piccina kis fogadójába Lorenzo érkezik csapata élén. Katonáival a hírhedt rabló, Fra Diavolo bandáját üldözik. Lorenzo gondterheltségének oka, hogy Matteo, a fogadós nem neki, hanem a dúsgazdag Francescónak szánja lányát, Zerlinát. Hiába esküdtek egymásnak hűséges szerelmet a fiatalok, úgy tűnik, Lorenzónak le kell mondania a lány kezéről.
A fogadóba egy angol befektető, Kookburn Lord menekül be a feleségével, Pamelával. Útonállók támadták meg és fosztották ki őket. Az elkövetők – beszámolójuk alapján – nagy valószínűséggel Fra Diavolo emberei lehettek. A Lord busás összeget ajánl fel a bandita és társai kézre kerítőjének.
Pamela, a kikapós Lady figyelmét egy férfi sem kerüli el. A fogadóban menedéket kapva féltékeny férjével teáznak éppen, amikor megérkezik a titokzatos zenerajongó Márki, akivel legutóbbi kalandját élte át egy emlékezetes duetténeklés alkalmával.
A Fra Diavolóról szóló dalt nagy átéléssel adja elő az előkelő vendégnek a fogadós és Zerlina, ám különös módon a Márki is bekapcsolódik az énekmondásba – jól ismeri a legendát. A közös éneklést kolduló szerzetesek érkezése szakítja meg, akik szállást kérnek éjszakára. Amint magukra maradnak a Márkival, kiderül, hogy mindhárman álruhás banditák: a Márki nem más, mint a rettegett és hírhedt bandavezér, Fra Diavolo, a két kolduló barát pedig Giacomo és Beppe, a rablóbanda tagjai.
A „Márki” tovább szövi a közte és a Lady közt fejlődő gyengéd szálat, s a romantikus együttlét csúcspontján szerelmi zálog gyanánt magához veszi a hölgy nagyértékű nyakékét. A féltékeny Lord is megjelenik váratlanul, ám a botrány kitörését a katonák és Lorenzo érkezése késlelteti. A sikeres rajtaütés során Fra Diavolo bandájának egy részét kiiktatták, a Lord és a felesége kincseit visszaszerezték, s ezért az angol úr ígéretéhez híven ki is fizeti a felajánlott díjat Lorenzónak. A fiú így méltóvá válik Zerlina kezére, hála anyagi helyzete hirtelen megjavulásának.
2. felvonás
Este a Lord és a Lady lefekvéshez készülődnek. A rablóbanda maradék tagjai az éjszaka leple alatt terveznek újabb zsákmányt szerezni a gazdag utazó pártól. A nagy sietségben Zerlina szobájába szorulnak a gonosztevők, s rejtekből hallgatják – nézik végig a lány esti ágyba készülését. A katonák váratlan visszaérkezése meghiúsítja a rablók tervét, s a Zerlina szobájában rajtakapott „Márkinak” nincs más választása: titkos éjszakai randevú látszatát keltve használja ki a Lord és Lorenzo féltékenységét saját megmenekülése érdekében.
3. felvonás
Fra Diavolo fejére jócskán megemelt összegű jutalmat tűztek ki. A banditák – hogy megbosszulják a rajtaütés során keletkezett veszteségeiket –, továbbra is rablásra készülnek. A helyi Hűség Kápolnájához szerveződő ünnepség napjának reggelén a városból hazatérő fogadós döbbenettel szembesül az éjszaka történtek hatására megváltozott helyzettel: Lorenzo már nem akarja feleségül venni Zerlinát. A katonák újra portyára indulnak, amikor egy ártatlan dalocska révén fény derül az igazságra: éjszaka nem csak a „Márki”, hanem az álruhás bandatagok is Zerlina szobájában voltak. A zsebükben talált levél leleplezi Fra Diavolo tervét, így a lecsapni készülő bandavezért már lesben várják a törvény képviselői.
Fra Diavolót elfogják az összegyűlt falusiak a vendégek gyűrűjében – ám ekkor a cselekmény nem várt fordulatot vesz…
Kritikai visszhang
"Az első benyomás: humor és könnyedség. Egy pezsgő mű, amin végig érződik a színészek lelkesedése. A lendületes, ritmusos kamarazenekari anyag (szó szerint) dobpergés közepette szólal meg,és tele van kellemes áriákkal. Inkább szórakozás, mint valódi vígopera..."
Pierre Waline, Le Journal Francophone de Budapest
Pierre Waline, Le Journal Francophone de Budapest