A Zeneakadémián a neves tenorista, Székelyhidy Ferenc tanítványaként végzett 1937-ben, operaházi meghallgatására azonban csak a háború után, 1946-ban került sor. Tóth Aladár azonnal szerződtette, és a Parasztbecsület Santuzzájaként mutatkozott be, majd néhány hónap múlva elénekelte az operairodalom egyik legnehezebb szoprán szerepét, Puccini Turandotját. A következő évadban pedig már, Némethy Ella örökébe lépve, A walkür Brünnhilde szerepében lépett színpadra. Mint az akkori fiatal énekesek többsége, ő is utazott a Gördülő Operával, s az ott énekelt főszerepekkel tett szert arra a színpadi rutinra, amit azután nagy operaházi alakításaiban kamatoztathatott. Ösztöndíjasként több alkalommal is volt lehetősége külföldi kurzusokon részt venni, járt Rómában, Bécsben és Salzburgban. Delly Rózsi rövid idő alatt az Operaház vezető drámai szopránja lett, évtizedeken keresztül lényegében egyedül alakította a nagy Wagner-hősnőket. Pályafutását 1959-ben Nádasdy Kálmán legendás Trisztán és Izolda-rendezésének hősnőjével koronázta meg; az előadásokon Joviczky József volt partnere, és Ferencsik János vezényelt. Kivételes hangterjedelme drámai mezzo és szoprán szerepekre egyaránt alkalmassá tette: a nagy Wagner-szerepek mellett énekelte Amnerist, Ebolit, Gertrudot és A kékszakállú herceg vára Juditját. Ez utóbbi szerepet különös bravúrral, mindössze másfél nap alatt tanulta meg 1956-ban, a Bartók születésnapja tiszteletére rendezett ünnepi előadásra. Ezt a szerepet, Székely Mihály partnereként, több európai városban is ő énekelte először. Pályája vége felé egy kortárs műben, Petrovics Emil Bűn és bűnhődés c. operájában nyújtott kitűnő alakítást Uzsorásnőként. Utolsó szerepében Frickát formálta meg A walkür 1970-es, Békés András rendezte felújításában. Nyugalomba vonulása után 1977-ig még fellépett az Operaházban, sőt, egy prózai szerepben is láthatta a közönség, amikor Örkény István Macskajátékának egyik epizódjában Cs. Bruckner Adelaida operaénekesnőt alakította.