(1791–1871)
Francia költő és drámaíró. 1812-ben debütált La paix conquise c. versével, amely Napóleon figyelmét is felkeltette. Rendszeres látogatója volt Charles Nodier által rendezett, cénacle-nak nevezett heti irodalmi összejöveteleknek, melyeken olykor Lamartine is megjelent. Később Victor Hugo, majd Marie d’Agoult szalonját is látogatta, ahol Liszt, Chopin, Hiller és Marie Pleyel mutatták be zongoratudásukat.
Készített librettóátiratot Don Giovanni-témára; Berlioz saját, a Rómeó és Júlia szimfóniához írt prózai szövegét átdolgozta verses formára; Meyerbeer operáinak librettóin dolgozott (például A hugenottákon, melynek számos tételét énekelhetőbbé tette); librettókat készített Auber, Bellini, Halévy, Rossini, de kisebb szerzők, mint Niedermeyer vagy de Beauplan számára is; dalokhoz és kantátákhoz írt verseket, valamint fordított angol, német és olasz nyelvből. Mintegy 50 Schubert-dalt lefordított franciára.
1824-ben irodalmi-művészeti lapot indított Victor Hugóval La Muse française címmel, ahol saját költeményeit, novelláit is megjelentette.
Zenekritikusként a kiváltképp Rossini által képviselt olasz bel canto stílus megőrzéséért szólalt fel, a balettbetétek és látványos színpadképek véleménye szerint eltérítenek az opera igazi céljától. Mégis, a francia operába részben az ő hatására tört utat a romantika.
Francia költő és drámaíró. 1812-ben debütált La paix conquise c. versével, amely Napóleon figyelmét is felkeltette. Rendszeres látogatója volt Charles Nodier által rendezett, cénacle-nak nevezett heti irodalmi összejöveteleknek, melyeken olykor Lamartine is megjelent. Később Victor Hugo, majd Marie d’Agoult szalonját is látogatta, ahol Liszt, Chopin, Hiller és Marie Pleyel mutatták be zongoratudásukat.
Készített librettóátiratot Don Giovanni-témára; Berlioz saját, a Rómeó és Júlia szimfóniához írt prózai szövegét átdolgozta verses formára; Meyerbeer operáinak librettóin dolgozott (például A hugenottákon, melynek számos tételét énekelhetőbbé tette); librettókat készített Auber, Bellini, Halévy, Rossini, de kisebb szerzők, mint Niedermeyer vagy de Beauplan számára is; dalokhoz és kantátákhoz írt verseket, valamint fordított angol, német és olasz nyelvből. Mintegy 50 Schubert-dalt lefordított franciára.
1824-ben irodalmi-művészeti lapot indított Victor Hugóval La Muse française címmel, ahol saját költeményeit, novelláit is megjelentette.
Zenekritikusként a kiváltképp Rossini által képviselt olasz bel canto stílus megőrzéséért szólalt fel, a balettbetétek és látványos színpadképek véleménye szerint eltérítenek az opera igazi céljától. Mégis, a francia operába részben az ő hatására tört utat a romantika.
